- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Tegnap sem agysejtem, sem időm nem volt arra, hogy a 2024-es évemre visszatekintsek. Szita az agyam, de ezé' jó a blog; tudok puskázni. :-D Fejből csak 1-2 dolog rémlett, de a posztok segítettek visszaemlékezni.
2024-ben:
- Fater megvette a kéményt és az ablakokat, bár semmi nem lett ezek közül beépítve, a szobám nem haladt semennyit. Idén elvileg fel lesz újítva, de hiszem, ha megtörténik. Jó lenne már a saját szobámban létezni, elszeparálódni apámtól. Most csak egy ajtó választ el minket és nincs nyugtom, meg fűteni sem tudok rendesen, mert állandóan nyitva kell lenni az ajtómnak, hogy menjen hozzá meleg, így viszont nálam is lehűl a szoba, szóval nemsokkal vagyok előrébb azzal, hogy van nálam fűtés. Jégverem már nincs ugyan, de meleg sem. 6 év alatt nem volt képes magánál megoldani a fűtést sem.
- Történtek pozitív változások, ami a mentális állapotomat illeti, mert fejlődtem 1-2 dologban. Bőven van még dolgom magammal és ez így lesz, amíg élek, bár megint nem járok terápiára ...
fel
le
Szokott mód' békében telik és ez nekem már elég. Nem tudom, miért csak ilyenkor tud normálisan viselkedni az öregem, de legalább ilyenkor nyugi van. Tegnap koraeste jött értünk az Ildi kocsival. Nem akartam átmenni, de egyedül lenni sem akartam, úgyhogy mentem. Most jobb volt a légkör, mint amilyen lenni szokott, de kifejezetten jó azért most sem volt. Kicentizve az időt, de megérkezett az öregnek és a Gabinak az ajándék, örültek, szóval idén sem nyúltam mellé. Bennem most nagyjából nyugi van, mert az öreg ilyenkor normálisabb, meg tudtam beszélni a Tesómmal és a másik fogadott Tesómmal is mindig jó légkörben beszélgetünk. Mindez nekem elég, hogy legyen miért, kikért kitartani. Most igyekszem az ünnepre figyelni, egy kicsit próbálok ellazulni. Ma ebben nem partner a búrám, mert reggel óta migrén boldogít és hiába aludtam, nem múlt el, nem is enyhült, de estére már biztos megszűnik. A rendszeres Olvasóimnak, de az idetévedőknek is békés, boldog Karácsonyt kívánok!
fel
le
Járt volna virgács, de azt nem kaptam. :-D Csokit igen és mégvalamit, de azt nem a fateromtól. Épp' ez a lényege a sztorinak, hogy olyasvalamit kaptam, amit tőle kéne, de sosem kaptam és épp' dühös is voltam rá, amiért megint lemaradok egy élményről, mert nem juttat el a helyszínre, holott meg volt beszélve, valamint hogy szinte semmi élmény nem ér soha, mert nem visz sehová, erre pont akkor kaptam valakitől őszinte törődésről és szeretetről árulkodó mondatokat. Annyira nem vagyok hozzászokva, mivel nem kaptam a környezetemtől, meg annyira éles kontrasztot adott előbbinek a valódi törődés, hogy jött valamiféle pozitív sokk a kapott jó hatására. Nem tudtam hová tenni, hogy tényleg annyira számítok és ugyan szokás szerint vasszigorral fegyelmeztem magam, egy ponton beintett a kontroll és szégyenszemre sírvafakadtam. Hogy miért jegyzem le, holott égő? Azért, mert ez ugye egy mentális- és fizikai stagnálásokat/állapotváltozásokat is lekövető blog és most egy újabb mérföldkőhöz érkeztem ...
fel
le
és lett egy új hobbim, ami lelkesít és egyben ki is húzott abból az állapotból, amiről az előző posztokban beszéltem. Nem kizárólag ez segített, hanem a két legjobb barátom is, akik már-már a családom és az a tudat is, hogy menni kell tovább, meg ha támaszt kell nyújtanom nekik, akkor tudjak, ahhoz viszont talpon kell lennem. Időnként írkálok verseket és a napokban felfedeztem egy zenekészítő alkalmazást, aztán bevillant, hogy a verseimet dalokba tudnám foglalni és ahogy nekiláttam, a sikerélmények felspannoltak. Már kreáltam 5 zenét és agyalok az újabb, meg újabb dalszövegeken, amikhez aztán zenét készíthetek, ami amellett, hogy leköt és élvezem is, segíti az önkifejezést és terápiás hatása is van. Sosem vagyok elégedett azzal, amit csinálok, de úgy érzem, hogy most rátaláltam valamire, ami megy és ez motivál. Persze a maximalizmusom most is azt mondja, hogy lehetne sokkal jobb is az eredmény, de legalább nem az van, hogy vállalhatatlannak tartom. Még a nagyon kritikus fateromnak is ...
fel
le
Legutóbb írtam, hogy folyósítják tovább a GYOD-ot. Múltkor megérkezett erről a határozat is, amiben már szerepel a végleges állapot is, ezért elvileg innentől ismét csak a papírjaimból fognak dolgozni, nem cibáltatnak fel faterommal Pestre a felülvizsgálatra. Volt már egyszer ilyen, hogy a papírjaim alapján intézték a dolgokat, de aztán valaki elkeverte a végleges állapotról szóló szakvéleményemet és azóta hívogattak be. Nem volna ez gond, csak ugye 5 órát kell utazni és nem mindig partner ebben a szervezetem. Ha már az állapotnál tartok, az ügyetlenségem szintet lépett. Szokás szerint nem panasz, csupán a dokumentáció kedvéért jegyzem fel. Az már megszokott volt, hogy megrándul a kezem, meg random remegni kezd (főleg amikor finommozgásokat kéne végezni), azonban kb. 2 hete játszik olyat, hogy gyakran elejtem, ami a kezemben van, mert ügyetlen a kezem, vagy nemes egyszerűséggel elengedi az adott tárgyat anélkül, hogy szándékosság lenne mögötte. Ezzel is úgy vagyok, hogy az életem ettől ...
fel
le
csak nem igazán volt/van kedvem írkálni, mert egy ideje elkapott a befordulás. Azért igyekszem kijönni belőle. Nem zuhantam meg (bár már a határom végét súrolom) és a kommunikáció nem igazán megy, étvágyam sem igazán van (azért igyekszem kajálni), jönnek a disszociatív állapotok, álmatlan vagyok, meg dekoncentrált és utóbbinak köszönhetően csinálom is az olyan baromságokat, mint a szemeteszsák kivitele helyett elindulok vele a szobába, vagy pl. inni akarok, de a flakonról elfelejtem lecsavarni a kupakot, stb., de legalább van min röhögni. :-D Azon vagyok, hogy továbbra is egybenmaradjak és lehetőleg minél hamarabb kijöjjek ebből az állapotból. Próbálom lekötni a figyelmemet, egy Jóbaráttal is támogatjuk egymást, meg erővel csinálom, amit kell, mert nem hagyhatom el magam és nem is akarom. Nincs kedvem sem és erőm sem belemenni, hogy miért értem el ezt az állapotot. Majd kijövök belőle, ahogyan máskor is.
Írtam valamikor év elején az egyik posztban a csodák kapcsán, hogy adott egy 14 ...
fel
le
'kinyomozni' a laboreredményemet, ami a Doki szerint most egész' jó, ez pedig jó hír, viszont ahogy mondtam, kivételesen egy szar leletnek örültem volna, mert a rossz értékeket általában lehet korrigálni, így viszont nem ott van a gond, hanem valószínűleg a keringésemmel, ami nem túl jó hír. Mindegy, arra koncentrálok, hogy az eredmény legalább jó most. Kérdeztem fatert, hogy mit mondott a Doki, mi a teendő, vagy mi várható így, hogy valószínűleg keringési zavar a fos szín oka, erre benyögte, hogy "nem kérdeztem, mert nem akartam feltartani az orvost". Ha az ostobaság fájna, neki már a morfium sem hatna. -.- Rendelési időben hívta és nyilván orvosi témába vágó dolgokkal kapcsolatban, akkor miért tartaná fel?! Tény, hogy tele van beteggel, de attól még amit meg kell beszélni, azt meg kell beszélni, meg ennyi erővel a többi beteg, vagy azok hozzátartozói sem érdeklődnének semmi felől, nehogy feltartsák? Rohadtul fárasztó tud lenni. -.- Azt mondta, hogy majd beszél még a dokival ...
fel
le
