- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
A legtitkosabb és legszégyenteljesebb vágyam valósult meg ma. Mielőtt bevontak volna életem első édeshármasába, a középmagas, jóképű, izmos, szőke és zöldszemű domináns férfi, aki eddig kezelgetett, félrehúzott és diszkréten a keresztnevemen szólítva megkérdezte, hogy vállalom-e az édeshármast egy tanulóval is...
Megadóan sóhajtottam egyet és átadtam kezébe a sorsomat, mondván, hogy mindenkinek el kell kezdenie valakin tanulni, de hozzátettem, elárulva az érzéseimet, hogy azért kicsit elfogott a szégyenlősség... izgultam! Ez nekem az első!
A függöny mögé először a fiatal, karcsú sráccal léptem, aki középmagas, kamaszkorból épp kinövő, ropitestű, barna hajú és szemű, szexi favágószakállú ínyencség volt. Igazi finom falatka minden fiatal lánynak. Menten felszólított, hogy vetkőzzek le, amennyire szeretnék, majd ráirányított az ágyra, hogy ott helyezzem magam kényelembe. Miközben engedélyt kért, hogy kikapcsolhassa a melltartómat, azzal a mozdulattal már meg is tette. Eligazított ...
fel
le
Miklós a fiatal erdész egyedül élt az erdészházban. Az öreg Miska bácsi volt segítségére a ház körüli teendők elvégzésében. Asszony még nem volt a háznál, pedig Miklós már a harmadik telét töltötte itt, az isten háta mögötti erdőség szélén a Dráva mentén. A fiatal erdész igen csak jó partinak számított. Magas jó vágású fiatalember volt. Fekete haj, kis bajusz, kék szem, kell-e ennél csábítóbb bármelyik fehérszemélynek – szokta mondani Miska bácsi, mikor rá-rákérdezett Miklósnál, hogy mikor szánja el magát a nősülésre. Miklós mindig elütötte a dolgot:
– Jól van Miska bá’, majd annak is eljön az ideje!
– Persze, persze, csak győzze kivárni az ember!- dünnyögte magába az öreg.
Nem véletlen mondogatta ezt az öreg! Felesége, Terka néni hallott ezt-azt a faluban, mit suspitolnak az emberek Miklósról és Veronkáról a tisztelendő úr lányáról. Soha nem felejtette el hozzátenni: – Tudod Miskám, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél! Emlékezz csak rá Miskám, mit mesélt mindig anyám:
– Bódis ...
fel
le
Fehérbe burkolt már a táj,
Megrázta dunyháját az ég.
Minden gyerek izgulva vár,
Száncsengőt, békét, gyertyafényt.
A hóemberek strázsálnak,
Kémlelik, mit rejt az égbolt.
Üdvözlet a piros ruhásnak!
Ilyen nagy puttonya régvolt.
Integet a nagy-szakállú,
Ma hozzátok megérkezett.
Kéményen huppant be hátul,
Varázslata, a képzelet.
Fényes csizmák ablakokban,
Megteltek ínyencségekkel.
Minden jóval megrakottan,
A lelkünk tele kincsekkel!
Szent Miklós csak mosolyog most,
Terád kacsintva még, megáll:
-Békés Karácsonyt Kívánok!-
Mondta, s ahogy jött, tovaszállt.
- Black Ice -
*Barátunk már nincs köztünk, elragadta a halál. De sorai köztünk szállnak, emlékeink közé így visszajár.
fel
le
"egy régi írásom egy barátomnak, aki épp elakadt..."
Amikor megismerkedünk valakivel, tudat alatt is köröket építünk köré...
Hogyan is épülnek fel ezek a körök?
Lelkünk életről-életre vándorol, (jó esetben) fejlődik (is), testet és szellemet keresve magának. Amikor a lélek megtalálja helyét, a szellem segítségével emberré válunk. Ebben a pillanatban a világunkat ketté is osztjuk. Születésünkkor lesznek, akik elhalmoznak szeretetükkel bennünket, és lesznek, akik tudomást se vesznek világra jöttünkről. Ugye az utóbbiak a nagy többség, mondjuk, úgy több, mint hatmilliárdnyi többségecske. Így aztán, meg is alkotjuk az első, saját iciri-piciri szeretet- és bizalom köreinket. (Ekkor még naivak vagyunk, aki szeret, abban bízunk is.) Ebbe a köröcskébe előbb a szülőanyánk, majd kicsivel később már bővítjük is azt, és édesapánk is beletartozik. Ez a folyamat innentől (egy ideig) jellemző is lesz ránk. Ahogy átlépünk szellemünkkel a kellemes lebegő (naiv) 9D-s lelki állapotunkból ...
fel
le
A hosszú és bolondos ősz lassan véget ér a kertekben. A rendkívül aszályos nyár utáni esős szeptember kinyílásra késztette a kora tavasszal virágzó, rózsaszínben pompázó kikeleti bangitát és a szerényebb téli jázmin is kibontotta sárga virágait, akik meglepve üdvözlik a leköszönő tárnicsloncot.
Ezúttal nem fagytak el a temetőben a krizantémok, dacolva a barátságtalan köddel büszkén pompáztak a sírokon. Még a paprikák is peckesen tűrték a szitáló esőt a zöldségágyásokban, csak az érzékenyebb paradicsomok adták meg magukat a nyirkosabb éjszakáknak. Azért még elültettem tegnap pár cserepest a földbe, és egy hete már a megkésett tulipánok is föld alá kerültek. Rózsaszínben fognak pompázni a hortenzia, a rózsák és a pünkösdirózsa közt. Látom őket, pedig még sehol sincsenek.
Fafűrészelés közben a fekete macska mellénk hoz egy pórul járt cinkét, és nem érti, miért nem kap dicséretet a jó fogásra, de azért nem sértődik meg annyira, hogy ne falná be. Közben az ökörszemre gondolok, amit a ...
fel
le
- Imádom a sóskamártást, tükörtojással... de csak a piacon veszek egy kis zacskóval, magamnak... mindig ugyanattól a termelőtől, mert olyan jó minőségben árulja a néni és megbízható, akárcsak a spenótja, mindig szép, egészségesek... mint ezen a fotón!
Nálam az elmúlt egy évben halasztottam a veteményezést, de a sóska maradt... a sóska maradt! :-)
- Hogyan készíted, ZsÉvácska?
- Nagyon egyszerűen... a legfinomabb mártást produkálom... már készen is van.
Fontos a mennyiség, az a kis zacskó nem több 25-30 dk-nál és még annak is csak a felét készítem el magamnak egyszerre... a többi vár egy-két napot a hűtőben, ugyanolyan friss marad a zacskójában...
Leöblítem, lecsöpöttetem, és a vastagabb szárát lecsípem, ill. lehúzom... épp hogy...
Felhevítek egy kis fakanálnyi zsírt és abba beleszórom, kevergetem, amíg elveszíti a szép zöld színét és olyan barnás lesz és negyedére összeesik, mire megpárolom... fedő nélkül, kavargatva... közben csipetnyit sózom, kb. egy- másfél kanálnyi ...
fel
le
Péter a legjobb barátom. Mindent megosztunk egymással. Legutóbb Éván osztoztunk. Tudom, nem hangzik valami jól, de Péter nem ért rá, és nem tudta, mit tegyen.
...
Mindenáron meg akartam tenni. Most már bánom az egészet, tudom, nem kellett volna elsietnem a dolgot. A cédulát a sálja mellé csúsztattam. Abban bíztam, öltözésnél észreveszi. Tudni fogja, ki írta, efelől nem volt kétségem. A fogadtatásban azonban, nem voltam biztos. Igen, bánom már, de nem tudom visszacsinálni. Ha Eszter megtudja, magyarázkodhatok. Péternek elmondtam, csak nevetett.
Péter a legjobb barátom. Mindent megosztunk egymással. Legutóbb Éván osztoztunk. Tudom, nem hangzik valami jól, de Péter nem ért rá, és nem tudta, mit tegyen. Évát már nem érte el, engem kért meg, hogy menjek el helyette a randira. A mozijegyét is odaadta, mert a Tiszában ment egy jó film, és Évával oda készültek, a késő délutáni előadásra. Éva nem maradhatott ki sokáig, este nyolcra mindig otthon kellett lennie.
Eszter ...
fel
le