- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
naplója
Kalandorom mondá, hogy pihenjek többet, mert nem bírja a szervezetem a túlhajszoltságot.
- Tudom, Szívem, csak már olyan rég nem láttalak… - mondtam.
- Nem vesztesz vele semmit.
Na, erre elkezdtem vele veszekedni, hogy:
- Ne mond nekem, hogy nem vesztek semmit, ha nem látlak, mert te vagy a legjobb dolog, ami történt velem. És én is az egyik legjobb dolgod vagyok, csak még nem tudom, hogy mennyire esett le neked, vagy mennyire vagy vele tisztában… Kicsit olyan vagy nekem, mint a fény a sötétben, vonzol, és nem merülök le.
Na, jó éjt, mielőtt még szerelmet vallok…
- ♥ - válaszolta…
Tudom, hogy neki van a legnagyobb szíve a világon…
Sokan bele is férnek. :)))
fel
le
Éppen tévézek, és egy filmben idéztek egy versből, mert az egyik beépített ügynök több életet is élt, és már maga se tudta, hogy ki is valójában.
Ezt az egy sort tudtam belőle megjegyezni:
Én melyik én vagyok?
Úgyhogy ez alapján rákerestem a google-ban és kb 4 találatot dobott ki. Megvolt!
Ez lenne az:
Roethke, Theodore: Sötét időben - In a Dark Time
SÖTÉT IDŐBEN
Sötét időben látni kezd a szem,
A mélyülő homályban látom árnyam;
Visszhangom hallom az erdő szavában --
A teremtő, egy fának könnyezem.
Vadak közt, odvak kígyóival élek,
Ahol az ökörszem s a szürkegémek.
Mi más a téboly, mint a meghasadt
Lélek nemessége? Napjaim égnek!
Láttam fokát a kétségbeesésnek,
Az izzadt falra szegzett árnyamat.
Kanyargó ösvény -- vagy barlang az ott
A sziklák közt? A legszélén vagyok.
Kapcsolatok örök viharjai!
Rongyos hold, éjjeli madár-özön,
S fényes nappal az éjfél újra jön!
Az ember messze megy, hogy tudja: mi --
Egy ...
fel
le
Nincs nagyobb örömöm annál, mint mikor a kalandorom azt mondja, hogy hónapok óta először van, hogy kezdett kicsit visszajönni az életkedve, és ehhez én is hozzájárultam.
Ettől valahogyan olyan nagyon gyengéd és jó érzéseim vannak.
A másik, hogy rájöttem, hogy kicsit féltékeny. Ez meg azért esik nagyon jól, mert azelőtt azt se tudtam, hogy szeret-e igazán, de ez kicsit bizonyítja. Ez tök jó! Azt mondta, hogy amíg szingli vagyok elnézi, hogy félrek....ek, de aztán majd mindig rajtam tartja a fél szemét. Mondtam, hogy a kezét se ártana, meg mást se... :)))) Persze tudom én, hogy szeret ő engem a maga különleges módján, és ezt nagyon is érzem, ha vele vagyok, de ha távol van, mindig jól jön egy kis megerősítés.
fel
le
Olyan jó az, amikor nem is számítasz rá, mert egyrészt nem is láttad pár napja a párod, na meg amúgy is kiszámíthatatlan, és különben sem ígért semmit, és te nem is kértél, és ő mégiscsak megjelenik Szilveszter éjszakáján.
Nem mintha nem szeretném bármelyik éjszakát vele, mert nincs különbség, csak ez mégis egy kis figyelmesség.
Ráadásul kreál neked egy kis köszöntő-szerű rigmust a naplódba, ami egyedi és utánozhatatlan, de ha tök béna lenne, akkor is imádnád érte, mint minden apróságért. Mert csak nekem… Még csak elfogult sem vagyok, csak hálás. Hálás kis jószág vagyok, a fene vigye el. :)
Utánaszámoltam, és ez már a harmadik szilveszter együtt és mégsem együtt. Most is együtt voltunk alkoholmentesen, csak a likőrrel kacérkodtunk szavainkban, mert a likőrt kihagytam karikor is, a pezsgőt meg tegnap visszautasítottam, de mint ő mondá, nekem pedig nem árt a lik-őr. :D
Hát lehet nem szeretni? :))))
Azután pedig beszéltünk a Donna fajtákról, hogy van a Donna por a porcokra, a ...
fel
le
Beszélgettünk csak…
- Nem vagyok angyal… Néha olyanokat írok, vagy képzelek, amik a legmocskosabb fantáziámban, vagy inkább a legrosszabb rémálmaimban vannak. Pedig esküszöm, ha szembetalálnám magam egy olyan helyzettel, akkor visítva menekülnék, vagy sokkot kapnék. Néha jó, ha az álmaink álmok maradnak csupán…
- Mindenbe beleadod magad kicsit. Ezt magyarázom, hogy mind te vagy és mind belőled fakad valahol. Csak mi... akik ilyen szélsőséges személyiségek vagyunk több oldalt is mutatunk. Ilyenek a nyitott személyiségek sztem. Mert nem savanyodnak be és ez izgalmas. Mert változol közben te is. Feltársz bizonyos érzéseket, gondolatokat és ettől fejlődik az éned, a belső világod. Ezek az oszlopok, melyekre magadat és az univerzumot pakolod magadban. Jaj megint szómenésem van… állíts le...
- Állj!!!!
fel
le
Néha úgy van, hogy szeretsz valakit, de nem tudsz neki segíteni, mert olyan tragédia érte, aminek teljesen a hatása alatt van. Semmit sem tehetsz.
Sokszor azt se tudod, hogy jó-e neki, ha beszéltek a bajról a megoldást keresve, vagy sem. Néha talán jobb teljesen kerülni a témát és csacskaságokról csivitelni neki. Néha azt se tudod, hogy jó-e neki egyáltalán, hogy szereted vagy az is a terhére van… Csak reméled, hogy lesz elég ereje túlélni a jövőt, bármit is hozzon is az. Próbálsz erőt adni neki több ezer kilométer távolságból… de csak a tehetetlenséget érzed… hogy nem tudsz vele lenni. Nem tudod hogyan segíthetnél… egyszerűen fogalmad sincs, pedig nagyon szeretnél. De talán nem is arra van szüksége… fogalmam sincs… Nem tudom mit lenne jó tenni, amikor már az ölelés sem segít. Ülsz és vársz, hogy teljen az idő és forduljanak végre jóra a dolgok, és közben remélsz, hogy lesz ereje kitartani. Mert azt pontosan tudod, hogy amit elveszített, azt te sem pótolhatod, sem semmi más. ...
fel
le
Sajnos el kellett halasztani a randinkat, de egyre több zűr és akadály került elő, és a beépített radarjaim rossz előérzetet keltettek bennem, ami azt súgta, hogy:
- Várj! Donna várj, mert baj lesz! Ne! Légy óvatos!
Ez ment egy pár napig, és próbáltam figyelmen kívül hagyni a belső előrejelzést, de nem sikerült elnyomni. Pedig én annyira akartam! De vészvillogózott a rossz előérzetem. A fene vigye el!
Már annyiszor megfogadtam, hogy hallgatok rá, mert ahányszor nem, annyiszor be is következett a baj.
Megbeszéltem a párommal és halasztottunk. Rábíztam a döntést és végül ő mondta ki, hogy inkább legközelebb.
Valamiért utána megnyugodtam. Nem tudom elmagyarázni.
Még kettőnkkel kapcsolatban sincsenek kétségeim, mert tudom, hogy az idő nem változtat meg semmit, legfeljebb javít. El nem választ.
A jó dolog a rosszban, hogy addigra talán még fogyhatok is kicsit. Mert bár tudom, hogy neki tökmindegy tíz kiló plusz vagy mínusz, azért nekem nem mindegy, hogy hogyan érzem magam a ...
fel
le