- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Megint hajnali négyig olvastam. Éjfélkor ugyan álmos voltam, és el is küldtem aludni azt, aki szintén álmos volt, de aztán elkezdtem olvasni egy ponyvát az ágyban és…
Egyszer csak, amikor ránéztem az időre , 01:52 volt.
- Jesszusom! - sikítottam fel magamban.
Persze éppen egy izgalmas résznél tartottam, így csak olvastam tovább…
Az után persze az utolsó pár 50 oldalt már csak befejeztem…
Végül kiolvastam a könyvet és 03:58 után persze már nem kellett álomba ringatni.
Hajnali fél hétkor arra kómázok fel, hogy a macska keservesen nyervákol az ajtó előtt, hogy be akar bújni az ágyamba. Szívtelenül a fülemre húztam a takarót és visszaaludtam.
"Zöld fű közt árva kék ibolyácska…" csörrent meg a mobilom csengőhangja, mire felkaptam, és beleszólt a zuram, a Tibi.
- Felébresztettelek?
- Á, dehogy…
- Otthon hagytam a jegyzetfüzetemet.
- Az éjjeliszekrényeden van.
- Jó csak ennyi.
Hajnali fél nyolc volt. Felkeltem…
Most kicsit visszafekszek, 18:20.
fel
le
Hogy menjek már a dolgomra?
Befolyásol ebben a hangulatom. Nahát!
http://www.youtube.com/watch?v=QnDdDu4TDVQ
"Elmegyek én innen egy messzi útra,
Ahol szerelmet nem érzek már és senki, se tudja,
Hogy mi az a fájdalom és vajon mi is az a bánat,
Mi a csalódás és a sokszor reménytelen vágyak.
Meghalok, de ne sírjatok én utánam,
Őrizzetek meg szívetekben mindig a mában,
Lelkem mindig itt lebeg majd emléketekben,
Megtaláljátok mindig majd a szerelmetekben.”
Refr.
„Nem tudom, hogy miért van, de féltelek,…”
fel
le
Itt bent, belül a fejemben lehet a baj. Tegnap még mosolyogva indultam el, ma pedig szinte végigbőgtem az utat a munkahelyig. Hogy változhat meg bennem minden ennyi idő alatt???? és külsőként szemlélve a dolgokat nem is történt semmi különös....
külsőként igen, így látom, de nem így érzem.... volt egy találkozónk tegnap, én kezdeményeztem....jól is alakult minden, de mikor elvátak útjaink mégis elsírtam magam....
pedig előtte nap még mosolyogtam az elválás után is....
mi történhetett??? elképzeléseim vannak, de nem értem mért éritenek ennyire érzékenyen a dolgok? egyszerűen már útálom magam! Mert hiába áll Ő mellettem, és segít amennyire csak tud, már úgy érzem a "bolhából is elefántot" csinálok.... a mások számára jelentéktelennek tűnő dolgokat képes vagyok felnagyítani...és rögtön azon agyalok, hogy mit rontottam el.
Lehet azért,mert a tegnapi búcsúcsók rövidebb volt, mint előző nap? Lehet azért, mert nem éreztem azt a nyugodtságot mellette, mint előző nap?
Lehet ...
fel
le
Na jó, volt a több is....
Egy füzetben, az volt a címe: VARÁZSKÖNYV-minden vágyam teljesül-
Szóval ebbe írtam a kívánságaimat. És úgy működött, hogy leírtam a kívánságot, és ha megvalósult, akkor azt is bele írtam...ezektől a megvalósult kívánságoktól nőtt az "ereje" a Varázkönyvnek...
Hogy hogy is kapcsolódik ez most ide, ebbe a helyzetbe?????
Én "hülye"! Most szembesülte azzal, hogy MŰKÖDÖTT a varázskönyvem, hisz szinte minden kívánságom, amit bele írtam MEGVALÓSULT azóta... de már nincs meg, mert kidobtam.... elkeseredésemben, hogy a Vele kapcsolatos kívánságok, úgyse fognak teljesülni.
És most eszméltem csak rá, hogy ezek a kívánságokat én már beleírtam a Varázskönyvbe.
Hogy miket kívántam???? ŐT. A csókját, a testét, az érzéseit...
Volt még egy kívánság, de nem írom le, mert olyan ez, mint a szülinapi kívánság a gyertyák elfújásánál, ha kimondom nem fog teljesülni....
Lehet, hogy hinnem kéne a Csodákban????
fel
le