- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Egy ideje elkezdett tudatosulni bennem, hogy nekem heti 3x2órában aranyórám van. Pont mint (ha jól tudom), amit szülés után neveznek egy aranyórának, amikor az édesanya kettesben lehet a purdéjával. Jómagam pedig hetente 3x2órát kettesben lehetek önmagammal, amikor nagyanyámat az idősek napközi szórakoztatójába viszik.
Eddig ezeket a délelőtti órákat főzéssel és házimunkával töltöttem, de aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen élvezhetném jobban is ezt az időt.
Így ma, hogy a nyári virágok teleltetőbe kerültek és szinte kiüresedett a gang, kreatív kacatkiállítást állítottam be a bejárati ajtó mellé dísznek. Minden egyes tárgyhoz emlék fűz.
A nagy lyukacsos követ egy tengerpartról kaptam egy barátnőm anyjától, a fém éticsigát Schwandenből guberáltam. A hibás, rózsás gyertyatartót Mitlödiből, a szíveket még Diesbachból, a betonból öntött cserepet pedig még az egyik unokahúgom készítette, a libát kertész barátnőmtől, a kanna öreganyáméktól, a nyírfaág a faluból egy kiszáradt fáról ...
fel
le
Mi volt előbb, a macska vagy az egér?
Miután valaki mindhárom macskánkat lemérgezte egy hét leforgása alatt (és többekéit is a faluban), úgy voltunk vele, hogy nem hozunk ide több macskát.
De vannak tyúkok, nyulak és persze takarmány is mindig bőséggel, így nemrég olyan egérkolónia szaporodott el a takarmányos helyen és a nyulaknál, hogy azt elmondani nem lehet.
Nagyjából velük egy időben megjelent néha az udvaron egy kb 5 centire csonkolt farkú nőstény macska. Le is fialt a szomszéd padlásán. De olyan rettegés volt benne az emberek iránt, hogy hamarabb eliszkolt, mintsem a mobilon a kamerát megtaláltam volna, pedig én aztán gyors vagyok. A kölykei szintén gyorsabbak voltak, mint a villám..
Majd mikor az egérszag a takarmánynál elviselhetetlenné vált, éjszakára kinyitottam rá az ajtót. Reggelente onnan iszkoltak ki a macskák már másnap. Ma már nincs egérszag. És esténként, amikor becsukom a tyúkokat, mindig teszek ki enni a macskáknak. Mert igen jó munkások! Egy hete már ...
fel
le
Semmittevésre alkalmas, szeles idő
Ma olyan szél és hideg volt, hogy semmit nem csináltam. Nem is terveztem nagy dolgot, mert kicsit szúrkált a hasam. Biztosan a széltől, de nem a bélszelektől, hanem ettől az első igazán télies széltől. De komolyan, semmi puffasztót nem ettem.
Csupán reggel autóval le akartam ugorni a boltba mielőtt kiengedem a tyúkokat. Majd a baromfiudvarban hónom alá kaptam Antóniát, hogy lehozzam az alsóudvarba, mert Klyden üldözőbe vette, megcsípkedte.
Lehoztam Bortushoz. Majd elláttam a nyulakat és bekuckóztam a tévé elé. Kuckóztam volna, mert elláttam mamát, kidekoráltam egy dobozt, megjavítottam az ágyat, de aztán közben elkezdtem sorozatdarálni és így azért pihentem is. Közben eszembe jutott, hogy mindjárt jönnek tojásért, ezért beszedtem a mai hármat. Majd öcsémék jöttek mamához, és hívtam apámat, hogy segítsen bevinni a nehéz cserepeket a fagyérzékeny évelőkkel a nyárikonyhába.
Napi cukiság, hogy Antónia új ülőhelyet talált magának estére és ...
fel
le
Lassan fordul őszbe a táj. A szőlőn lázadó, friss hajtások zöldülnek, de az aranyló szőlőszemeken megbicsaklik a délutáni napsugár. Míg a szomszédban legelő birkák nem kényszerülnek a téli szállásra, még fittyet hányunk a tél közeledtére.
A távolban a szomszédos fák zöldje már megfakult, de még keményen tartja magát a lomb. Hamarosan a levelek könnyedén, egy utolsót sóhajtva hullanak le egy-egy cinke szeme láttára, vagy talán sikoltva és jajveszékelve zuhannak tömegestül a mélybe, egy őszi szélvihar tajtékzó dühétől, hogy majd avarrá egyesülve takarják szülőfájuk gyökerei fölött a talajt a tél közegő keménysége elől. Ám nem felejtik, mily boldogan ragyogtak egész nyáron, s hogy hamarosan belőlük táplálkoznak a rügyek, melyekből tavasszal újabb virágok, majd levelek fakadnak, s ez így megy míg csak tart az élet. Örökös körforgás.
De most! Ma még édes a szőlő. Ma még pimasz darazsak csemegéznek a szemekből. Ma még mi is kóstolhatjuk a most igazán édes szemeket, melyeknél egy ...
fel
le
Nem tudok aludni, mert felébresztett a bundás csapat és kiment az álom a szememből, szóval firkálok, hátha elálmosodom. Hónapok óta alig alszom, bár némileg javult a helyzet azzal, hogy kb. 1-2 hete hajnalban már nem buliznak, szóval kicsivel többet tudok aludni, de így sem eleget.
Nem leszek megdicsérve a pszichodoki által, mert megint nem jártam beszélgetni, mivel úgy éreztem elbírok az élettel, meg azzal, ami bennem zajlik. Mostanra kezd alakulni az őrület, szóval elejét kell vennem, vagy legalább mérsékelni. Már saját magam számára is elviselhetetlen vagyok a dühkitörések miatt, meg ismét előjött pár szorongást okozó téma, amiket át kéne beszélnünk, sokszor jön elő a disszociáció is, stb. Tegnap a sors nyújtott egy kis gyógyírt, ugyanis tudott jelentkezni a Tesóm! :-) Ő mindig úgy hat rám, mintha bebikáznának egy lemerült autóakksit. Olyan fos kedvem volt már, hogy gombóc volt a torkomban, meg tombolni és önkárosítani tudtam volna, de jött Ő és mintha morfiumot kaptam volna egy ...
fel
le
A könyvekről
Szeretek olvasni, szeretem a vadnyugaton játszódó kalandregényeket, az indiánosakat, a kalózosokat, a kincskeresősöket, a hercegnősöket. Minden bizonnyal több klasszikus írótól is illene olvasni, de becsületemre legyen mondva, elolvastam az Aranyembert is, így - ahogy barátom mondta, műveltnek számítok, persze ez csak vicc.
Ám, bárhogy is próbálok komolyabb irodalmat is olvasni, nem tagadhatom, hogy az ágyon hanyatt, hason, oldalt fekve, könyökölve, törökülésben és mindenféle testhelyzetet váltogatva, egész napos olvasásra csak a "ponyvaregények" tudnak rávenni.
Márpedig szeretem néha az egész napot ágyban fekve, henyéléssel tölteni egy más világban utazva, akár hercegnőként, akár kalózvezérként, akár árva nevelőnőként, mint Jane Eyre. Vagy egyszerűen csak egy vad skót nemessel vadregényes kalandokat átélni sosem látott, mégis megélt földeken járva.
Sokkal jobban szeretek olvasni, mint filmet nézni, mégis néha megérint egy-egy film is. Néha azok is ...
fel
le
de nem érzékelem, továbbra is egy infantilis fazon vagyok. :-D Van, aki keserű amiatt, hogy ismét nőtt egyel az évei száma, de én úgy vagyok ezzel, hogy örülhetek neki, ha azt veszem alapul, hogy születésemkor leírtak (állítólag egyedül anyám hitt abban, hogy élni fogok) és ha azt is alapul veszem, hogy hányszor húztak ki a dokik a 'csuklyás alak' karmai közül, szóval ajándék minden újabb év és ezért hálásnak kell lennem, mégha olyan is az életem, amilyen. Rajtam nem fog múlni az évek száma, továbbra is bele fogok adni anyait-apait, mert van kiért és ezért van miért. Hiányzik a Tesóm, mert egy ideje nem tudtunk beszélni, de remélem megvan és hogy nemsokára fog tudni jelentkezni. Amellett, hogy Ő motivál, a hitem sem egy elhanyagolható tényező, sőt. Ha Isten volt/van olyan kegyes, hogy életben tartott és tart, akkor az a minimum, hogy én is odateszem magam.
Nem igazán szoktam kapni semmit (nem is várom el), de most kaptam egy hűtő-fűtő szerkezetet. Nyilván azért, mert már időszerű, ...
fel
le
Ma anyáméknak 45. házassági évfordulójuk van.
Mire mondtam, hogy nem lehet a 45-ik, mert csak 43 vagyok. Majd anyám felvilágosított, hogy nem 43, hanem 44 éves vagyok. Ez egy kicsit hm... rosszul esett. Pedig szent meggyőződésem volt, hogy 43 vagyok csak. Szerintem... nem kéne elmennem egy demenciavizsgálatra, ahol úgy kezdik a kérdéssort, hogy milyen évet írunk és hány éves is vagyok... Főorvosnő, kérem... hát, amennyinek érzem magam, azaz 34, de az hótziher, hogy nem leszek még 45 a következő nyáron!
fel
le
Egyszer, s mindenkorra lezárult a cirkusz a netszolgáltató és köztünk. Jó sokat kellett futkosni apámnak, meg egy rakás ideget megevett, valamint újabb ~ 120 rugónk bánta, de legalább vége van az ügynek. Beszélt az ügyvéddel, aki azt mondta, hogy fizesse be a kért összeget, hogy ne legyen nagyobb a gond, aztán visszaperelheti az összeget (ami összesen már vagy 300 rugó). Tegnap át is utalta a ~ 120-at, persze próbálta megtudni, hogy mégis mi a frászt követelnek, amikor mindig, mindent befizetett, meg a routert (nem is modemet, rosszul emlékeztem) is visszaszolgáltatta, a szerződés felbontását is kérte, kétszer is - más kérdés, hogy egyik esetben sem tettek ennek eleget. Már itthon volt, amikor az ügyintéző visszahívta és hallottam mindent, mert fater kihangosította. Mondta, hogy látja, hogy végig be van fizetve minden. Kiderült, hogy időközben megszűnt a szolgáltató, legalábbis más vette át, ezzel együtt nyilván az ügyfeleket is. Zavaros az egész, nem derült ki, hogy mire fel az a ...
fel
le