- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Ezt a naplóbejegyzést ma Barbinak ajánlom a lentebbi fogalmazást családjáról írta, s megörökítem, hogy mennyire szeret bennünket, kitartó, hogy részt vett, ott ahova ez kellett, nem cikk, hanem egy 5. osztályos kislány SZÍVE!
Az én családom
Az én kis családom 4 tagú. Anyu, apu, én meg maci. Apu kedvenc színe a kék, ő főz itthon és én is tőle tanulok. Nyáron sokat megyünk az erdőbe gombát szedni. Apukám ezen kívül focizni is tanít, bár nekem nem megy túl jól de azért próbálgatom és szeretem is. Papámtól meg tanultam biciklizni bár már egy ideje nem csináltam, mert nem volt rá időm. Anyukám nagyon szereti a kertet, ő vele szoktam füvet nyírni, ültetni a különböző növényeket. Maci kutyusommal sokat szoktam labdázni, kedvenc játéka a zöld, csipogós gumimaci. Mikor lehozza a tálát az ajtó elé és mellé ül jelzi hogy ő éhes vagy szomjas. Nagyon szereti a kenyeret. Az én kedvenc ételeim a tejfölös tésztával, milánói makaróni, házi tyúk hús leves. A kertünkben két szilva és három alma fa ...
fel
le
Ülök a szobámban, és nézek ki az ablakon. Látom a hulló hópihéket, és szememben mégis virágok nyílnak...
sokszínű naplóvirágok.
Itt a tavaszi versenyünk, lehetőség a naplóíróinknak kibontakozni.
Ezt a pályázatot azért írtuk így ki, hogy végre mindenkinek legyen esélye a győzelemre. Hajrá háziasszonyaink!
Most nem feltétlen a legjobb íróink nyerhetnek, azoknak lesz a legtöbb esélye a 15.000,- forintos fődíjra, akik a legnagyobb új látogatótábort tudják az oldalunkra csalni.
Miért mondom ezt?
Mert ugye már itt az oldalon mindenkinek megvan a maga kis törzsközönsége. De ahhoz, hogy most valaki nyerjen, nem elég az itteni rajongóit maga mögé állítani. A győzelemhez kellenek az új látogatók! Küldjétek el a naplóbejegyzéseitek linkjét minél több ismerősötöknek, és kérjétek meg őket, hogy látogassák meg írásaitokat! [em](Ha nem is minden naplóbejegyzéseteket, de legalább 7 darab bejegyzés látogatottságát emeljétek minél ...
fel
le
Amikor végre kezembe vettem Dr. Csernus Imre A nő című könyvét, már régóta kutattam egy olyan hiánypótló „szakirodalom” után, mely végre körültekintően felderíti és megmagyarázza A nőt. 294 oldal után közepes mértékben csalódottan és felháborodottan csaptam egymásnak a nyitott könyv elülső- és hátlapját, nagyjából azzal a gondolattal, hogy ennél még Karinthy Frigyes Egy nőt szeretni című kötete is többet árult el a nőről, ráadásul szórakoztatóbb formában.
Csernus Imre könyvének középpontjában az a kérdés áll, hogy milyen is az ideális nő. A könyvből rengeteg dologra választ kapunk, csak éppen erre nem. Leginkább azt tudhatjuk meg, hogy milyen a nem ideális nő, de arról nagyjából egy szó sem esik, hogy milyen az ideális. A könyv lapjain a szerző mindennapjait, praktizálása során felhalmozott élményeit, beszélgetéseiből leszűrt következtetéseit és magánéletéből vett, személyes tapasztalatait követhetjük nyomon unos-untalan.
Sokszor felmerül a kérdés a szerző szájából – Ön mitől érzi ...
fel
le
Apa azt mondja, a hit baromság. Azt csak a könnyen befolyásolható emberek miatt találták ki, hogy a nehezen megkeresett pénzüket kicsalják valahogy. Mert az emberek ilyenek. Folyton csalnak és hazudnak, a papok meg különösen.
Erre Anya csak nevet és azt mondja Apának, hogy összekeveri a fogalmakat. A hitnek semmi köze a jóhiszeműséghez, sem a csaláshoz. Egyszerűen hinni kell valamiben, különben az ember belesavanyodik a problémáiba. A hit nem azonos a templomba járással, sem a pénzzel. A hit nem pénzkérdés, sokkal inkább szeretet kérdése.
Most meg Apa nevet, és azt mondja Anyának, hogy jövő hónapban majd egy kiló szeretetet ad neki pénz helyett, hogy abból vásároljon a boltban. Kíváncsi lesz, meddig bírja Anya azt az aszkéta életet.
Anya azt is mondta Apának, hogy hiába van pénze, ha nincs lelki békéje, elmehet a sóhivatalba, mert megbetegszik, és akkor aztán hajthatja a pénzt, legfeljebb annyit fog kapni, ami az éhenhaláshoz sok, de a megélhetéshez kevés.
Erre Apa azt mondta, ...
fel
le
A cikk írója Lakyluck.
Írása hozzászólást generált részemről, amit most megosztok másokkal is, akik ide tévednek és olvasnak.
Rendkívül élveztem az előadásmódját, ahogyan leírta azt a kis ártatlan malőrt, amit átélt egy buszon utazása alkalmával, amikoris a busz sofőr egy hirtelen fékezése következtében az egyik utas, egy „bombázó” mellei (az író ezt igen színesen körülírva elemzi), a homlokát súrolták. Ábrándozásai valóra váltak percekre ezzel az ártatlan balesettel.
A szituációt annyira beleérzően tudta előadni az író és olyan őszinteséggel, hogy viszonzást érdemel. Még akkor is, ha egy másik ember nem pozitív élményként élt át egy hasonlót. Az írás élvezetéért cserébe, magamat nem kímélve.
Hozzászólásom:
„Engem megint lenyűgöztél. Eszméletlen jól írsz. A szitut el tudom képzelni. Sajnos én ilyen sztorival csak ellenkező előjellel tudok szolgálni.
Sokan már ismernek, eléggé szókimondó vagyok, magamat, olykor másokat sem kímélve.
Velem másként történt. Az illető úr ...
fel
le
Nagy nap elé nézünk holnap, Barbó számára nagyon fontos, mi meg izgulunk vele együtt...
A mai nap az elintézések napja, rohanás, rohanás, rohanás....
Kaland az élet!
Az élet egy hatalmas kaland,
mely vagy sikerül vagy csak halad!
Lehet még élni s kalandozni,
de nem lehet szabadkozni!
Jó ha az élet halad s halad,
de aztán hol lesz már
a nagy kaland?
S halad tovább az utad …
Kár mindjárt beletörődni,
a kalandokat át kell élni!
Az élet viharát is, hiszen
az életem egy nagy kaland!
- Orsolya -
fel
le
Unatkozom. Az ebéd már fő, ráérek. Gondoltam, szétnézek az oldalon, nem mindig van időm olvasgatni, most megteszem.
Aztán bevillant egy gondolat. Megnyitom az "Írásaim" menüpontot, és átfutom saját szerzeményeimet. A legrégebbieket. És igen! Mindegyikben van hiba.
Nem helyesírási, azzal nincs gond. Szerkesztési, formai, tartalmi. Már észreveszem a sallangokat, a fölösleges mondatokat, azt is, hol van az a rész, ahol nem hagyom az olvasót gondolkozni.
Nem kell mindent az emberek szájába rágni, igaz???
Tovább. A kötőjelek. Ezeket se jól használtam mindig. Hiába, na. A helyesírás nem minden, ha a részletekre nem figyelünk.
Már érdemes volt felkelni. Jó az, ha észrevesszük a saját hibáinkat. De ez sem jöhetett volna létre, ha nincsenek jó tanáraim, segítőim.
Most nem írom ide őket, tudják ők, hogy nekik szól.
Megérte a sok cseszegetés, a negatív kritika. Nem, nem. Nem leszek soha olyan, mint ők. De ha már meglátom a rosszat és a hibát az írásaimban, elmondhatom, ...
fel
le