- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
"§1
Ön kap egy testet. Ez a test új és egyszeri. Senki más nem kapja ugyanazt a testet.
§2
Ön kap egy agyat. Ajánlatos ezt értelmes módon használni, de ez nem előírás.
§3
Ön kap egy szívet. A legjobb eredményeket akkor éri el, ha agyát és szívét kiegyensúlyozva használja.
§4
Leckéket is kap. Senki más nem kapja pontosan ugyanezeket a leckéket és senki sem vállalhatja át Öntől ezeket.
§5
Azt tehet, amit csak akar. Minden, amit másokkal szemben elkövet, visszatér Önhöz.
§6
Egy lecke addig ismétlődik, míg teljesen meg nem értette. Akár inkarnációkon keresztül.
§7
A szerződés mindenkire egyenlő érvényben vonatkozik. Nincsenek kiváltságok, akkor sem, ha néhányan ezt állítják. A kézzel bejegyzett változtatások nem érvényesek.
§8
Tükröket kap, hogy tanuljon. Sok tükör úgy néz ki, mint egy test. Azért vannak, hogy megmutassák azt, ami Önben van.
§9
Ha teste elpusztul, vagy már nem működik, újat kap. Persze ez egyes esetekben várakozási idővel járhat.
...
fel
le
Ma kiléptem egy zárt klubból. Igen, a Beszóló só-ból.
Nem láttam értelmét olyan helyen tölteni az időmet, amely a tanulástól, a lánykámmal való törődéstől, a magam szellemi, érzelmi, lelki fejlődésétől veszi el az energiát.
Ha az eredeti szerepét, a születésének okát szolgálta volna ez a helyszín, amely egy őszinte, szemtől-szembe merős-mondós barátságos és bensőséges párbeszédet bonyolít le, ott igen, érdemes időzni, abban látok értéket.
Így is volt haszna, mert tanulságokat szűrtem le belőle.
Nem pancsolom el magam ott, ahol a helyszín a "csevegő" szintjére degradálódhat.
Ahol egy ember két nick néven szerepelhet, (14 regisztrált között duplán, minek?), az nem a klubszellem filozófiáját támogatja. Az sunyiság és a lapítás.
Milyen ember lehet az, aki nem meri vállalni egy belső egységben-zárt klubban, a saját nevében-képviselni önmagát, és ehhez még teret is kap?
Hol így, hol úgy megnyilvánulni? Egy 14 (pontosabban 13) tagú "családban"?
Akkor rég ...
fel
le
Elérkezettnek láttam az időt, hogy más honlapokra is kimerészkedve, cikkeket rakjak fel, ill. pályázatokon induljak. Ismeretlenül, neki a vadvilágnak.
Az itt megszokott családias, „feleséges” nyugalommal felvértezve léptem az idegen pályára. Persze máshol sem tudtam csukva tartani a számat, és véleményt nyilvánítottam.
Nem is tom, hol, kiktől tanultam. Nem keményen, csak halkan, szerényen. :)
Jöttek is rögtön a kirohanások, mit képzelek, és a személyeskedések hozzá. Nem számított mit írtam, publikáltam, csípőből azonnal a negatív lájkok, a kóstolgató, provokatív beszólások zuhataga. Előítéletből a minősítések, nem az írás számított, hanem hogy én írtam.
Egyszer csak bátortalanul, mert valaki halkan tetszést nyilvánítani.
Majd egy másik olvasó is. Elcsitult a vihar, elindultak a beszélgetések. Magánjellegű is, segítő is. Már nem jöttek a támadások.
A szerkesztőség kegyesen beengedte még egy írásomat. Már poénosan fogadták.
Ennek ellenére továbbra is kívülállónak érzem ott ...
fel
le
Örömmel olvasgatom a pályázati naplóbejegyzéseket.
Tegnap mindet átnéztem, összesen 27-et, a sajátomat is.
3 napló még sajnos teljesen üres.
Kedvesek, bensőségesek, családiasak. Igazi intim önarcképeknek is mondhatnám őket.
Valami nem stimmel.
Kezdem az elejéről. Most már módszeresen keresem a logikát.
Nézem a statisztikát. Mert ugye a kiírás szerint:
„…az egyes felhasználók által írt, saját naplójuk 7db legnézettebb naplóbejegyzésének összesített nézőszáma számít bele.”
Értem én a viccet is, meg a varázslás előtt is fejet hajtok.
Ráadásul e két szakma nagymestere ebben az évben lenne 100 éves.
Nem csak Kazal Lászlóra gondolok, hanem Rodolfóra is. Szeretem a kabarét, a poént és a mágiát.
No de ennek már a fele sem tréfa. 1 Cukor falat, édes naplóíró.
Az első 3 naplóbejegyzésénél még csak 6-5-10 látogató van, onnantól kezdve ömlik a nép, rögtön jönnek 230-an.
Majd 226-223-216-173-egyszer csak 19 ??? és megint jön a roham, 171-173…230, stb.
A hozzám írt („Je ...
fel
le
Már tegnap kezdődött.
Apás hétvége volt. Ahogy beért a lépcsőházba apja a lányommal, jött az első gratuláció.
Így megy ez minden évben, nőnapkor, anyák napján, karácsonykor, névnapkor, és most a születésnapomon is. Még az ex-házassági évfordulókra is írunk egymásnak mókás sms-t, immár 11 év után.
Ma reggel óta sorra jöttek a mailek, a képeslapok, az üzenetek, az iwiw-jelentések, az sms-ek, a hívások, még olyantól is, akivel 2 évvel ezelőtt jártam, 2 hétig. :)
Csak egy valaki nem keresett, a 25 éve ismert barátom.
Boldog lehetnék, hisz sokan szeretnek.
Valami mégis hiányzik.
A városban bolyongtam. Hol a helyem? Hova tartozom?
Legszívesebben lementem volna a klubba és a terem közepére állva hangosan megkértem volna a fiúkat:
-Megölelne valaki, csak úgy, szó nélkül?
Pár nyárral ezelőtt egy osztálytársam az ölébe ültetett. Nagy, mackós termet, nem lehet a tekintetét állni, belelát a nőkbe. Párkapcsolati terapeuta.
Imádják is érte, egyszerre 3-4-en. Az elhagyott ...
fel
le
A Bűn -
- megbocsátásra való képtelenség – vallja előadás sorozatában Villás Béla.
Nem beszélünk már 3 hete.
Mióta megírtam a szilveszteri-újévi cikkeket.
Hallom, hogy duzzog, olvasom, hogy várja a bocsánatkérést, érzem, hogy hiányzom.
Miért is?
Hisz fikció mind a kettő, a fiát csak fényképen láttam.
Mi lett volna, ha történik is valami?
1 perc alatt nem múlhat el 25 év barátsága.
A fia pár hét után, mit sem sejtve apja sértődöttségéről, mailben jelentkezett. Tök rendes, jól nevelt, érett férfi.
Mindent meg tudtam vele beszélni, amit az apjával nem lehetett.
Elolvasta az ominózus cikkeket, mint "elméleti főszereplő". Tetszett neki, egy megjegyzéssel:
-Nem hordok baseball sapkát. :)
Sajnálja, hogy az apja ilyen önfejű, és gyakorlatilag magát hibáztatja a felnőttek, a mi nézeteltérésünk miatt. :(
Persze nem találkoztunk, nem is fogunk. És a lelkünk tiszta.
2011.03.29.
Apjával még mindig nem beszélünk.
De már jött egy nőnapi körlevél. Meg a kölcsönös ...
fel
le
"§1
Ön kap egy testet. Ez a test új és egyszeri. Senki más nem kapja ugyanazt a testet.
§2
Ön kap egy agyat. Ajánlatos ezt értelmes módon használni, de ez nem előírás.
§3
Ön kap egy szívet. A legjobb eredményeket akkor éri el, ha agyát és szívét kiegyensúlyozva használja.
§4
Leckéket is kap. Senki más nem kapja pontosan ugyanezeket a leckéket és senki sem vállalhatja át Öntől ezeket.
§5
Azt tehet, amit csak akar. Minden, amit másokkal szemben elkövet, visszatér Önhöz.
§6
Egy lecke addig ismétlődik, míg teljesen meg nem értette. Akár inkarnációkon keresztül.
§7
A szerződés mindenkire egyenlő érvényben vonatkozik. Nincsenek kiváltságok, akkor sem, ha néhányan ezt állítják. A kézzel bejegyzett változtatások nem érvényesek.
§8
Tükröket kap, hogy tanuljon. Sok tükör úgy néz ki, mint egy test. Azért vannak, hogy megmutassák azt, ami Önben van.
§9
Ha teste elpusztul, vagy már nem működik, újat kap. Persze ez egyes esetekben várakozási idővel járhat.
...
Ma kiléptem egy zárt klubból. Igen, a Beszóló só-ból.
Nem láttam értelmét olyan helyen tölteni az időmet, amely a tanulástól, a lánykámmal való törődéstől, a magam szellemi, érzelmi, lelki fejlődésétől veszi el az energiát.
Ha az eredeti szerepét, a születésének okát szolgálta volna ez a helyszín, amely egy őszinte, szemtől-szembe merős-mondós barátságos és bensőséges párbeszédet bonyolít le, ott igen, érdemes időzni, abban látok értéket.
Így is volt haszna, mert tanulságokat szűrtem le belőle.
Nem pancsolom el magam ott, ahol a helyszín a "csevegő" szintjére degradálódhat.
Ahol egy ember két nick néven szerepelhet, (14 regisztrált között duplán, minek?), az nem a klubszellem filozófiáját támogatja. Az sunyiság és a lapítás.
Milyen ember lehet az, aki nem meri vállalni egy belső egységben-zárt klubban, a saját nevében-képviselni önmagát, és ehhez még teret is kap?
Hol így, hol úgy megnyilvánulni? Egy 14 (pontosabban 13) tagú "családban"?
Akkor rég ...
Elérkezettnek láttam az időt, hogy más honlapokra is kimerészkedve, cikkeket rakjak fel, ill. pályázatokon induljak. Ismeretlenül, neki a vadvilágnak.
Az itt megszokott családias, „feleséges” nyugalommal felvértezve léptem az idegen pályára. Persze máshol sem tudtam csukva tartani a számat, és véleményt nyilvánítottam.
Nem is tom, hol, kiktől tanultam. Nem keményen, csak halkan, szerényen. :)
Jöttek is rögtön a kirohanások, mit képzelek, és a személyeskedések hozzá. Nem számított mit írtam, publikáltam, csípőből azonnal a negatív lájkok, a kóstolgató, provokatív beszólások zuhataga. Előítéletből a minősítések, nem az írás számított, hanem hogy én írtam.
Egyszer csak bátortalanul, mert valaki halkan tetszést nyilvánítani.
Majd egy másik olvasó is. Elcsitult a vihar, elindultak a beszélgetések. Magánjellegű is, segítő is. Már nem jöttek a támadások.
A szerkesztőség kegyesen beengedte még egy írásomat. Már poénosan fogadták.
Ennek ellenére továbbra is kívülállónak érzem ott ...
Örömmel olvasgatom a pályázati naplóbejegyzéseket.
Tegnap mindet átnéztem, összesen 27-et, a sajátomat is.
3 napló még sajnos teljesen üres.
Kedvesek, bensőségesek, családiasak. Igazi intim önarcképeknek is mondhatnám őket.
Valami nem stimmel.
Kezdem az elejéről. Most már módszeresen keresem a logikát.
Nézem a statisztikát. Mert ugye a kiírás szerint:
„…az egyes felhasználók által írt, saját naplójuk 7db legnézettebb naplóbejegyzésének összesített nézőszáma számít bele.”
Értem én a viccet is, meg a varázslás előtt is fejet hajtok.
Ráadásul e két szakma nagymestere ebben az évben lenne 100 éves.
Nem csak Kazal Lászlóra gondolok, hanem Rodolfóra is. Szeretem a kabarét, a poént és a mágiát.
No de ennek már a fele sem tréfa. 1 Cukor falat, édes naplóíró.
Az első 3 naplóbejegyzésénél még csak 6-5-10 látogató van, onnantól kezdve ömlik a nép, rögtön jönnek 230-an.
Majd 226-223-216-173-egyszer csak 19 ??? és megint jön a roham, 171-173…230, stb.
A hozzám írt („Je ...
Ma este koncertre viszem a Kicsikémet.
Nem mintha nagy rajongója lennék a mai zenei irányzatoknak, de szülői kíséret nélkül kiskorúként nem engedik be.
„A szülőknek a koncert ideje alatt ingyenes várótermet biztosítunk!” – szól a programajánló.
Ezek szerint mi szülők, csak a ruhatár mellett valahol a „melegedőben”, vagy a söntésben támaszthatjuk a pultot egy csésze forralt borral, esetleg egy Balis mellett? Érdekes szervezés, de mindenképp előrelátó.
Tavaly nyáron is kísérő voltam egy strand-partin SP (Éder Krisztián) koncertjén. Örömmel fedeztem fel akkor a kiskamaszok mellett szintén kísérőként régi fiatalságomból ismert apukákat, anyukákat, a műfajra „lelkesen” ráhangolódva. Tapasztalt koncertlátogatóként készítettem itthon elő egy tini magazinból kivágott posztert, csemetémet felvilágosítva az autogramszerzés fortélyaira. Sikerült is a visítozó tolongó lánykák között egy kézjegyet rá begyűjtenünk. Nem kis birkózásomba került, de a lányszoba büszkesége lett.
...
A Bűn -
- megbocsátásra való képtelenség – vallja előadás sorozatában Villás Béla.
Nem beszélünk már 3 hete.
Mióta megírtam a szilveszteri-újévi cikkeket.
Hallom, hogy duzzog, olvasom, hogy várja a bocsánatkérést, érzem, hogy hiányzom.
Miért is?
Hisz fikció mind a kettő, a fiát csak fényképen láttam.
Mi lett volna, ha történik is valami?
1 perc alatt nem múlhat el 25 év barátsága.
A fia pár hét után, mit sem sejtve apja sértődöttségéről, mailben jelentkezett. Tök rendes, jól nevelt, érett férfi.
Mindent meg tudtam vele beszélni, amit az apjával nem lehetett.
Elolvasta az ominózus cikkeket, mint "elméleti főszereplő". Tetszett neki, egy megjegyzéssel:
-Nem hordok baseball sapkát. :)
Sajnálja, hogy az apja ilyen önfejű, és gyakorlatilag magát hibáztatja a felnőttek, a mi nézeteltérésünk miatt. :(
Persze nem találkoztunk, nem is fogunk. És a lelkünk tiszta.
2011.03.29.
Apjával még mindig nem beszélünk.
De már jött egy nőnapi körlevél. Meg a kölcsönös ...
