- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Araszolok az autópálya után, az Alföld közepén, ahol egyik kis falu követi a másikat. Mindegyik csendes, mintha néptelen lenne, pedig vasárnap délelőtt van, ilyenkor templomba kellene menni, ám néma a harang is, nem hívja a hívőket.
Vagy túl korán lenne, mert tizenegykor kezdődik a mise?
A tél késő őszi köntösét viseli, s úgy elrejtőzik benne, hogy a Nap éles fénye beborítja a tájat és tíz fok körülire melegíti a levegőt.
Kedvem lenne meginni egy pohár forralt bort, jó fűszereset, beszívni páráját, a szegfűszeg és a fahéj illatát. Lassan kortyolgatnám, hadd tartson sokáig, legyen ideje kimosni belőlem bút és bánatot.
A negyedik település előtt sűrű, szürke köd ereszkedik a kétsávos, keskeny útra, amely úgy kanyarog a sík tájon, mintha láthatatlan akadályokat kerülgetne. Mozdulatlan itt is minden élő, a lombját vesztett fa, az üres ágakkal levegőbe kapaszkodó bokor, a szántott föld hajlatában sem surran a pocok, héja sem keresi a légben körözve a vadgalamb fészkét.
A ...
fel
le
Prézlis nudli, barátfüle, túrógombóc... Nem tudsz betelni vele? Ide vele! Ha nem megy egyszerre, akkor egymás után.
Barátnők, ha leülnek a gép elé, bármennyi mondanivalójuk is van egymásnak, a csevej közben sem feledkeznek el az első gondolatukról, ami az egyiknek gombóc alakban már többször is megjelent a szeme előtt, közben a másiknak a barátfüle.
A legfinomabb és legegyszerűbb desszert. Az első után mindig a második gombócot kívánod. Mégpedig azért, mert könnyű, finom és ha elfogy, bármikor pótolható.
Ha többet kíván a szemünk, és nem értjük miért éppen az utolsón kapunk mindig hajba, ne tegyük, legyen otthon pár szem krumpli, túró, búzadara. Zsemlyemorzsa, és legalább egy tojás, vaj helyett margarin, zsír helyett olaj, cukor, és só. A krumplis túrógombóc így lesz jó!
Kép saját!
fel
le
Már nem először veszem be a kanyart útban a nemzeti dohánybolt felé, ahol aztán kíméletlenül szembesülök azzal, már megint ünnep van, méghozzá nemzeti. Emlékeztetve rá, hogy zárva van a piac. Nem mintha ez különösebben zavarna, csak a memóriám hagy ki időnként. Egy jó háziasszony eddigre már túl van a nagybevásárláson is nem csak fejben.
Koránkelő vagyok, ezen még az ünnepek és az sem tudott változtatni, hogy lassan tíz éve vagyok nyugdíjas. Hiába, a szokás nagy úr! Igaz, másodszorra nem hagyom, hogy a telefon ébresszen. Elutasítva! Magamtól is felkelek ha hat óra tíz perckor. Időt hagyok a munka dandárja elódázására, mert már megint nem hagytam elvarratlan szálakat.
Enyém az egész nap, ami csak erőlködik! Mit is kezdjek vele?! Mások vajon hogy élik meg ezt a csodálatos napot, amikor még a kertbe sem lehet kiszabadulni egy kis pücskörészésre? Lassan a zacskóban fog kikelni az elvetésre szánt magonc, amit csak azért fogok elszórni, hogy kikerüljön onnan végre! Pótcselekvésekkel ...
fel
le