- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Éltesse a bor és a pálinka...
Miért az Isten? Ugyan már.
Amikor kilépett a lépcsőházból, azonnal elütötték. Egy terebélyes matrónával koccant.
- Elnézést hölgyem - mondta, majd egy kis sasszéval kiszabadult a nő öleléséből.
Ahogy tovább ment az utcán, csinos női tekintetek követték zaklatóan. Nézett magára, nézte, hogy mi lehet rajta olyan különleges, hogy miért vonzza ennyire a másik nem prominózikus képviselőinek tekintetét, de nem tudta. Ahogy leszaladt az aluljáróba, a lépcsőn ismét egy hölgy karjaiba rohant.
- Uram! - mondta a nő, emelve hangját. De már a nagy "U" betűnél ellágyult, majd az "a"-nál már egyenesen elbicsaklott a torkában az összes hangszála.
Ádám látta a hölgy olvadozó tekintetét, de nem tudta mire vélni.
- Mi lehet ez, mit történt velem?
A mozgólépcsőn előtte két csodálatos hölgyemény állt. Nem kellett sok, pár lépcsőcsúszás, és a lányok visszafordultak, majd őt nézve, sugdolózni kezdtek. Ádám zavarában hátrafordult. De mögötte is ...
fel
le
Bizonyára ti is megtapasztaltátok, hogy az embernek kialakulnak a megrögzött szokásai. Ugyan abban az időben végzett szokásos tevékenységeink egyrészt rendszert hoznak az életünkbe, másrészt belénk rögződve biztosak lehetünk abban, hogy egyetlen fontos teendőnket sem mulasztjuk el.
Míg aktívan dolgoztam, kialakult nálam is a megszokott tevékenységek rendszere, a reggeli kávéfőzéstől a nagymosásig, melyekre naponta és hetente szinte mindig ugyanakkor került sor. Amit az ember évekig, évtizedekig gyakorol, azt önmagától nem változtatja meg, csupán akkor, ha az életkörülményeiben alapvető változások következnek be, mint például a nyugdíjba menetel.
Hiába tudjuk, miután megtapasztaltuk, hogy a változások általában kézen fogva járnak a megújulással, ennek ellenére nehezen viseljük szokásaink ellehetetlenülését.
Így van ez a Feleségek.hu portálon megjelent írások kommentelésével is. Van, akinek hiányzik, van, akinek nem.
Nekem nem hiányzik.
Igaz, az életem nagy részét nem itt élem, ...
fel
le
Nem mondok ezzel újat. Mindig is azok közé tartoztam, aki, ha valamit úgy éreztem nem jó irányba mozdítja el, és inkább árt, mintsem használna az oldalnak, írónak-olvasónak egyaránt egy intézkedéssel, azt szóvá tettem. Most sem teszek többet, mást, senkit sem megbántva.
Kíváncsian vártuk, innen-onnan hallomásból tudomással bírtunk róla, de azt nem, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen irányban fogják megváltoztatni a lap fő üzenetét? Elveszettnek érezzük magunkat nem kicsit, nagyon. Semmi kontroll nélkül mit ér ez az egész?
Erről egy versikét fabrikáltam az itt olvasottakból tanulva, azt ellesve, nem bő lére eresztve a mondandóm, ami talán jobb is, igen röviden megfogalmazva a véleményemet ily módon szeretném megosztani az olvasóimmal.
Most, hogy már megismertük a változások mibenlétét…
Úgy
Érzem
Átverés.
Ezt ígérték?
Rosszabb, mint régen.
Alakulóban van,
Változás miatt a vég…
Ne legyen igazam!
Ha legalább megkérdeztek volna előtte bennünket, a még itt ...
fel
le
Mindig is érdekeltek az utolsó bejelentkezésem óta eltelt időben az események. Az olyan izgalmas tudott lenni, vajon ki írt a cikkemre, naplómra ezt, azt? Tudom, ezt elfelejthetem, de úgy tűnik, hogy ezen a ponton itt, a rendszerben, vagy az én készülékemben mintha megállt volna egyéb vonatkozásban is az idő, pontban 17:22-kor volt az utolsó. Mint ahogyan 11:44 és 15:35-kor is ugyanazok az események villantak fel pirosan jelezve, hogy "új üzenetem érkezett"... Érkezett a fenét! :-)
Csak remélni tudom, ha egy óra múlva ismét bejelentkezem az oldalra, talán történni fog valami újabb esemény, ami kimozdítja végre az "üzeneteim" alatt az óra mutatóját és nem mindig ugyanazt fogom olvasni valahányszor belépek. Vagy legalább az "üzeneteim" ha szürke marad és néma, még az is jelez valamit. Ha mást nem, hogy nincs üzenetem. :-)
Az nagyon rossz lenne, ha az elkövetkezendő időben számomra ez jelentené az összes izgalmat. Az órának az a dolga, hogy ketyegjen, ...
fel
le