- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
2015. január 9.-i jegyzet:
tegnap reggel óta. Valami megint átkattant az agyamban, fel vagyok pörögve, ok nélkül.
Gőzöm sem volt arról, hogy a vesém a ludas, mert nem fájt annyira, mint a legutóbbi bentlétkor. Néha nyomkodott-tompán fájt, de gondoltam majd jobb lesz. Még mindig nem tudok bánni a kórsággal, nem tudom komolyan venni. Nemsok minden történt még, csak megkaptam itt is, hogy pocsék a vérképem és vér kell, amint lehet (elvileg ma kapok 2 egységet és holnap is ugyanannyit), meg a vesefunkcióm sem jó, úgyhogy arra infúzió kell. Azt már kapom (tegnap is kaptam), a vérre várok. Panaszoltam a folyamatos magas vérnyomást, meg a hányingert és mondták, hogy a vesém miatt van. Volt egy hosszabb időszak (kb. 2 hónap), amikor alig tudatta, hogy létezik, meg mindenem jobban volt és ilyenkor naivan azt hiszem, hogy hurrá, meggyógyultam. Na ja, fő a pozitivitás, de nálam már kóros méreteket ölt és annyira elszállok a jólléttől, hogy elfelejtem, hogy csak átmeneti és koppanás van, ...
fel
le
2015. január 7.-i jegyzetem:
Nagyon szar a vérképem, jóval a határérték alatt vannak a vörösvértestjeim (a 130-180-as tartomány helyett az enyém csak 80), meg egyebek, szóval irány a kórház, trafóra. Nagyon rosszul vagyok mostanában, a vérnyomásom nem oké az utóbbi időben és ez folyton hajtja a szívemet is, ami megintcsak kellemetlen, fulladok olyankor, meg pattog a fejem, az orromban is érzem. A 15-16 óra alvásokról már nem is kell beszélnem. A hányingerem egy-két napra megszűnt, de most megint itt van. Állandóan felszökik 160 körülire a vérnyomásom, folyton szédülök és úgy érzem, hogy satuba fogják a koponyámat. Valamelyik este feküdtem és hallgattam, hogy mi a szart csinál már a szomszéd éjszaka, mit súrol a falon, aztán rájöttem, hogy nem a szomszéd csinál valamit, hanem a fülemből jön az ütemes surrogás, majd átváltott sípolásba, nagyon idegesítő volt. Fáj a tarkóm is, onnan indul ki és halad felfelé a koponyámba a szorítás. Néha úgy érzem, hogy elájulok mindjárt. Miután alszom ...
fel
le
2014. december 25.-i jegyzet:
Apámat egész nap nem látom, mert hol a volt barátnőjénél robotol, hol a szomszédunknál. Nekünk is ünnep lenne, vagy mi, amit megmondtam neki, de azzal jött, hogy drága ajándékot kapott a barátnőjétől és az enyémbe is besegített, a Kriszéknek meg azért kell segítenie, mert ő majd jön megcsinálni a díszoszlopot. Stresszel, mint az állat, mert nem tudja hová kapjon és a ronyózással engem is idegesít, itt pattogott nekem, hogy a töke tele van, hogy ugráltatják. Aki hagyja magát, az ne panaszkodjon. A fát csak ma este díszítettük fel, nem volt itthon, nem töltöttük együtt a szentestét. Hol itt volt pár órát, hol ott, haza csak pillanatokra jött, aztán kötelezően menni kellett szomszédolni, meg le kellett menni a volt barátnőjéhez, mindezt azért, hogy átadják közösen az ajándékokat, aztán ők beszélgessenek, én meg üljek, mert egymásba vannak merülve állandóan, nem figyelnek a környezetükre, szóval halálra untam magam órákig. Semmiféle Karácsonyi hangulat ...
fel
le
2014. december 10.-i jegyzet:
11-re kellett mennem a kórházba és negyed 10-kor riadtam fel, pedig nem szokásom az elalvás. Mentem zuhanyozni, de nem volt víz a fürdőben. Gondoltam majd a konyhában a mosogatónál engedek a műanyag lavórba és megmosakszom. Aha, onnan sem jött víz. :-D Biztos karbantartottak és elzárták. Ekkor már kb. fél 10 lehetett és 10-kor kellett indulnom. Volt egy 2 literes, szénsavmentes ásványvíz a hűtő mellett, úgyhogy azt öntögettem ételhordóba, megmelegítettem és megmosakodtam. Kapkodtam, mert még a kutyát is le kellett vinnem, meg enni is kellett, pedig a tervem eredetileg az volt, hogy felkelek 7-kor és lesz kényelmesen időm mindenre. Nem emlékszem, hogy csörgött az ébresztő, szerintem fel sem keltem rá. 10 után 10 perccel léptem ki az ajtón, de mivel mindig később hívnak be, így nem volt gond. Odaértem 11 után pár perccel és még várnom is kellett negyedórát. Kikérdezett a doki, meg a paksamétámat lapozgatta, aztán kesztyű-zokni-cipő le. Rátette a ...
fel
le
2014. december 5.-i jegyzet:
Napok óta mondja, hogy hoz egy monitort, hogy megnézzük mi a fene van a gépemmel, mert befagyott, aztán mikor újraindítottam eltűntek az ikonok és azóta apám laptopját használom. Sosem jött a megbeszélt időben, nekem meg a halálom, mikor felrúgnak valami tervet, időpontot, egyáltalán a változások nagyon tudnak zavarni. Most váratlanul betoppant, aztán kihúzgálta a laptopot, meg az én gépemnél ügyködött, nem hagyta, hogy én csináljam. Rossz zsinórokat húzott ki, meg tekert mindent össze-vissza és már vigyorogtam, mert eszembejutott az a legendás falfúró akciója, amikor sorra bakizott. :-D Be akarta kapcsolni a gépemet és lesett, hogy mér' nem indul? Mondom kihúztad... "Jaaa, a monitort akartam." Itt már fojtogatott a röhögés, aztán azzal az egérrel kattintgatott, ami a laptopba volt bedugva, de az ki volt kapcsolva. :-D Na, végül összedugott mindent és vártuk a csodát. Semmi baja nem volt a gépnek! Úgy rakta össze, hogy a monitor a földön volt ...
fel
le
2014. november 8.-i jegyzetem:
Itthon van a kutyám. Diétáztatni kell és gyógyszerezni, de fokozatokkal jobban van, már a szeme körül sem karikás. Apám ment el érte és mondta, hogy nagyon örült mikor meglátta, csóválta a farkát. Még folyt neki az infúzió. Nagyon örült, mikor itthon meglátott, ugrált rám ezerrel, a farkát csóválta nagyon, meg nyüszített örömében. Fel kellett vennem, de majd' kiugrott a karomból és össze-vissza nyalta a fejemet, nyüszítve. :-D Nagyon örülök, hogy vigyázott rá a Jóisten, remélem, hogy kapunk még pár közös évet! Mondta apám, hogy azt mondták a kórházban, hogy kár, hogy hazahozza, mert megszerették, meg hogy nem akar enni és mondta nekik, hogy biztosan csak azért, mert engem hiányol és itthon fog enni. Tényleg így volt, igaz nem evett még sokat, néhány falatot és ivott is. Levittem sétálni is, futott mint a nyúl. Mikor hazaértek az apámmal, örültek egymásnak a Fügével és még a macskát is orron nyalta, ő meg csak bambán lesett, hogy mi van. :-D Reményeim ...
fel
le
2014. november 6.-i jegyzet:
a találkozót lebonyolítani.
Előtte még délre odamentünk a kutyával a kórházba és onnan mentünk Kelenföldre. Megint hoztam a formámat. Beültünk a kocsiba, elindultunk az állatkórházba és kb. 1 perc múlva a gondolataimba jött, hogy otthonhagytam a diktafont, amit megígértem egy látássérült hölgynek (vele kellett volna találkoznunk 4.-én). Apám morgott, de mondtam, hogy inkább vezessen, ne most veszekedjünk már. Mire odaértünk a kórházhoz, már nyugi volt és mondta, hogy hazaugrunk érte, aztán megyünk tovább. Szegény kutya nem volt jól megint - reggelre mindig nyúzott, ekkor meg már dél volt -, sokat fészkelődött, nem találta a helyét, alig tudtam fogni, meg nagyon lihegett. Fájdalmai voltak. Nagyon jó a dokija, látszik rajta, hogy tényleg szereti is az állatokat, nem csak ellátja őket. Beirkálta a számítógépbe a dolgokat, addig én letettem a vizsgálóasztalra, de csimpaszkodott belém, nem akarta, hogy letegyem. Kétlábra állt és mászott volna vissza a ...
fel
le