- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Ó mily barmai e Földnek!
Még, hogy cicáim teheneket ölnek,
Ráadásul Vicus névre hallgatnak,
Holott nevet ők csak tőlem kaptak.
Egyik neve Golyó, a hófehér,
A másik a Morzsa a kis vörös,
Bár ki tudja, lehet nem is cica, tehén,
Fekete az ördög egyik fiókája,
Kormi névre hallgat a kis drága,
Cirmos, hogy el ne felejtsem,
Őt Szöcskének neveztem.
Ha e négy kis csöppség Pécsett ily tettre képes,
Mi lenne akkor, ha Budapestre téved,
Tudnám én, hogy mire számítsanak,
Óvatosan, mondom kire ugorjanak.
Megmondanám inkább kit is keressenek,
Egyik fehér tehén, a másik fekete,
A tarkát se felejtsem, egye meg a fene,
Egyet talán megkímélnék,
Farok nélkül vele mit is kezdenék.
fel
le
Ma nagyon jó kedvvel ébredtem reggel, és szinte repültem a munkahelyemre. Lévén, hogy ma még csak hétfő van, volt erőm és kedvem is dolgozni. Én egy boltban dolgozom. Ma a pénztárban, fizetett nálam egy néni, aki nagyon kedves, szeretetre méltó volt. Mivel én tavaly elvesztettem a mamámat, akit nagyon szerettem, ezért ha idős nénivel találkozom, aki ráadásul kedves is, a mamim jut eszembe. Így ma is kicsit még kedvesebb próbáltam lenni, és ezt a néni nem is hagyta szó nélkül, ami nekem jól esett. Azt mondta az idős hölgy, köszöni hogy kedvesen, emberségesen szolgáltam ki, a mai világban kevesen vannak akik ilyenek. Válaszként annyit mondtam, hogy a szüleim érdeme, hogy ilyen embert faragtak belőlem. Csak mosolygott, további szép napot kívántunk egymásnak, és elment a néni, aki olyan kedves volt, úgy éreztem mintha egy angyallal beszélgettem volna. Hazaérve elmeséltem anyukámnak mi történt, könnybe lábadt a szeme, és csak annyit mondott "Szeretetben nőttetek fel testvéreddel ezért ...
fel
le
Kedvenc barátommal beszélgettem, aki azzal vett le a lábamról, hogy azt mondta: "Imádom benned, hogy apró dolgok adnak neked ihletet az íráshoz, például az, hogy azt mondtam szívesen sétálnék veled a városban..." A férfi, aki imád bennem dolgokat... ez igazán jóleső az önbizalmamnak...
Mantos új képet tett fel az adatlapjához, amiben a szexi szája alatt olyan terminátoros az álla a közepén húzódó csíkkal, hogy nem bírtam ki, hogy meg ne dicsérjem érte.
- Köszönöm szépen! Terminátoros állam volt a képen? Még senki sem elemezte az állam, jólesett - válaszolja a bókomra meglepődve és mosollyal jutalmazva.
- Rá emlékeztetsz. Éppolyan férfias vagy. Ha beleírnálak egy kalandsorozatomba, vagy éppen egy romantikusba, egészen biztosan megemlíteném a szexi szádat és az álladat a csíkkal a leírásodban.
- Kedves vagy. Azt szokták hangoztatni, hogy a vastag áll a férfias, nekem meg annyira nem vastag, de nem is bánom. Inkább ilyen arcsontozatom legyen mint egy Homo erectusnak - ...
fel
le
Ugye ismerős ez a mondat?
Mi nők két helyre biztosan nem szeretünk menni: nőgyógyászhoz és fogorvoshoz.
Sajnos már egy ideje kénytelen-kelletlen utóbbira rá kellett magam szánni.
Barátnőm szerint hős vagyok. Lehet benne valami, mert míg nőgyógyászhoz azért el-el jár az ember lánya, fogorvoshoz már korántsem annyira szívesen. Mintha belénk lenne kódolva, hogy félni kell.
Sajnos nekem vannak rossz tapasztalataim. Legutóbbi fogtömésem után pár hónappal, letört egy darab a fogam hátsó feléből, és még a fél tömés is kiesett belőle. Nem fájt, csak az elől meglévő fog adott némi aggodalmat, hogy az is letörik. Nagy bátran bejelentkeztem az orvoshoz, elvoltam szánva, most ezt én megmentem, lesz ami lesz!
Voltatok már úgy, hogy mentetek valahová, és minden egyes lépéssel az kattogott bennetek: "menj haza" ?!
Hát én így jártam. De ellenálltam, és beléptem a fogorvoshoz.
Így nyugtattam magam: kiszedi a régi tömést, betömi, aztán kész!
Behívtak.
Leültem.
Doktornő ...
fel
le
Ma is az Apukámmal álmodtam, mint oly sokszor a halála óta.
„Utamat állta a zárt kertkapu, nem reagált a rángatásra. Ügyetlen vagyok, nem tudok bemenni, habár kulcsom van. Vajon miért nem használom?
Lépegetek befelé a beton járdán, halkan koppannak lépeseim. Az apró zajra összehajolnak a nagyra nőtt Johannus rózsák, fehér fejüket összedugják, suttogásuk érthetetlen. Virágos boltív alatt haladok előre, minden fehér és ragyogó. A házunk is, falain vadvirágok nőnek. Nézem őket, és nem tudok örülni, mintha bennem megfagytak volna az érzések. Apura gondolok. Oly régen nem adott hírt magáról, talán már meg is halt.
Megyek tovább az utamon. Hulló szirmok simogatják arcom, zöld levélkék integetnek, hátam közepébe egy tekintet fúródik. Érzem jelenlétét, de nem látom, hiába fordulok vissza többször is. Csak a virágok kacagását hallom.
Belépek az étkezőbe, a villanyfénynél férfi sziluettet látok. Felismerem. Apu.
- Hogy tehetted ezt? - panaszkodom neki.- Annyira vártunk.
Anyu lépcső ...
fel
le
Miért lenne könnyű, ha valamit el akarok intézni a városba tuti esik az eső, vagy hull a hó és persze a szélről se feledkezzünk meg!
Megyek, erre a lejtőn nem hanyatt vágódtam, ráadásul fontos elintézendőim voltak! Fölkeltem, de a medence csontom jól meg van ütve bedagadt, komolyan mondom a sors..., előtte azt álmodtam gipszbe vagyok, erre mi történik elzuhanok! Ilyen nincs vagy mégis?
Még jó, hogy ránéztem a névnapokra így fölköszöntöttem unokatestvéremet és az édesanyját, valamint Zsuzsanna ismerőseimet!
fel
le