- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Úgy vártuk már, mint a Messiást, ezt a kis enyhet adó hűs szellőt. Kint lógok az ablakban idők óta és nézem, ahogy közelednek a felhők, beborítva egyre nagyobb részt... valahonnan messziről most egy hatalmas dörrenés hangja rázta meg az ablakaimat... megijedtem. Lesz ez még nagyobb is, csak akkora ne legyen, mint a hírekben mutatták Szombathelyen... De most még élvezem az eső halk kopogását, érzem a föld szagát!... Most még ajtó-ablak nyitva van, de ha ideér az igazi, akkor mennél távolabbra húzódok az ablaktól is, úgy teszek, mintha félnék... Egy kiadós záporra van szükség, nem jégre! Remélem ezt odafent is tudják és kihagyják Mecsek térségét, köztük az én kis kertemet... Könyörgöm, csak egy öntözésre valót adjon az ég, áldással, azzal ki is egyeznék...
Esik-esik, de már szinte újra világosodik, majd kiderül, hogy csak ennyire volt e képes...
Hajnali háromra elcsendesedik minden, a szobám ablakát nyitva hagyom, had menjen ki a beszorult meleg, a nagyját már kihajtottam, ...
fel
le
... nem is én húzok hasznot a napból, hanem fordítva...
Már nem először beszéltem magam le a kertről és szinte bűntudatom van emiatt... Mi ez nálam, ha nem valamiféle lustaság?... Mi egyébre gondolhatnék ezen a csodálatos, napsütéses napon,... amikor a szél is fújdogál... Igazán nem lehet rá panaszom. Kiránduló idő... Csakhogy én még nem tartok ott, hogy kiránduljak. Itt koptatom a széket és azon töprengek, mit kezdjek ma magammal?
Már csak abban reménykedem, ez az állapot nem lesz tartós... már csak a cukkini miatt sem kellene magam ennyire elhagyni... Öntözni kéne! Mi lesz így belőlük? Aszalt szilva?... Könnyű azt mondani, hogy menjek ki a napra, ha egyszer az árnyékot kedvelem...
Csak egy vigasztal, amíg kitartok, semmi nem megy kárba... De ahhoz rá kell szánnom magam, mert ez a huzakodás nem válik semmi és senki előnyére...
A zöldbabom is szálkás lett, mire leszedtem... a sárgarépám is röhög a markába, mint tavaly tette... a paradicsomról nem is szólva, hiába karóztam ...
fel
le
Egy kimerítő napom. Még mondja valaki, hogy a kerti munka csak hobbi, levágjuk a füvet és kész... Az még mindig várat magára. Ki győzi ezt? Ebben a nagy melegben így is csak árnyékban lehetett kibírni a mai napot, addig sem tétlenkedtem viszont. Amíg ültem - mert a 24. órában takarítottam be a fokhagymát - egyenként megtisztogattam a rátapadt földtől és egyebektől, hogy olyan szép fehér legyen, mit a piacon árulnak, hát volt időm közben elmélkedni...
Kb. mint mások, a szoba fogságára ítéltem magam az elmúlt napokban, aztán ma egy órával korábban elindultam, hogy megtegyem, amit meg kell tennem, azért, hogy a legnagyobb melegben jöjjek haza. Hát holnapra is legyen mit csinálnom, csak abbahagytam...
Egyetlen emberrel találkoztam kint a pusztán, az is a füvet kaszálta a szomszéd telkén a hatalmas gépével, úgyhogy beszélgetésről szó sem lehetett..., meg egy kutyával és egy cicával, de ők is csak vizet inni és hűsölni jöttek fel hozzám. Ennyit a kínálatról, no meg, hogy társas lények ...
fel
le
Tegnap még akkora volt a hőség, a kánikula, hogy alig éltem, most meg szinte fázom. Egyetlen nap alatt így meg tudott változni az idő. A tegnapi hatalmas felhőszakadás után nem volt neki elég? Azt hittem mára csillapodik kissé, de még mindig van bőven utánpótlása az égi áldásnak... Sok ez már belőle így egyszerre.
Mi lesz így a fokhagymámmal? Aggódom, mert az egyetlen a borsó után, ami még hozhatna valamit a konyhára... legalább azt nem kéne megvennem már a piacon. Mit kezdjek vele, ha ilyen vizes marad? Pedig olyan büszke vagyok rá, hogy ennyire bejött... Hová lett az előrelátó képességem? Eddig mindig szerencsém volt, még időben betakarítottam, amit lehetett... Nincs annál rosszabb, mint a sáros földből kihúzkodni őket... Igaz, van gumicsizmám... na és utána? Hogy lesz utána? Hogy fog nekem elállni jövő évig? Ezek után haza sem hozom, jó helyen lesz ott a fészerbe, elvégre az száraz, szellős, hűvös és világos..., és még cipekednem sem kell.
Hát öntözni nem mostanában fogok, az már ...
fel
le
Mostanában egyre többet foglalkoztat, gondolatban gyakran előjön, mit is tehetnék közvetlen kertszomszédommal, hogy jobb belátásra térítsem, aki évek óta elhanyagolja a saját területét... Nem tudom mire gondolhatott az anyja, amikor megvette fia számára ezt a darabka földet, szinte készen, gondozottan, rajta egy pince, padlással ellátott tégla épülettel. Nem is volt addig gond, amíg anyja istápolta, ketten boldogultak a szőlővel…, de amióta levette kezét az egyedülálló fiáról - pedig ötvenes éveiben jár, erejéből futná - az rá sem néz.
Nekem viszont rossz érzés látni, hogy már a kerítés magasságán is túlnyúlik a gaz. Metszetlenül elhanyagolt a szőlője, ami valamikor jobb napokat látott. Így is hozza a hajtásait..., még talán nem is kevés fürtöt, de milyen állapotban?
Abba bele se merek gondolni, ha én már nem tudom művelni a sajátomat, az is erre a sorsra juthat?… Könnyen lehet. A földművelést erőltetni nem lehet, azt vagy megtanulja, értékeli, becsüli, formálja, alakítja és ...
fel
le
... Ez így nem lenne igaz, mert annak kellett lennie, aki valószínű, hogy az eső elöl talált menedéket és ágyazott be magának a ház alá, előtte gondosan kitakarította, kigazolta a rózsalugasom alját, megszabadult a felső nedves rétegtől, beterítve szinte az egész előteret földdel a nagy igyekezetében... Ezzel megkönnyítette a dolgom, mert csak el kellett lapátolnom, a söprés előtt...
Ezzel kezdtem kint a napot, ami csodálatosnak ígérkezett. Kimondottan borsó szedésre alkalmas,... amiben most sem akadályozott meg senki. Azért elgondolkodtatott ott ülve a samedlin, a két nagy halmot elnézegetve, mi a jó nekem ebben? Nem elég, hogy elvetettem, most hogy az egész szinte egyszerre beérett, leszüreteltem, elviseltem a kellemetlen szúnyogcsípéseket, még haza is cipelhetem és egy egész estét betöltő programot csináltam magamnak azzal, mire kiperkálom, hogy aztán amit főztem meg is egyem?... De, ha egyszer olyan finom a zöldborsó köret a sült husi mellé... Hát ez a jó benne!
fel
le
Bár maradtál volna csendben,
Senkit sem zavarna életed,
De nem nyugszol, még mindig
hivalkodsz, és felfeded,
Közszemlére teszed gyarló létezésed,
Mocskolod a környezeted.
Veled van ő, ez sem elég neked?
És amilyen szavakkal illetsz másokat,
Közöttük van, kinek ez fájdalmas lehet.
Átgázolsz múltján és jelenén,
Gonosz a nyelved, torz a tükröd,
Hetet-havat összehordasz,
Keversz, kavarsz.
Látod? Ez igazán ártó gondolatod,
Ami után csak mocsok marad.
Gyűlölet ez, mi sehová nem vezet,
Mitől boldogabb senki, de te sem lehetsz,
csak az asztalod és az ágyad ragad...
Akartad vagy sem, de tudnod kell,
köszönd meg magadnak.
fel
le