- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Találtam ma egy tök jó videót nálunk. Anyu óta szeretem Koncz Zsuzsát, de még sosem hallottam ezt a számát:
http://www.felesegek.hu/videok/700?page=1#video
Koncz Zsuzsa: André, je t'aime
„André, úgy érzem itt vagy még nálam,
André, sétálunk együtt a Várban,
Ó, André, nem tudom, mit mondsz nekem,
csak annyit értek, je t'aime.
André, te voltál az, akit vártam,
André, emlékszel, akkor, ott nálam...
Ó, André, remélem, jó volt velem,
És megértetted, je t'aime.
Igen, je t'aime...
Igen, megtörtént velem,
Hogy volt egy szerelmem, je suis malhereuse...
Ó, André, je ne te verrai plus, jamais...
André, elmentél, s mindennek vége,
Ó, André, nehéz lesz elfelejtenem,
hogy megtanultam: je t'aime.
Oui, chéri, je t'aime...
Igen, je t'aime...
Igen, megtörtént velem,
Hogy volt egy szerelmem, je suis malhereuse...
Ó, André, je ne te verrai plus, jamais,
André, elmentél, s mindennek vége,
Ó, André, nehéz lesz elfelejtenem,
hogy megtanultam: je t'aime...
Oui, ...
fel
le
Az ötödik éjszakát töltöm a kórházban. Szigorú ágynyugalomra vagyok ítélve, a méhlepényem széle kicsi helyen elkezdett leválni, és ez az orvosok szerint veszélyes dolog. Nem vitatom, hogy igazuk van, csak utálok itt lenni, mikor a család meg otthon.
Már az összes nővért kifaggattam, hogy ilyen esetben mennyi ideig tartanak bent, de eltérőek a vélemények, az egy héttől kezdve a szülésig, minden lehetséges verziót hallottam már. A saját orvosom meg pont egy konferencián volt Szegeden, pedig ő az egyetlen, aki biztosat tud mondani. Holnap már itt lesz, szorítsatok, hogy legalább eltávra hazaengedjenek, mert még kb. 6 hetem van hátra, és azt nem akarnám végig itt tölteni. Inkább betartom a szigorú fekvő üzemmódot, nem csinálok otthon semmit, csak hazamehessek végre!
Köszi mindenkinek, aki hsz-t írt az előző cikkemhez és naplómhoz, amint géphez jutok, válaszolni fogok.
Mindenhatónak: igen, telóról pötyögöm be, és felteszik helyettem. Macerás, de ez van.
Puszi mindenkinek!
fel
le
Mesélte egy barátom, hogy túl vannak az első randin és megvolt az első csók is. Kérdeztem, hogy milyen volt a csók? Azt mondta, hogy jó.
Jó-jó, de mégis milyen azon kívül, hogy jó?
Mert egy csók lehet simán nyálas, vagy olyan, amibe beleremeg a gyomrod, vagy olyan, ami felizgat, vagy éppen taszít. Vagy olyan, hogy a térdeid összecsuklanak és kapaszkodnod kell, vagy olyan, hogy inkább soha többé vele.
Vagy csak semmi különös vagy eget rengető, amikor úgy érzed, hogy hazaérkeztél. Nos? Szóval milyen volt?
Aztán megtudtam, hogy izgató volt, de a lábai nem csuklottak össze, mert kocsiban ültek.
Közben nyitva volt az ajtó és egy régi ruhaszárító állvány van keresztülfektetve az ajtó előtt, hogy a kutty ne jöjjön be, és a kutty kicsalta a kismaccsokat, szóval... mindjárt fotóztam is.
Itt vannak nyilvános képek... ha valakit érdekel.
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.267672476660579.63053.100002534863640&type=1
fel
le
Ó, szegény, ártatlan férfiak!
Hát persze, hogy ők nem követnek el semmi rosszat! Hiszen jó az, ami nem rossz! Csak mi, asszonyok vagyunk olyan gonoszak, hogy mindig találunk ebben kivetnivalót. Mármint a szokásaikban. Aztán egyszer csak megelégeljük. Ilyenkor mondanánk. - Akkor kvittek vagyunk. Persze, hogy ez nem tetszene! De, ha a homokba dugnánk a fejünket, azt jobban szeretnék? Fogadok, hogy egy kis hiányérzetük támadna. Még azt hinnék, talán már nem is szeretjük őket igazán, ha nem vonjuk kérdőre?
Hiányzik az nekik, férfiaknak, ha a feleség féltékenykedik, nemde?
Persze, hogy "semmit" sem kell túlzásba vinni, a kölcsönösség elve alapján!
De akkor felmerül a kérdés, minek nevezzük a társas együttlétet? Vagyis, miért kell a társ, ha ennyire macerás? :-) Szerintem, mert jó az, ami nem rossz... a kölcsönösség elve alapján!
fel
le
Törpeharcsák csevegnek, lent a mélyben, az árral szemben, kávébarna, rút Duna vízében. Törpeharcsa Zsuzsi néni Törpeharcsa Rózsikának éppen kulináris recepteket ajánl.
Bánja is Rózsika, hogy nincs nála a receptes füzete.
Ahogy Zsuzsi néni elmondta ezt a kis hal, ebihal-csemegét, kukac-desszerttel, a harcsanyál összefut a számban. Főleg a barnavíz-mártásban hentergetett kukac-desszert csiklandozta az ínyemet.
Kicsit feljebb egy csapat életvidám ifjú kukac épp a nagybetűs életre készülődött, barna Dunavízbe henteregve.
- Nézzed csak, Rózsika, éppen ott jön az általam előbb említett desszert. Kóstold meg! Ízlik?
A nagybetűs élet értelmét ezzel el is érték a kukacok.
Harcsa Marcsa kérdezi harcsa Csabit.
- Mondd, te hiszel a vízen kívüli életben?
- Ó, te hízott pondróevő, ne nézz már lükének, ott nincs is víz! Akkor hogy jussunk rendesen oxigénhez?
Eközben rönkök sodródtak el mellettük. Laci bá' bölcs öreg harcsaként megjegyezte.
- Az nem olyan egyszerű, gyerkőcök. Ezek ...
fel
le
Emlékekbe botlom, pedig csak átszaladtam ide a szomszédba egy doboz cigarettáért, nehogy már éjszaka, ha nem jönne álom a szememre, úgy maradjak, cigi nélkül. Kész katasztrófa! De hát valamibe el kell pusztulni!...
Egy kicsit megálltam és hallgattam az étteremből kiszűrődő zenét. A Szállj el kismadarat játszották éppen... Ilyenkor már sehol egy lélek, olyan kihalt minden, csak odabent zajlik az élet. Erről persze megint eszembe jutott milyen igazságtalanság ez. Olyan elérhetetlennek érzem már, de ez nem csak most van, hanem már régóta... nyugodtan mondhatom évekre visszamenőleg, csak hallom a zenét... De még így is jó! Amíg hallhatom.
http://www.youtube.com/watch?v=gnFDK6yBJSE
fel
le