- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Párban, vagy a nélkül piacra, bevásárolni, iskolába igyekvő gyerek, kísérővel, babakocsit toló anyuka, egyszóval ember legyen a talpán, aki rákanyarodik erre az akadálymentesített útra..., és aminek ott a vége, ahol a fuvarozó és az autóját éppen ott keresztben parkoló autó tulajdonosai gondolták. Késő. Ki-ki oldja meg, ahogy tudja.
Gondolták volna, hogy van még ember, akinek ez feltűnik és még szóvá is teszi?
Mindezt Pécset, kertvárosban, a Krisztina téren mindenki szeme láttára, napi rendszerességgel, akadálytalanul megtehetik büntetlenül...
Látva a közömbösséget, amint az emberek nagy ívben kerülgetik az akadályt, magamnak teszem fel a kérdést, én lennék csak egyedül ilyen szőrszálhasogató, csak az én szememet bántja, ha valaki fittyet hány a gyalogosok akadálymentes közlekedésére? Nem egy óráról napról van szó, hanem attól többről.
Azt hiszem nem vagyok attól messze, ha arra gondolok, az emberek fejében kellett volna elkezdeni először a szelektív hulladékgyűjtést... ...
fel
le
Szavam se lehetne azok után, amit itt egy fiatalembertől olvasok naponta, hogy mennyi gonddal, bajjal, betegséggel küszködik már évek óta és csak vizsgálgatják, találgatják.
Addig nem, amíg tudok járni nem lehet szavam... Kiabálni a fájdalomtól azt lehet a lépcsőn lefelé jövet-menet, hogy felfigyelnek rád és nem értik, mi a baja ennek az embernek?
Semmi különös - mondanám, csak a bal térdem akart kifordulni magából egy pillanatra, a jobb bokámba belenyílalt a fájdalom, amúgy meg alig tudok a két sarkamra állni úgy fáj a csontom... "Mozgáshiány. Elhasználódott ízület-, porc, csontok. Nincs ebben semmi csoda" - csak már ott tartanék, hogy azt mondaná az orvos "na akkor építsük fel a terápiát!"
Erre ugyan még várhatok két hetet, mert időpontot azt csak nagysokára kaptam, addig pedig még talán magától is meggyógyulhatok, csak egy kis kerti munka hiányzik hozzá. Igen ám, de odáig el is kellene jutni!? :-)
fel
le
Volt egy álmom, sűrű, sötét,
Előttem van még most is a kép,
Egy pillanatra láttam arcodat,
Közel hajolva súgtad,
Úgy vártalak!
Eltűntél. Válaszomat meg sem várva,
Mégsem bántam, mit mondhattam volna,
Hiszen örökre elmentél,
Minden hiába!
Testvérem! Sanyikám!
A nevedet ismételgetem a neved napján,
Miféle tavasz vár reám, ha te sem vagy már,
Csak a szél süvít, a Nap tüze sem melegít,
Minden hiába!
fel
le
Prézlis nudli, barátfüle, túrógombóc... Nem tudsz betelni vele? Ide vele! Ha nem megy egyszerre, akkor egymás után.
Barátnők, ha leülnek a gép elé, bármennyi mondanivalójuk is van egymásnak, a csevej közben sem feledkeznek el az első gondolatukról, ami az egyiknek gombóc alakban már többször is megjelent a szeme előtt, közben a másiknak a barátfüle.
A legfinomabb és legegyszerűbb desszert. Az első után mindig a második gombócot kívánod. Mégpedig azért, mert könnyű, finom és ha elfogy, bármikor pótolható.
Ha többet kíván a szemünk, és nem értjük miért éppen az utolsón kapunk mindig hajba, ne tegyük, legyen otthon pár szem krumpli, túró, búzadara. Zsemlyemorzsa, és legalább egy tojás, vaj helyett margarin, zsír helyett olaj, cukor, és só. A krumplis túrógombóc így lesz jó!
Kép saját!
fel
le
Már nem először veszem be a kanyart útban a nemzeti dohánybolt felé, ahol aztán kíméletlenül szembesülök azzal, már megint ünnep van, méghozzá nemzeti. Emlékeztetve rá, hogy zárva van a piac. Nem mintha ez különösebben zavarna, csak a memóriám hagy ki időnként. Egy jó háziasszony eddigre már túl van a nagybevásárláson is nem csak fejben.
Koránkelő vagyok, ezen még az ünnepek és az sem tudott változtatni, hogy lassan tíz éve vagyok nyugdíjas. Hiába, a szokás nagy úr! Igaz, másodszorra nem hagyom, hogy a telefon ébresszen. Elutasítva! Magamtól is felkelek ha hat óra tíz perckor. Időt hagyok a munka dandárja elódázására, mert már megint nem hagytam elvarratlan szálakat.
Enyém az egész nap, ami csak erőlködik! Mit is kezdjek vele?! Mások vajon hogy élik meg ezt a csodálatos napot, amikor még a kertbe sem lehet kiszabadulni egy kis pücskörészésre? Lassan a zacskóban fog kikelni az elvetésre szánt magonc, amit csak azért fogok elszórni, hogy kikerüljön onnan végre! Pótcselekvésekkel ...
fel
le
"Néha hajlamos vagy az elégedetlenségre!" - vágta kíméletlen egyenesen a képembe a kalapácsvető. Nem törődve, vagy épp ellenkezőleg, a hangulat ingadozásaimmal. Az utóbbi időben annyi minden változással kellett szembesülnöm, hogy az csak, na. Nem csoda, ha időnként kiborul a bili.
"De, ha egyszer fáj!" - kiáltottam volna, látva, hogy a fájdalmam másoknak sem közömbös, sőt mi több, nekik is hasonlóan fáj, mint nekem, itt is ott is, ráadásul egy kicsit mindennel késésben vagyok, pedig max igyekszem mindenre odafigyelni.
No, de végre rászántam magam, hogy törődjek többet az egészségemmel. Elmentem a dokinőhöz, mivel már amúgy is rég láttam, és alig tudtam lábra állni szisszenés nélkül. Majd kiugrottam a bőrömből, hogy soron kívül fogadott az asszisztense, aki kezembe nyomta a beutalót. Üröm az örömben, már csak egy hónapot kell szenvednem és megszabadulok végre, ha nem a fájdalomtól, a lábaimtól?!
Megértheted, hogy nem ugrottam fel, állni is alig tudok, ...
fel
le
Nem mondok ezzel újat. Mindig is azok közé tartoztam, aki, ha valamit úgy éreztem nem jó irányba mozdítja el, és inkább árt, mintsem használna az oldalnak, írónak-olvasónak egyaránt egy intézkedéssel, azt szóvá tettem. Most sem teszek többet, mást, senkit sem megbántva.
Kíváncsian vártuk, innen-onnan hallomásból tudomással bírtunk róla, de azt nem, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen irányban fogják megváltoztatni a lap fő üzenetét? Elveszettnek érezzük magunkat nem kicsit, nagyon. Semmi kontroll nélkül mit ér ez az egész?
Erről egy versikét fabrikáltam az itt olvasottakból tanulva, azt ellesve, nem bő lére eresztve a mondandóm, ami talán jobb is, igen röviden megfogalmazva a véleményemet ily módon szeretném megosztani az olvasóimmal.
Most, hogy már megismertük a változások mibenlétét…
Úgy
Érzem
Átverés.
Ezt ígérték?
Rosszabb, mint régen.
Alakulóban van,
Változás miatt a vég…
Ne legyen igazam!
Ha legalább megkérdeztek volna előtte bennünket, a még itt ...
fel
le