- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Hozzávalók: Laci bácsi 6 l-es bográcsa
1 kg káposztát vékony szeletekre legyalultam,
ugyanennyi uborkát héjastól,
2 fej hagymát,
1 db sárgarépát
úgy, mint a káposztát legyalultam,
az egészet összekutyultam a bográcsba...
nem ér a feléig, de nem baj...
celofán a tetejére
és egy nehéz kő, és a tökfödője...
Közben kapros savanyúság tartósító felét
2 l forrásban lévő vízbe beleöntöttem,
4 kanál cukor hozzáaadásával pár percig forraltam,
hagyom kihűlni, majd 2 dcl ecetet (20%-os) öntök bele...
Még mindig nem lesz ebből 5 literre való savanyúságom, ezért mehet még bele a napokban, ami eszembe jut...
karfiol, esetleg
cukkini (hoppá! babérlevelet el ne felejtsek és egészbors)
A levet ugyanis, ha kihűlt, le fogom szűrni, nem szeretem a koriandert a számban..., a feketebors nem zavar...
Ha még valami eszetekbe jutna, jöhet!... :-)
fel
le
Hogyan szoktassuk le a váratlan betoppanóst?... Egyszerű. Kilátásba kell helyezni a gyalogtúrát egyenesen ki a kertbe és vissza... egy kis kerti munkát is betervezve. Majd megtudná!?... A pech, ha ebben a nagy melegben is kedve szottyanna rá... Majd elveszti, mire kiér és szembesül a valóval?... A fűnyíró uis nem önjárós. Ha pancsolásra vágyik, hamisítatlan esővíz mindig rendelkezésére áll, csak fel kell húznia... Tizenkét vödör mi az?... és tele van a hordó..., meg a hócipője... mégis belecsobban? Az garantált, a nap végére...
Az egyetlen jó a kimenetelben, ha klímás buszon utazhatsz! Ritka, mint a fehér holló! A legrosszabb, ha klímás, mégsem működik, és az ablakok is zárva vannak... Jól ki van ez találva! Olyan ez, mint a betoppanós vendég, kiszámíthatatlan...
Jó, ha felkészült vagy és neki is van teli zsákja, amiben elfér minden földi jó, alma, dió, mogyoró... Enni való! Mi szem-szájnak ingere, jó ha van egy kis hideg söre... Ide vele!
Addig is, amíg az első vendég útjára ...
fel
le
Mindaddig, amíg meg nem fosztanak ettől az élvezettől,... mint a látás, a hallás, a szaglás, a tapintás, az óhaj, a sóhaj, miegymás, a részeddé válik... Akkor ugyanis nagyon tud hiányozni!
No ma kiderül, talán, hogy elrághatom e végre a múlt heti Bogyiszlóimat,... a kenyérhéját...
Isten malmai lassan őrölnek. Nem véletlen, hiszen oda is jó fogakra van szükség!... Talán, majd pénteken!?
*
Eljött a péntek és vele együtt a remény és én, ma, szerdán is ugyanazt várom, mint az elmúlt héten... Szinte mindent ennek az egy fogas kérdésnek alárendelve... Teljesen a hatása alá kerültem, pedig mennyivel jobb "a nélkül"... Mert semmi sem tökéletes. Még mi sem!
De, ha egyszer hiányzik!!!!
fel
le
Először is megvárom, amíg a közmunkások összeszedik a letört gallyakat, összesöpörnek, eltakarítják az útból a törmeléket, ebbe én is besegítek, mert ki venné észre az ablakom alatti törött üvegeket, pedig nem is az én ablakom törött ki az éjszaka.
Most minden illik a környezetemre, csak az nem, hogy "tiszta udvar, rendes ház!"... és az után indulok el a saját portámra környezet tanulmányi útra... akadálymentesített utakon, hogy megtegyem szinte ugyanezt jó dolgomban..., megtámasztom a gereblyét!
Még mondja valaki, hogy nincs elég munka!? Ezer és egy teendő várna arra, aki dolgozni akar, mert hogy nem szeretnek, az biztos. Rám is odakint ez vár, és még fizetséget sem kapok érte... legfeljebb egy-két jó szót magamtól...
Most, hogy már locsolnom sem kell, időmilliomos lettem... Mennél később kezdem, annál tovább kitart... Húzom-halasztom, hátha elfújja a szél...
fel
le
Úgy vártuk már, mint a Messiást, ezt a kis enyhet adó hűs szellőt. Kint lógok az ablakban idők óta és nézem, ahogy közelednek a felhők, beborítva egyre nagyobb részt... valahonnan messziről most egy hatalmas dörrenés hangja rázta meg az ablakaimat... megijedtem. Lesz ez még nagyobb is, csak akkora ne legyen, mint a hírekben mutatták Szombathelyen... De most még élvezem az eső halk kopogását, érzem a föld szagát!... Most még ajtó-ablak nyitva van, de ha ideér az igazi, akkor mennél távolabbra húzódok az ablaktól is, úgy teszek, mintha félnék... Egy kiadós záporra van szükség, nem jégre! Remélem ezt odafent is tudják és kihagyják Mecsek térségét, köztük az én kis kertemet... Könyörgöm, csak egy öntözésre valót adjon az ég, áldással, azzal ki is egyeznék...
Esik-esik, de már szinte újra világosodik, majd kiderül, hogy csak ennyire volt e képes...
Hajnali háromra elcsendesedik minden, a szobám ablakát nyitva hagyom, had menjen ki a beszorult meleg, a nagyját már kihajtottam, ...
fel
le
... nem is én húzok hasznot a napból, hanem fordítva...
Már nem először beszéltem magam le a kertről és szinte bűntudatom van emiatt... Mi ez nálam, ha nem valamiféle lustaság?... Mi egyébre gondolhatnék ezen a csodálatos, napsütéses napon,... amikor a szél is fújdogál... Igazán nem lehet rá panaszom. Kiránduló idő... Csakhogy én még nem tartok ott, hogy kiránduljak. Itt koptatom a széket és azon töprengek, mit kezdjek ma magammal?
Már csak abban reménykedem, ez az állapot nem lesz tartós... már csak a cukkini miatt sem kellene magam ennyire elhagyni... Öntözni kéne! Mi lesz így belőlük? Aszalt szilva?... Könnyű azt mondani, hogy menjek ki a napra, ha egyszer az árnyékot kedvelem...
Csak egy vigasztal, amíg kitartok, semmi nem megy kárba... De ahhoz rá kell szánnom magam, mert ez a huzakodás nem válik semmi és senki előnyére...
A zöldbabom is szálkás lett, mire leszedtem... a sárgarépám is röhög a markába, mint tavaly tette... a paradicsomról nem is szólva, hiába karóztam ...
fel
le
Egy kimerítő napom. Még mondja valaki, hogy a kerti munka csak hobbi, levágjuk a füvet és kész... Az még mindig várat magára. Ki győzi ezt? Ebben a nagy melegben így is csak árnyékban lehetett kibírni a mai napot, addig sem tétlenkedtem viszont. Amíg ültem - mert a 24. órában takarítottam be a fokhagymát - egyenként megtisztogattam a rátapadt földtől és egyebektől, hogy olyan szép fehér legyen, mit a piacon árulnak, hát volt időm közben elmélkedni...
Kb. mint mások, a szoba fogságára ítéltem magam az elmúlt napokban, aztán ma egy órával korábban elindultam, hogy megtegyem, amit meg kell tennem, azért, hogy a legnagyobb melegben jöjjek haza. Hát holnapra is legyen mit csinálnom, csak abbahagytam...
Egyetlen emberrel találkoztam kint a pusztán, az is a füvet kaszálta a szomszéd telkén a hatalmas gépével, úgyhogy beszélgetésről szó sem lehetett..., meg egy kutyával és egy cicával, de ők is csak vizet inni és hűsölni jöttek fel hozzám. Ennyit a kínálatról, no meg, hogy társas lények ...
fel
le