- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
2014. augusztus 7.-i jegyzetem:
Sokszor fáj a gerincem és egy ideje akaratlan mozgásokat tapasztalok, pl. megrándul a fejem, vagy nem tudok koordinálni, nem egyszer vágtam már szájba magam evés közben, meg a villával megszúrtam az ínyemet, az egyensúlyom sem jó. Mikor bent voltam a kórházban 2012-ben, akkor kimosták a fülemet, hogy hátha 'koszos' és azért bizonytalan az egyensúlyom, de mivel a fülmosás után is szédelegtem és folyton jobbra húztam járáskor, maradt az, hogy a kisagynál van valami gond. Voltam MRI-n, nem találtak daganatot, de nem tudták mitől olyan rossz az egyensúlyom, azóta viszont kiderültek az immuneredetű gondok és legutóbb azt mondták, hogy valószínűleg a SLE az idegrendszeremet is megtámadta. Úgy mondták, hogy "valószínűleg", tehát ők sem biztosak benne. Sokszor álló helyzetben megbillenek, teljesen olyan vagyok, mint aki részeg. Nem mindig vagyok ura a mozgásomnak, de mostanában ez észrevehetőbb. A múltkor ültem és a lábam rúgott egyet, majdnem a ...
fel
le
2014. július 22.-i jegyzet:
A pszichodoki tanácsára leírom részletesen, hogy mire emlékszem. Szerinte ezáltal elindulhat a gyászmunka, ami eddig késett. Szokásom hasonlatokkal beszélni, úgy jobban ki tudom magam fejezni, szóval ha megint hasonlítani akarom valamihez: van egy mély seb, ami vérzik. Én mostanáig 'nyomókötést' tartottam rajta, így el lehetett viselni, de most ezt levette a doki és belepiszkált. Ezzel a terápiával akarja elérni, hogy a nyílt részeken seb legyen, aztán azoknak a helyén majd nyilván ott lesznek a hegek, mivel az idő nem plasztikai sebész, de legalább beforrnak.
2011. június 11.-én az Anyu rosszul lett, sokadszorra. A szíve rakoncátlankodott megint, mégis hajtotta, hogy nem szeretne kórházba menni, de nem hagytam, hogy itthon maradjon. A húgom összepakolt Neki a kórházba, én addig figyeltem rá. Mire a mentők kiértek már nagyon rosszul volt, úgyhogy nekünk kellett elmondani, hogy mikre panaszkodott. Durva volt látni, ahogy sürgölődnek körülötte. Vele ...
fel
le
2014. június 18.-i jegyzet:
Iszonyúan fájtak tegnap a lábaim, mintha felvágták volna térdtől bokáig és tépték volna az izmokat. Este kezdte és reggelig tartott, utána már elviselhető szintre csökkent, de még érzem.
Reggel kilökdöstem magam az ágyból, tusoltam, kajáltam, fogmosás, aztán indulás a kórházba. Kérdezte a doki, hogy az emelt adag Naftilong használ-e? Mondtam, hogy nem nagyon, bár mostanában nem kellett szednem. Nyáron nem fog kelleni, 30°C fok felett nem fázik semmim, de ősszel majd megint megpróbálom és ha nem működik, megint infúzió lesz. Most nem sokat vizsgálódott és nem is beszéltünk sokáig, mert nem volt miről, semmi sem változott. Megírta a véleményt és eljöttem. Mentem az immunológiára, a véreredményre várni kell.
Hazaértem, kajáltam, aztán leültem a géphez. Úgy volt, hogy nézem a Jégpilótákat, de már ahhoz sincs kedvem. A Peti 5 körül jött, hogy menjünk már el szórakozni egy kicsit, mert ma van a névnapom. Itt lakik a házban, néha átjön. Semmi kedvem nem volt ...
fel
le
2014. május 24.-i jegyzet:
Apámmal nincs gond - lekopogom. Hétfőn műtötték, már itthon van. Jó, hogy nincsenek már rosszullétei és itthon még egyszer sem kezdett vérezni (a kórházban megtörtént 1×). Amíg kell a vérhígító, addig necces, lassabban is fog gyógyulni. Holnapután megy varratszedésre. Most normális és végre pihen. Tegnap sokat volt talpon, mondtam neki, hogy nem jó ötlet. Kell járkálni, de nem annyit, amennyit ő tegnap talpon volt.
Hétfőn reggel elviszem varratszedésre - van neki is kocsija, de mondtam, hogy ne vezessen így -, aztán megyek tovább a pszichodokihoz, fél 11-re.
fel
le
2014. május 18.-i jegyzet:
nem lazsáltam, nem vagyok mindig lusta dög. Takarítottam, meg mosni is kellett, de megmakkant a mosógép, szóval kézzel moshattam, amit ki lehetett csavarni. Délután voltam az apámnál. Pihent és nem látta, hogy megyek, mert háttal volt fordulva az ajtónak. Nagyot nézett, amikor odaléptem az ágyához és köszöntem. Vittem neki kekszet, de már nem evett, mert nem ehetett. Csöpögött az infúziója, akkor járt le, amikor eljöttem, úgyhogy kikísért. Dumáltunk kicsit, holnap délelőtt műtik. Én akkor pont a pszichodokinál leszek. Eléggé izgul, ami érthető, de én nyugodt vagyok, mert érzem, hogy minden oké lesz. Majd délután megyek hozzá.
fel
le
2014. május 17.-i jegyzet:
Együtt nőttünk fel, tűzön-vízen átmentünk egymásért. 15 évig. 16 lenne, de az utóbbi egy-másfél évben felém sem nézett. Amint nevükön lettek nevezve a bajok, lepattintottak a haverok, de hogy a Gergő is megteszi, azt nem hittem. Ígérte, hogy majd feljön ekkor, meg akkor, de nem jött. Megint ígért, megint nem jött. Utána jött, de csak hogy itt tudjon aludni, mert közelebb van a suli, meg adjam oda a bringámat, ezt-azt. Adtam, meg szívesen fogadtam, ha jött. Elhülyültük mindig az időt, de másnap elviharzott és jóideig ismét nem láttam. A cuccaimat is nehezen kaptam vissza, volt, amit nem is kaptam vissza, utána már nem adtam kölcsön semmit. Észre kellett volna vennem, hogy palimadárnak néz. Utólag mindig könnyebb okosnak lenni. Amikor meghalt a mamája idehívtam, hogy ne legyen egyedül, az öngyilkosságról is ledumáltam. Ő is segített nekem sokszor. Az utóbbi időben már csak én adtam, ezt is utólag látom. Nem gondoltam, hogy ez lesz, de lehet, hogy csak én ...
fel
le
2014. május 16.-i jegyzet:
Pokoli fejfájással ébredtem, mintha kompresszorral felfújták volna a koponyámat és az agyam ki akart volna robbanni belőle. Azóta is érzem, egy pillanatra sem hagyott alább. Apunak nem javultak tovább az eredményei, sőt, szóval bentmaradt. Délután leugrottam a háziorvoshoz, kérdezte, hogy mi van apuval, de mondtam, hogy még nem tudom, majd onnan megyek hozzá. Rám tértünk. Nem örült az általános állapotomnak, de azt mondta, hogy stramm a szervezetem. Örököltem, hogy erős vagyok, mert apám már nagyon régen volt kórházban, leszámítva a mostani gondokat, mert mint kiderült, a szívpanaszai sem szíveredetűek voltak, hanem már ennek a kezdete. Az Anyu is erős volt.
Mennem kell majd a nefrológiára, de elég sokára kaptam időpontot, júliusra. Mondta a doki, hogy ha addig baj lesz, nyilván beküld a kórházba. Utána beültem a kocsiba és irány az öregemhez. Odaérve láttam, hogy apám ballag elém, köntösben. Nem mentünk be, hanem a kocsiban dumáltunk. Éhes volt, de nem ...
fel
le