- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Olvasom Arnold naplóbejegyzéseit, aminek azt a címet adnám - ha ebből egy összefüggő, egészet szeretnék látni - "Arni naplója".
De ő legalább ír. Kiírja magából a három-négy évvel ezelőtt vele naponta történteket, a környezetével való hiábavaló hadakozását, megtapasztalva a gyerekkori bántalmakat, ami szinte feldolgozhatatlan gyerek ésszel és csak hordja, cipeli magával azt a rengeteg sértést, amit ellene elkövettek. A meg nem értést a bajával kapcsolatban, átszenvedve az egészségi állapota miatt felgyülemlett keserű tapasztalatokat, a csalódásait családtagokban, barátokban, a jogos felháborodásait, a kérdéseire nem kapott válaszok sokaságát és csak gyűlik bennem az a jogos kérés, hogy miért maradnak megválaszolatlanok a bejegyzései?
Csak tudatni szeretném vele ilyen módon is, hogy olvasom, figyelek és adott helyzeteit átérzem és nagyon sok hasonlatosságot látok az ő és a mi életünkben, vagyis, hogy nincs ezzel egyedül.
Tudom, csekélyke vigasz ez, de nem tudunk mit ...
fel
le
Remélem még időben, de végre sikerült megmetszenem a szőlőt, amit pár napja csak abbahagytam..., mert az úgy nem megy, hogy a lányom fejébe vette, hogy veteményezni szeretne és annak előkészületeibe is belefolytam, minek következtében kisebb gyengeség kapott el, hogy abba kellett hagynom a melót. Ezt sikerült ma folytatnom és befejeznem. A rózsákat - ami hetek óta nem hagyott nyugodni, mert olyan erőteljes növekedésnek indultak a hajtások, hogy ilyenkor szoktam őket sajnálni levágni... - is megmetszettem, de, ha már a metszőolló a kezemben volt, addig le sem tettem, amíg minden csipkedni valóval nem végeztem. Ilyen az aranyeső, a japánbírs, ami már virágzik és a tamariska, ami majd csak ezután fog. Ennél csak a lehajló, utam során zavaró ágakat csipkedtem le, amúgy had nőjön kedvére, olyan buján, csak szeretem a tiszta munkát. Előszeretettel potyorásznak viszont a törzsén és a diófa ágain felkapaszkodott akác elszáradt virágai, ami olyan, mint a borsó héja, miután kifejtjük... ...
fel
le
Lassan vonulnak a felhők, viszi a szél kelet felé. Nézem az eget, és arra várok kitisztuljon, kedvet adjon, hogy elinduljak végre a telek felé. Hosszú az út arra felé! Ha csak egy karnyújtásnyira lenne, nem szólnék egy szót se, de hideg szél fúj, visszatartó, nekem ez már vacogtató.
Addig itthon téblábolok, korán kelő vagyok, nem kenyerem tétlenül nézni sem a napot, így hát mosogatok, ráérősen vásárolni indulok. Nézem az eget, nyoma sincs már a sötét felhőknek, a levegőbe kóstolok, indulnék, meg nem is, viharos szél visszatartott.
Társ nélkül mit ér az élet? De mit is beszélek, hiszen régóta egyedül élek, egykor volt társaim már nem nézegethetik a kék eget...
fel
le
Négy óra kint is megtette a hatását, de nem lehet hátradőlni, csak abbahagyni a munkát. Várni kell, amíg elvonulnak a sötét felhők.
Jó lett volna még az eső előtt megmetszeni a rózsákat, a szőlőt, ha az időjárás is engedné akár megdolgozni a földet. Nyugodtabb lennék, ha már itt tartanánk, de még várni kell a veteményezéssel. Majd minden egyszerre kell, hogy a földbe kerüljön, hiszen ideje van.
De legalább a terület már tiszta. Nemsokára kezdhetem a fűnyírást, ez a pár nap is neki dolgozik, mert minden zöldell.
A téli csapadék nem tett jót a földes utaknak, tele van kátyúval, ami a kocsival közlekedők réme. Hát egy taxis semmi pénzért nem vinne a házig, de ilyen eszembe sem jutna. Annyira azért nem sürgős...
fel
le
Hiszitek vagy sem, de az a pár óra kint a telken, a szabadban, csodákra volt képes.
Majdnem mindent a helyén találtam, csak kicsit odébb. Ilyen a csatorna, aminek az a tulajdonsága, hogy időközönként össze tudja dönteni a szélvihar, a másik a komposztálóm, ami önállósította magát és kifordult cölöpjeiből, szerencsére nem volt tartalma és a darabjai is egytől-egyig megvannak.
Nosza nekiveselkedtem a tereprendezésnek, egy kis tűzre való sosem árt, egy-két gallyért nem kell fára mászni sem, hiszen lépten-nyomon belebotlok.
Virágözön fogadott százszorszépből és minden éledezni látszik... A rózsáim új életre keltek, már csak a metszés tudományát kellene elsajátítanom. Egyelőre várok. Majd csak jön egy eltévedt "kertész"?! Arra én várhatnék, éppen ezért egy kicsit utánanéztem. Nincs is ebben semmi ördöngösség, csak nem szabad sajnálni a vesszőket, amikor kettő, ill. négy-öt szemre a vastagabbját visszavágom. Megy ez nekem elméletben.
Miután helyére kerültek ismét a ...
fel
le
"Kevés jelenség tud rám olyan nagy hatást gyakorolni, mint a tűz, a víz, a szélvihar, a jégeső... Egy közös van bennük, hogy valamennyi félelmetes. Ettől vagy valami mástól olyan izgalmas... Főleg, ha nem egyedül élem át.
Hatalmas lánggal tud lobogni, mint ahogy bennem a szeretet, vagy a gyűlölet valaki iránt... és mégis, a megnyugvás, amikor lelohad a tűz, elapad a víz..., a megkönnyebbülést jelenti számomra. Ennek így kellett lennie? A meggyőzés sem volt túl egyszerű, hogy semmi sem tarthat örökké, kijózanító hatással volt rám… Kérdések sorozata kavarog mégis a fejemben… No, de hogyan jutottam el eddig a pontig? És te vajon mit tettél volna másként?"...
fel
le
Annyira kezdő vagyok e téren, hogy be kell lássam a gyakorlatban általam nem próbált muffin sütést még egy gyereklány is képes könnyedén elsajátítani. Feltéve, ha elé sorakoztatják a hozzávalókat kis edénykékben, pontosan kimérve, egy keverőgéppel az élen. No, de eszköz híján azt hiszem ez részéről bajosan menne.
Mindig, minden megelőzte, a beszerzendő eszközök közül ezért került sorban az utolsó helyre a - valljuk be - nélkülözhető, de sokak által mégis, ha már megvan, első helyen emlegetett, nem hiányozhat egy rendes háztartásból a kerámia bevonatú muffin sütő.
Ideje a beszerzésének, gondolta a lányom és megvette nekem a kis zsebpénzéből, amit én adtam neki erre a célra. Én meg, mint a gyerek, aki megkapja a hőn áhított ajándékát húsvétra, azonnal szeretné kézbe venni, szétszerelni, megnézni hogyan is működik. Szerencsére még időben leálltam a szerelés gondolatával, mert ahogy közelebbről megvizsgáltam ez egy dupla falu egybeöntött muffin sütő, ami úgy jó, ahogy van, mégpedig ...
fel
le