- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Nem tudom kinek mondok ezzel újat, átélte e egyszer vagy többször ugyanazt, amit én, de most, hogy már lábadozok, szinte kifosztottnak érzem magam... A rágás örömét vették el tőlem azzal, hogy megszabadítottak a fogaimtól... Hetek óta nem volt szilárd táplálék bennem, meg is látszik a mérlegen, vagy két kilót fogytam pár hét alatt... Nem a kínok közepette való rágás élvezete, amit hiányolok, jobb is azt mielőbb elfelejteni, hanem a semmi érzése, az űr, ami utána maradt... Kétszer kell meggondolnom, hogy az éhséget mivel csillapítom..., a zsíroskenyér, zöldhagymával egyelőre tabu, mint ahogy minden, amin kicsit is rágódni lehet... Akkor paradicsomleves, kagylótésztával, csak nyelnem kell, mint kacsa a nokedlit...
Nem is értem, miért vagyok ilyen türelmetlen, hiszen még csak szerda van és én már megint éhes vagyok?
Már el is ment az étvágyam, ha arra gondolok, ami számomra elérhetetlen.
fel
le
Utolsó bátorságomat is összeszedve, a rezidensek gyűrűjétől körbeölelve engedtem az invitálásuknak és foglaltam helyet az első fogorvosi székben, amit felajánlottak, nagy-nagy udvariasságok közepette... Helyesek voltak a fiúk, a lányok, vegyesen, én meg a hős... Jöjjön, aminek jönnie kell! - felkiáltással magamban...
Eddigre már tudtam kár kapaszkodni a gyökerekbe, ha egyszer ők sem teszik... Bár a régi fogorvosommal még futottunk volna egy-két kört, meghánytuk-vetettük volna a lehetőségeinket, mielőtt végleg megszabadít a "gonosztól"... Emlékszem, amikor azt mondta utoljára, vagy tíz évvel ezelőtt, mert itt-ott nem igazán tetszettek a produkciói...
"Ne háborogjon!... Eljő az idő, amikor még visszasírja ezt a csemegekukoricát is!"
Igaza volt, mert ez az idő most jött el... Én meg a maradék büszkeségemet is levetkőztem arra a két-három órára, amíg "kényeztettek"...
Szégyen ide- vagy oda, de igazi könnyeket ejtettem értük, mert olyannyira erősen ...
fel
le
... Megyek, meglátogatom a vakondjaimat, hagytak e valamit nekem, vagy felszántották már megint az egész kertem..., számon kérem rajtuk, nyakon csípem őket, ellátom a bajukat mindegyikőjüknek... csakhogy a haszontalanoknak se híre, se hamva, elnyeli őket a föld, addigra,... maguk után számtalan kupacokat hagynak, nekem újabb munkálatokat adnak... és, mint akik jól végezték dolgukat, kimúlatják magukat... megbocsájtok nekik, mert örömük úgysem tarthat sokáig..., elszáll a mérgem miközben e hálás feladatot végzem,... addig is legalább magamat fontosnak érzem...
fel
le
Ötszavas (7)… Szavak: Holdtölte, kártya, város, valószerűtlen, cseresznyevirág
*
Csak nem akarja velem elhitetni, hogy egész életében rám várt?... Mekkora butaság lenne! Kapásból fel tudnék sorolni nem egyet, többet is, de ne aggódjon, nem fogom megtenni…
Nem kevés érv szól az ellen, hogy mi ketten összekössük valaha is az életünket…
Inkább azt kérdezném meg tőle, miért nem lehetünk csak úgy egyszerűen barátok?…
De minek, hiszen erre már ismerem a válaszát… Ördögtől való.
Egyikünk sincs erre felkészülve. Nem is lehet, hiszen annyira valószerűtlen ez az ötlete. Elmúlt az idő mindkettőnk fölött - mondanám, de minek?... Tudhatná!
Ne a szívére hallgasson most az egyszer, inkább az eszére!
Tudja, de megharagudna érte, mint ahogy azért is, ha megkérdezném,
mert egyáltalán nem tartom jó ötletnek, sőt,…
egyszerűen képtelenség, amit a fejébe vett, hogy elhagyja ezt a várost.
Ugyan mi szüksége van erre? Hiszen a tavasz itt is csodálatos cseresznyevirágzáskor…
A mi korunkban ...
fel
le
Valahányszor meglátta, hogy sertepertélek a ház körül, nem mulasztotta el szólni, ne ott kezdjem a napot, haszontalansággal ne fárasszam le magam túlságosan, a porta környezete ráér, úgy jó, ahogy van, hagytam...
hallgattam rá, mert ő volt az idősebb, talán a bölcsebb, ő a bátyám, a legidősebb...
Anyám mindig azt mondta, minek gyötröd magad, lányom! - hagyd azt az eprest, az egészet a csudába, rengeteg vesződséggel jár, ne fáraszd magad, azért a pár eperszemért kár...,
minek az a verem, a meztelen csigáknak?..., hiszen a hűtőben minden belefér...
hallgattam rá, mert ő volt az idősebb, a bölcsebb, hiszen ő az anyám...
Józsinak ez sehogy sem tetszett, de belátta ennyi ellenvetéssel szemben ugyan mit is csinálhatna,..., tudtam, ezzel sok energiát elveszített, amit egyszer nagy nehezen beletett, kiásott, ismét betemethetett... Kevés volt a kárpótlás cserébe? Igaza volt...
hallgatott rám, mert én voltam a társa, de mindhiába.
Tesóm, a kisebbik bátyám rossz helyre, a megyére ...
fel
le
Kivirult a határ. Nem egyformán... Van, hol a cseresznye-, körtefa még virágzik, nálam elvirágzott, már minden gyümölcsfa hullajtja szirmait...
másutt potyognak a diófa zöld virágai, míg a magasra nőtt diófám ágai közt, nálam lilaakác fürtjei nyiladoznak...
A nárciszok már elvirágoztak, de a tulipán még pirosan, sárgán virít..., közöttük akad még egy fekete tulipán is...
Tele van bimbóval minden rózsám, a pünkösdi, a bazsa-, a bukalám...
Lám!... Hogy megtréfált megint ez a ravasz tavasz.
Én még a számat tátanám...Helyette kézbe veszem inkább a kapám...
Nincs idő tovább ámuldozni, a veteményest meg kell kapálni, a füvet is le kell valakinek nyírni...
És, ha mindez nem lenne elég, van bőven mit tenni még... Elégetni a venyigét.
Csak egy a baj, pedig a tűz már ropog, nincs egy árva rózsaszínű pezsgő, amit lassan elkortyolgathatok...
A nap is délutánba hajlik, a derekam pedig eddigre már alig-alig hajlik...
Elfáradtam, lassan indulni kell! Ki vár haza?... Mit számít már...
...
fel
le
Azt vettem észre, lassan háttérbe szorult a kézírásom, de még a gyorsírás is, amit egyre ritkábban alkalmazom... marad a gépírás tudománya, ami előnyt élvez minden egyéb másnál... Látni és közben írni, jegyzetelni... hát igen össze kell kapnom magam... Marad az emlékezés... Mindig az utolsó ételre, mert az még frissen bennem van, aztán jöhetnének az összes többiek, de tuti, hogy valamit kifelejtenék belőle... Majd, ha az alapanyagok mind ott lesznek előttem, akkor talán eszembe fog jutni, hogy még mi minden hiányzik?...
Gombás sertésragu, rizzsel, salátalevéllel
Sertéslapockát csíkokra vágom, sózom, borsozom, kis liszttel megszórom,
felhevített zsiradékban (olajon) megpirítom... és egy tálba kiszedem...
Apróra vágott hagymát a visszamaradt szaftban megpirítom... sózom...
Kevés fehérbort öntök hozzá...
Egyforma darabokra félbevágott gombát rajta megpirítom... sózom...
Egy-két gerezd fokhagymát ráreszelek, vagy zúzok... sózom-borsozom...
Pirospaprikával meghintem, ...
fel
le