- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
naplója
Lassan halad a telihold az éjszakai égen, finom fátyolfelhők úsznak el mellette, időnként meg- megérintve fényes karimáját. Az erdő fái óriás árnyakként nyújtózkodnak a magasba, mint egy-egy széllel táncot járó lény. A sötétség puha takaróként borít be mindent körülöttem.
Sötét köpenyben osonok az ösvényen, amit megannyi könnyű léptű láb taposott már ki előttem az évszázadok alatt. Már nem ijedek meg, ha ág reccsen a lábam alatt, ha a cserjés belekap a ruhámba, vagy, ha ismeretlen hang rikolt az éjszaka csendjébe. Nyughatatlan tűz hajt tovább.
Óvatosan lépek elő a fák takarásából a dombtetőn lévő tisztásra. Egyetlen mozdulattal kioldom a köpenyem zsinórját, és a selymes anyag suhogva hull a fűbe. Meztelenül állok, a testemet hűvös szellő járja át, belekap a hajamba és az arcomba fújja. A hidegtől a mellbimbóm fájón megkeményedik... megborzongok...
A telihold ma közelibbnek látszik, mint valaha, ezüstös fénye megvilágítja a tisztást. A hold felé nyújtom mindkét karom, mintha ...
fel
le
Nagyon fáradt voltam vezetés közben. Lenyúltam valamiért az anyósüléshez, valószínűleg leránthattam a kormányt. Bementem az árokba. A másik felén domb volt, úgyhogy mire észrevettem, hogy mi van, már kint is voltam. Kirántottam. Megállapítottam, hogy van lélekjelenlétem. De abban a pillanatban azt hittem, hogy fejre állok a kocsival. Még nem raktam össze magamban teljesen. Nem messze egy oszlop, és fél méterre fák, erdő.
Megállapítottam azt is így utólag, hogy marha jól vezetek. Egy karcolás sincs a kocsin, csak sáros lett a lámpa, meg a fél oldala kicsit. Egyedül voltam. Egy pillanatra felmerült, hogy majdnem meghaltam. Gázpalack volt a csomagtartóban. És mi volt az első dolgom, miután kiugrattam az árokból? Hogy megnézzem, látott-e valaki. :))) Reméltem, hogy nem. :) Amúgy a másik oldalon szakadék van, nem domb. Eddig még mindenki azt mondta, hogy jól működik az őrangyalom. Akkor ezek szerint mégsem vagyok olyan nagyon rossz... vagy csak nem az számít náluk, hogy az ember milyen ...
fel
le
Előfordul, hogy az ember valakihez közelebb sodródik, mint gondolná, de aztán egyikük szabotálja a kialakuló kapcsolatot, és akkor jön az a szöveg, hogy legyünk inkább barátok.
Amikor legutóbb mondtam valakinek ilyet, én tényleg megpróbáltam barátkozni utána, mert nagyon "elveszett" lett, de úgy besértődött, hogy lehetetlen volt visszafordítani a kapcsolatot. Még pár napig írtam normális, haverkodó levelet, aztán feladtam. Ennyi.
Most, amikor nekem mondtak ilyet, - mert kicsit elsodródtunk az eredeti céltól, mivel eredetileg sem akart egyikünk sem többet a másiktól - igyekeztem hamar túltenni magam a dolgon, és röpke négy nap alatt sikerült is. Azonban ez az első eset, amikor valaki azt mondja, hogy sajnálja, hogy elfajult a viszonyunk, de szívesen marad a barátom, mégsem az volt az utolsó beszélgetésünk. Meglepetésemre és örömömre ugyanúgy beszélgetünk, mint eddig. Tök jó érzés!
Ma "dalt cseréltünk" egymással. Erre megjegyezte, hogy jó a dal, csak rövid ...
fel
le
- Gazdám, szólítottál? - kérdezte a dzsinn, miután Aladdin megdörzsölte a lámpát...
- Hát nyilván, hívtalak, vagy mi a szösz...
- No, akkor add elő a kívánságaidat Gazdám!
- Először is kérek egy jó nőt, aki közel van és csak az enyém.
- Rendicsek. Második kívánság? - faggatja a dzsinn.
- Szeretnék egy palotát és egy aranytojást tojó tyúkot.
- Ez ugyan kettő, de a kedvedért egyesítem... Mi a harmadik kívánságod?
- Szeretném az örök szerelmet elnyerni - vágja rá Aladdin.
- Hát... - bizonytalanodik el a dzsinn az állát vakargatva... - Ez nehéz ügy...
- Nem tudod teljesíteni? - képed el Aladdin.
- Nem arról van szó, hogy nem tudnám... de ezért magadnak kell tenned.
- Na jó - adja fel sóhajtva Aladdin - Akkor inkább egy kalózhajót szeretnék, luxus szolgáltatásokkal és örömlányokkal.
- Kívánságod számomra parancs, Gazdám - vágja rá a dzsinn, majd visszabújik a csodalámpába.
- Ne! - kiált utána Aladdin - Meggondoltam magam!
http://www.youtube.com/watch?v=q7TxnDKIzNA
fel
le
Mostanában úgy látom olyan sokan írnak az álmaikról, hogy biztosan népszerű lett a téma. :)
Az az utolsó álmom óta nem álmodtam a szerelmemmel, amiben az történt, hogy bujkált előlem, majd miután lebukott, egy keményfedelű, fekete füzetből próbálta elmagyarázni, hogy milyen racionális érvei vannak az ellen, hogy együtt legyünk... Persze, mert megint eltűnt, mint szürke szamár a ködben... Persze, tudom, hogy elfoglalt. A nő pedig mindig megértő. Addig barátkozom mással... Majd vigyázok magamra én... bár kétség kívül önmagammal szemben mostanában engedékenyebb vagyok... De, amióta azt mondta valaki, hogy nagyon bezárkóztam, próbálok nyitni...
Most nem tudnám, határozottan állítani, hogy szerelmes vagyok-e még belé... mert haragszok és a hülye álmok miatt... de ha írna, biztosan heves szívdobogást kapnék és leesnék a fotelből a hirtelen rám törő mindenfélétől. De most, hogy nincs itt, gondolni sem akarok rá, mert abba beleőrülnék. Mindenki csak azért van, hogy ne gondoljak folyton rá ...
fel
le
Tegnap mesém kapcsán Csodaszempilla Uraság azt mondta, hogy jó volt a mese, és ha igaz lesz, majd ő mesél.
Hm... biztattam, hogy majd biztos megtalálja a hercegnőjét, én magam a banya vagyok a mesében. Azaz a vasorrú bába.
- Különben értettem a mesét,
- Nem volt szándékom a mesével, csak úgy elkezdtem és jött, én is csak néztem a végét, hogy mi sült ki belőle.
- Ez az igazi kreativitás... - ámul Csodaszempilla Uraság.
- Szeretek írni gondolkodás nélkül, mint azt a mesét is neked, és utána megnézni, hogy a tudatalatti mit üzen belőle. Majdnem olyan, mint a jóslás.
- Ez tök jó! De ne banyázd le magad! - szólt rám.
- A hercegnőd nem vagyok, azt gyanítom, a banya pedig jó szerep. Banyabarátnő.
- Hercegnő miért is házsártos? - kérdi.
- A hercegnő azért házsártos, mert több figyelemre és szeretetre vágyik, de nem találja azt, aki mindezt megadná neki. A felszínen mindenki házsártosnak látja, mert azt mutatja csak, mert túl sebezhető és nem akarja, hogy kihasználják. De amint ...
fel
le
Hol volt, hol nem volt... egy Csodaszempilla Uraság...
Egyszer, amikor az úton poroszkált összetalálkozott a Vasorrú bábával. Rögtön tudta, hogy ő az, aki a kis robotembereket a világra segíti, hisz ezért volt bába. Látta, hogy szegénynek nagyon nehéz az ásója, amivel a szőlőhegyre indult dolgozni, ezért segíteni akart neki cipelni. De amikor el akarta venni tőle a terhét, amaz megijedt, mert azt hitte, hogy el akarja őt vele ásni. De Csodaszempilla Uraság megnyugtatta, hogy tudja, hogy a kedves bába nem krumpli, se nem csicsóka, és ezért eszébe sincs elásni. Így aztán megkapta az ásót, a vállára vette, és együtt mentek tovább.
Ahogy így bandukoltak, egyszer csak összefutottak a Házsártos királylánnyal.
A Házsártos királylánynak persze éppen rossz napja volt, így nem nézett rájuk jó szemmel. Azt mondta, hogy be fogja őket árulni az Emberevő Óriásnak, hogy barátkoznak, mert az nem illő, hogy két ennyire különböző ember barátkozzon. Persze Csodaszempilla Uraság nem rettent meg, ...
fel
le