- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Kner Albert
1899. február 19.-én született (Gyoma ) magyar nyomdász, grafikus (†Chicago, 1976. augusztus 21.)
Kner Albert – az akkor már híres nyomdász – Kner Izidor hatodik gyermekeként született. A családi hagyományok nagyban befolyásolták gyermekkorát. Albert tehetsége kézügyessége, kreativitása hamar megmutatkozott, ugyanakkor örökölte apja határozottságát és keménységét is. 1915–16-ban Örkényi István grafikusnál, az Iparművészeti Iskola tanáránál tanult grafikát. Frontszolgálat után Gyomán apja nyomdájában tanult, majd a bécsi Rudolf Larisch növendéke, 1923-ban a lipcsei akadémián Georg Belwe professzor hallgatója. Tanulmányai után fametszeteket készített az indiai életbölcsességek gyűjteményéhez a Pancsanatrához, majd a könyv párjához a Török hodzsa tréfáihoz. Mértéktartó jó ízléssel használta fel az indiai és a török motívumkincseket. Kísérleteket folytatott a kiadói kötés megvalósítására. Színes, keményítős papírtáblákat tervezett, a keményítőben oldott festéket fésűs ...
fel
le
Naponta hozunk döntéseket. Egyszerűbb vagy bonyolultabb kérdésekben.
Döntünk, vagy választásokkal kerülünk szembe.
Azon gondolkodtam, hogy ha egy döntést meg kell hoznunk akkor az a jó ha hirtelen tesszük, vagy inkább alapos megfontolás után döntsünk?
Vajon az helyes ha halogatunk? Vagy inkább a pillanatnyi érzéseinkre hallgassunk?
Mert ugye azt, hogy jól döntöttünk-e, később tudjuk meg, általában akkor amikor már a döntésünk alapján megtörténnek a következmények.
Bizony vannak olyan helyzetek amikor azt mondjuk, hogy várni kellett volna mert azt hisszük, hogy ha adtunk volna még időt magunknak ,gondolkodni egy bizonyos kérdésről, akkor jobb döntést hoztunk volna.
De ez tényleg így van? Lehet, hogy mindenképp úgy döntöttünk volna, ahogyan most így hirtelen, akkor is ha vártunk volna még?
De az is sokszor előfordul, / velem az esetek 90 %-ában/, hogy amit először gondolok , vagy érzek egy bizonyos dologról, helyzetről, személyről , az az igazság. Mondhatnám úgy is, hogy ...
fel
le
Már kicsi gyerekként is éreztem valahogy nem jó helyen vagyok. Először csak a városomat nem szerettem, így hamarosan kollégiumba kerültem, nem túl messze, megyén belül. Negyedikben aztán, ahogy az lenni szokott, jött a nagy szerelem. Akkor még volt kötelező katonaság, így ismertem meg páromat, aki egy év után haza költözött, tőlünk 200 km-re. A következő év alatt meguntam a távkapcsolatot, szedtem a sátorfámat és elköltöztem az ő városába. Ott töltöttem 10 évet, gyermekeim születtek, majd lakásmegoldást keresvén az albérletek után egy még távolabbi faluban kötöttünk ki. Mintha 50 évet mentem volna vissza az időben...de élveztem a nyugalmat. Gyerekeket nevelni nem is találhattunk volna jobb helyet. Három év telt el, amikor azt gondoltam, mégis szülővárosom az igazi, fogtam a családot, házépítésbe kezdtünk. Újabb érdekes évek következtek, régi és új ismerősökkel. Aztán jött a válás, a lakás-csere, munkanélküliség és az unalom, a monotonitás. Egy barátnőm akkor már Londonban volt, hívott, ...
fel
le
Jókai Mór
1825. február 18. – án született (Komárom), magyar író, a „nagy magyar mesemondó” († 1904. május 5.)
Dr. ásvai Jókay Móric a polgári neve, apja és a keresztlevele után. Egy anekdota szerint írótársa, Tóth Lőrinc címzett először egy levelet „Jókay Mór úrnak”, amin Jókai kezdetben bosszankodott, s frappáns válaszul ő maga is „Tóth Lőr úrnak” címezte leveleit. Később Petőfi noszogatására kezdte az irodalmi életben a Jókay Mór nevet használni. 1848. március 15. után nevében az y-t i-re cserélte, ezzel is jelezte, hogy nem akar élni a nemesi származás előnyeivel, így legismertebb regényei már Jókai Mór néven jelentek meg.
A kis Móricban korán jelentkezett az erős képzelődés. Szülei nem eresztették el a háztól, pajtásai nem igen voltak, magában, bizarr játékokkal szeretett mulatni. Nagy hatást gyakorolt lelkére édesatyja, ki barátja volt az irodalomnak, színészetnek és maga is írogatott időtöltésből verseket, rajzolgatott, festett, mesélt az 1809-es nemzeti felkelésről, ...
fel
le
"- A barátom nem jött vissza a rohamból, Sir. Kérek engedélyt kimenni, és megkeresni őt.
- Nem engedélyezem - mondta a tiszt - Nem akarom, hogy kockáztasd az életed egy olyan emberért, aki valószínűleg halott.
A katona ennek ellenére kiment, és egy óra múlva maga is halálosan megsebesülve, halott barátjának tetemét cipelve tért vissza.
A tiszt dühöngött:
- Mondtam, hogy halott. Most aztán mindkettőt elvesztettem. Mondd, volt annak valami értelme, hogy kimenj, és becipelj egy holttestet?
- Ó, persze, hogy volt, Sir - válaszolta a haldokló - Amikor megtaláltam, még élt. És azt mondta nekem: "Jack, biztos voltam benne, hogy értem jössz."
Anthony de Mello
fel
le
Jó napom volt, van itt vannak a csajaim, három meseszép csodanő!
Képzeljétek el a fiamat, van itthon három unokahúg, két nővér, egy anya!
időnként közli, anya magányra vágyom!
Akkor jön, "megyek focizni" sajnos most hó van és nem tud kint focizni.
No megyek, mert a csajok velem alszanak, és amikor megébrednek, ha nem vagyok ott, akkor baj van.
Jó éjt mindenkinek!
Maresz
fel
le
Ma voltam a háziorvos-doktornőnél.
Nálunk úgy működik, hogy általában hárman megyünk, az anyám, a zuram és én, és együtt is megyünk be a vizsgálatra. Ilyen családiasan megy így itt.
Ma csak ketten mentünk a zurammal, mert anyu kórházban van. Bent volt a doktornő és két asszisztens. Kaptam antibiotikumot meg valami inhalálót meg köptetőre javaslatot meg valami bedörzsölőt.
Mondja a doktornő, hogy majd Gábor bedörzsöli a bedörzsölővel a mellkasom. Erre vágtam egy jó kis fintort, mire azt mondja, hogy:
- Mondhattam volna azt is, hogy tejszínhabbal kenje be, de az nem használ.
- Az ragad - vágtam rá.
- Honnan tudja? Most lebukott! - mondja nevetve a doktornő, és mindenki elkezdett hangosan kacagni a rendelőben.
- Hát igen... - mondom, majd megütögetem a mellettem egyszerre nevető és köhögő férjem hátát - Meg ne fulladj Gábor!
:)))
Ui:. Azt majdnem elfelejtettem mesélni, hogy ma hajnalban arra ébredtem, hogy egyszerűen nem tudok kimenni az ajtón valamiért, és nem ...
fel
le