- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
És hamarosan a sötétség...
Nem állok meg. Nem nézek hátra. Ha valaki követ, ne gondolja, hogy észrevettem. A szívem olyan erősen dobog, hogy talán még meghallja. Végülis mi történhet? Valami doronggal egy ütés a fejemre és kész. Arra sem lesz időm, hogy azon töprengjek, megtámadtak.
Nem tudom mennyi idő telt el, amíg leértem a völgy aljába. Egyre sötétebb lett. – Mi a fenének indultam el, amikor tudtam, hogy mire felérek, rám fog sötétedni!
Sehol egy lélek, ami nem is baj, hiszen akkor nem történhet semmi. Ha most meglátnék valakit, akkor attól még jobban félnék, pedig lehet, hogy csak éppen erre van dolga.
Sietve megyek, pedig már igencsak kapkodom a levegőt. – Ez a cigaretta! Valamikor még jobban bírtam, de egyre fáradtabb vagyok.
Nemsokára felérek, próbálom elhessegetni a kellemetlen gondolatokat. Mi van, ha valaki elém ugrik? Hirtelen. Váratlanul. Nem is váratlanul, hiszen minden porcikámban azt érzem, hogy valaki utánam jön, tehát számítok rá. – És vajon mit tennék, ha meg ...
fel
le
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csiga, aki nem tartotta magát elég gyorsnak. Nézte a formula 1.-et a nagy réti kivetítőn, és belefacsarodott a szíve a látottakba.
– Ha nagyon gyors lennék, - így kesergett, sóhajtozott napszámra, - akkor indulhatnék én is a taxis gyorsasági futamon a volán taxi színeiben, - úgyis csiga a jelük! Ez a gondolata lassan – lassan rögeszméjévé vált! Mivel nem tartotta kivitelezhetőnek a vágyát, elhatározta, hogy öngyilokkal vet véget hitvány életének, és ezzel a szándékkal elindult keresni egy konnektort, hogy szembe nézzen a halállal! Ahogy így csúszkált, bőszen vágyva a halálra, egyszer csak elért egy sötét alagúthoz. Megtorpant. -Most vajon mi a fenét csináljak? Bemenjek? Ne menjek? Megvárjam, míg valaki bemegy előttem? Ahogy így morfondírozott, észre vette a fényt az alagút végén! –No, ez vajon a menetrend szerinti vonat, vagy ez már a megvilágosodás? Mivel a fény nem akart közelebb jönni, elhatározta, hogy megelőzi. Az egy cseppet sem ...
fel
le
Tudom, tudom, bujdossak el inkább, olyan rég voltam köztetek, de ezer mentségem van. Nem, nincs, illetve nem kifogásokat akarok sorolni, csak elmesélni pár mondatban, mi történt velem az idén.
Ha emlékeztek még, tavaly szeptemberben egy pesti gyorsétteremben kezdtem dolgozni kasszásként. Sokan legyintettek rá, ez semmi, meg vén fejjel mit bohóckodok a huszonévesek közt, mégis életem legjobb döntése volt, hogy igent mondtam az állásra. Imádtam az emberekkel foglalkozni, a macerás vendéggel is szót értettem, imádtam a pörgést, a fiatalabb kollégákkal oda-vissza tanítottuk egymást.
Életemnek ez a szakasza mégis lezárult, amikor az akkori és jelenlegi "főnököm" - aki utálja a főnök szót és sosem használja és leszedi a fejemet, ha ezt elolvassa, de szerencsére ma nem ér rá - felajánlott egy másik állást. Ugyanazon cégen belül, csak márkát váltunk. Nem csirkét árulunk, pizzát sütünk ezután, új éttermet nyitunk és elindulhatok egy úton, ami feljebb visz, tanulhatok, nagyon ...
fel
le
December volt. Kiszakadt a felhők dunnája. Szállingóztak a hópihék a világra. Hulltak kunyhókra, hulltak kastélyokra, bevonták fehér takarójukkal még a királyi palota tetejét is. A királyné ott ült ébenfakeretes ablakában, és öltögetés közben ki- kinézett a hóesésbe. Ja nem, ez egy másik történet... Újratervezés... Ahogy a konyhában tüsténkedem, ki- kitekintek az ébenfakeretes ablakon a hóesésbe, a szerelmem és a gyermekeit várva.
- Bárcsak az én gyermekeim volnátok! - gondolom magamban, nagyot sóhajtva, miközben kihúzom a tepsit a sütőből.
Vanília, citrom, sülő szilva illata száll, és boldog várakozás tölti be a konyhát. Ahogy rutinosan megfordítom a tésztával teli tepsit, és visszacsukom a sütő ajtaját, felmerül bennem a tegnapi jelenet...
***
- Milyen találkozód volt a falunkban? - kérdezte újra a kíváncsi asszony rám bámulva a buszmegállóban.
- Randim volt - vallottam be végül.
- Idevalósi a fiú?
- Nem, csak itt találkoztunk. Ez volt az első.
- És milyen, ...
fel
le
Black Ice:Varázsfény
Eljött a szenteste csendes békéje,
Isten fiának földi ébredése.
Szeretet fénye, csillag ragyogása,
angyalok éneke az áldott messiásra.
Egymáshoz simulva hullnak hópelyhek hogy meglásd,
ártatlan köpenyként ők így szeretik egymást.
Világosság virrad hófehér lélekben,
mennyország üdvözlégy, üdvösség szívekben.
Szeráfok hangjától a szférák egyensúlya,
lángoló szeretet, a létezésük útja.
Erősíti hited , hisz átölel az Isten,
küldötte Angelus veled van most itt bent.
Minden egyes gyertya egy Kerub villanása,
tudás és bölcsesség, minden nap imában.
A legnagyobb ajándékot nem fogod meg kézzel,
a lelkeddel látsz igazán, a szíveddel meg érzel.
A szeretet ereje az út a boldogságba,
oszd szét kérlek te is szerte a világba.
Minden egyes cseppje csodája a földnek,
élet himnuszának és földöntúli létnek.
Szavak szövőszékét hajtja előre és mondja,
békevillanásként, varázsfény a mindennapokra.
Adjatok esélyt az igaz szeretetnek,
kellemes karácsonyt én így ...
fel
le
Karácsony, mi jut ilyenkor az eszembe e szó hallatán? Akciók és család!
Az akció nem más, mint vásárlás, pénzköltés, szupermarketek, áruházláncok akciós ajánlatainak keresése, választása az akciós vagy annak beállított termékeik közül.
Az ajándékok, az ünnepi menü tervezése, az erre futja, de már arra nem gondolkodós vetélkedő folyik otthon a konyha asztal mellett üldögélve, és közben a kezemben egy pohár forró csokoládét kortyolgatok.
Vannak olyanok, akik ilyenkor fogják a mobiltelefonjaikat és
a legnagyobb természetességgel pötyögik a magukat legjobban hirdető hitelintézetek számait, mert hát itt is él az akció, csak kamat formájában.
Persze, ajándék lónak, ne nézd a kamatát!
Mielőtt bárkit is megbántanék, tudom vannak olyanok is, akik csupán kényszerűségből veszik föl a hetente, vagy havonta visszafizetendőt, így terhelve az ünnepeket követő hónapokat. Persze a kerék forog tovább ...
Ennek is megvan a maga szociális és egyéb háttere. Fel is vetem majd a klubba egy kis ...
fel
le
Az egyik nap arra ébredtem, hogy álmomban Lappföldön jártam, s találkoztam a Mikulással. Azonnal kiugrottam az ágyból, odarohantam az ablakhoz, széttártam a függönyöket. A nap hét ágra szórta a sugarait. Nyár volt. Alig vártam, hogy eljöjjön a december.
Elkezdődött az iskola. A napok nagyon gyorsan teltek. November közepén fogtam a tollam és az egyik legszebb levélpapíromat, és megírtam életem első levelét a Mikulásnak.
December legelején egy nagy boríték éktelenkedett a postaládánkban. Kivettem. Nekem küldték. Finnországból, mégpedig Lappföldről.
Ráadásul egy repülőjegyet is találtam a levél mellett, melyben meghívott magához, hogy legyek a segítője egy napra.
Megbeszéltem a szüleimmel mindent, és ötödikén útnak indultam. A repülő elvitt Lappföld határáig. Ott várt a Mikulás egyik manója, aki átadott nekem egy kis csomagot.
Kibontottam. Egy kis agancs volt benne. Mikor feltettem a fejemre, egy kis levelet találtam rajta. Azonnal kibontottam és elolvastam.
„Az utadat egy ...
fel
le