- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
A mai nap is jól indult, bár korán kipattantam, s kávémmal ücsörgök. Tegnap, hogy a jó dolgok, hogy fokozódjanak, már majdnem vége volt a melónak mikor megcsörrent a telefonom, egy nagyon vidám női hang volt a másik oldalon....
A szám fülig szaladt, még a kollégák is elcsodálkoztak eltelt az idő és csupa jó híreket hallottam megint, nagyon jó volt a békéről, jó dolgokról hallani, miután leraktam azon törpöltem, hogy az életbe mennyi jó történik most velem, másokkal örülhetek!
Ezek a pillanatok azok amiért élünk nem? Nem sírhatunk örökké, mert még úgy nem volt, hogy ne legyen...
Remélem pár nap és jöhet a megérdemelt szabi..., szabadságolom is magam minden téren, aztán irány előre!
Csupa derűs, tündérien szép napot kívánok mindenkinek! Legyen napotok olyan amilyennek szeretnétek!
Szeretettel: Orsolya
UI: Zsizsik, Angyal Pinokkió jó veletek beszélgetni!!!!! Imádlak benneteket!
fel
le
Amikor el vagyok veszve időben, akkor nem jutok ide hozzátok. Sajnos nem ti vagytok az elsők..., van a család, a munka, a ház körüli tennivalók, barátok... Szóval az olvasás vagy az írás az a hobbi. És ha a hobbi nem esik jól, ne erőltessük. Tehát, amikor el vagyok havazva, nem tudlak benneteket olvasni..., sorry! De ha végre idejutok, akkor pótolok! Na ilyenkor szokott tele lenni a "lapozgató" Pinokkió...Pinokkió...Pinokkióval! Ami a trükköm, hogy ilyenkor visszafele szoktam olvasni. Na nem az egyes írásokat, hanem az időrendben legutoljára felrakottat legelőször és így tovább, vissza az időben... (jó esetben a pályaműveket átugrom -majd elolvasom őket egyben jelszóval-).
Tehát, barátaim! Akit nem olvastam, nem értékeltem, se szomorkodjon! Pinokkió csak élte a fabábok hétköznapi életét a mesék világán kívül...
fel
le
Hát eljött végre az évzáró, mint minden gyermek életébe ma Barbó befejezi hivatalosan is az 5.osztályt, feljebb lép, hogy repül az idő észre sem vesszük és gyermekeink huppsz felnőnek, csodaszép nagy lány lett. Ahogy ránézek bár Józsi apára hasonlít, mégis látom magam benne, főleg alkatilag, pont olyan mint Én, ja és az orra, mindig megállapítjuk azt tőlem örökölte.
Ezután végre többet lehetünk együtt, elmehetünk együtt azokra a helyekre amik be vannak tervezve szeretnék az erdei kis vonaton újra utazni hegynek föl és hegynek le, el menni megnézni a lovakat igaz Én csak az ajtóból szemlélem őket, fatálast enni együtt és sok mindent megnézni, képeket készíteni rólunk, ahol járunk.........
Remélem a nyár mindenkinek hoz kikapcsolódást nemcsak ránk, mindenkire rá fér hogy menjen, Én ezt fogom tenni, mert kell......
http://youtu.be/Y8LS2lDq-0Y ma ezt hallgatom!
fel
le
A Hold változásainak számos hatását ismerjük, de kevésbé figyelünk rá a hétköznapjainkban. Pedig dédmamáink, nagyanyáink szinte az egész életüket ehhez igazították, legyen szó egészségről, betegségről, háztartásról, gazdaságról. A holdállásokhoz fordultak segítségért, hogy megtalálják a legmegfelelőbb időpontot ahhoz, hogy sikeresek legyenek azon a területen, amelybe éppen belefogtak. Alapos megfigyelésre, és évszázados tapasztalatokra épül ez a tudás, amelyet bátran alkalmazhatunk ma is, hogy megfelelő energiákkal haladhassunk előre a mindennapjainkban.
A héten fogyó holdfázis várható.
Az emberi elme lecsillapodásának időszaka. Fordítsunk nagyobb figyelmet önmagunkra, vizsgáljuk és tisztítsuk meg gondolatainkat. Próbáljuk kipihenni az előző időszakok fáradalmait. Bárminek a befejezéséhez kedvező időszak.
Aki egyébként is fogyókúrázik, most többet ehet, mert ezekben a napokban nem hízik annyira. Telihold után tudatos táplálkozással gyorsan és tartósan ...
fel
le
Legrégebbi barátnőm keresett meg a minap egy közösségi oldalon. Együtt jártunk általánosba, szakmunkásképzőbe, majd gimibe is. Ellentétek vagyunk, két külön pólus. Ő fekete, én szőke. Ő szókimondó, én visszafogottabb vagyok. Ő nehezen nyílik meg, én könnyebben barátkozom.
Mégis végigkísértük egymást a felnőtté válás rögös útján. Aztán másfelé vitt az utunk, de most, talán mikor mindkettőnknek a legnagyobb szüksége volt a másikra, újra találkoztunk. Ott folytattuk, ahol pár éve abbahagytuk. Órákig meséltünk, egymás szavába vágva, és mennyit nevettünk...pont úgy, mint sok éven át, éretlen kamaszkorunkban. Ma én mentem hozzá, ő még mindig ott lakik, ahol az én gyermekkorom is telt. Hátborzongató volt végigmenni az ismerős utcán, látni a zöld parkot, mennyi télen szánkóztunk a lejtőin. A porolót, amin csüngtünk, átfordultunk, vagy csak ültünk.
A lépcsőház is ugyanazt az illatot árasztotta, mint huszonöt évvel ezelőtt.
Láttam az ismerős padokat a ház előtt, felnéztem a régi erkélyünkre, ...
fel
le
Legszívesebben távol vonulnék a világtól, kulcsomat a kezemben szorítva indulnék feléd. Hosszú napokon át gyalogolva, éjszakákon, erdők mélyén meghúzódva csak mennék. Szomjamat nem oltaná a forrás, meleg avar sem pihentetne, míg Rád nem lelnék.
Tisztásokon bolyongva, ismerős ösvényeket keresnék. Lábad nyomát hallanám korábbról, tenyerembe fogva ezer közül is felismerném. Kedves padon pihennék, árnyékok friss suhogása vezetne.
Palotád csendje fülembe súgná, hol jársz. Tudom, hogy most is vársz. Az idővel futva lépteim gyorsítanám, fák törzsén tapintanám kezed nyomát. Érdes érintésük simogatnák az arcom. Ágaik fésülnének szépre, tévút el nem érne. Fáradtan lépnék kerted ajtajába, szótlanul kérnék bebocsátást palotádba.
Kulcsommal kitárnám minden ablakát, onnan mosolyognék újra, vidáman, reád.
Hazatérnék. Vágyom, hogy otthon legyek.
Otthon. A szívedben.
Veled.
fel
le
A távolsági busz lassan kifelé araszol a fővárosi őrületből. Ahogy távolodunk a város végét jelző táblától, egyre vidámabb leszek. Kár, hogy a buszon nem lehet hangosan ujjongani.
Ismeretlen tájak felé visz az utam, ismerős emberekhez. Gyönyörködöm a szelíd lankák között megbúvó apró falucskákban. Errefelé annyira más minden, úgy érzem magam, mint Alice Csodaországban.
Húsz kilométerre a végállomástól már kezdek izgulni. Fészkelődöm a széken, türelmetlen vagyok, úgy várom, hogy ott legyek.
Feltűnik az üdvözlőtábla, nagyot dobban a szívem. Megérkeztem. Valami végtelen nyugalom költözik belém.
A pályaudvaron messziről észreveszem az eddig csak fényképről látott, számomra oly kedves arcot. Szoknyáját enyhét lengeti a déli szellőcske, tekintete várakozón pásztázza az érkező buszokat.
Nyílik az ajtó, én remegő lábakkal, enyhén eufórikus állapotban szinte lerepülök a buszról, egyenest vendéglátóm, barátnőm, testvérem karjaiba. Leírhatatlan az érzés, a valóra vált álom, hogy aki eddig az ...
fel
le
Nagykorú lett a házasságunk. Mai nap töltöttük be a tizennyolcadikat. Ehhez még hozzáadva az első hetet -amit papír nélkül tudtunk le-, huszonöt éve vagyunk együtt (pontosan, az majd csak augusztus közepén lesz meg).
Ezek után okostojásként, mondhatnám, hogy tudom mi a hosszú házasság titka, de nem tudom...
Talán a sok beszélgetés, tolerancia, változtatás képessége, elfogadás, mindig éppen ami kell...
Minden esetre azt hiszem, sok "közös munka" van egy hosszú házasságban.
fel
le