- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Ilyenek vagyunk mi emberek!
Elég egy pár kedves szó, őszintének ható,
Máris feledve van minden, ami bántó,
A harag, mint mondják, rossz tanácsadó.
A fájdalom eltemetve, a sértés elfeledve,
Mit bennem okozott, mással megosztott,
Kimondta egyszer, vagy többször,
Min változtatott, ha oly soká megváratott?
Szeretett egymagában, vallott alattomban,
Gyengeségét megláttam, én mint tudattalan,
Hitemben meggyengített, érzéseimben eltérített,
Maradok önmagamban, bizonytalan tudatommal.
fel
le
Az első gyerek...
Nálunk úgy alakult, hogy öt gyermekünket én nevelem.
Legalább az első közös gyermekünk megszületéséig megy vissza a történet, amikor rémületes dolgokat éltünk át. Emlékszem, milyen szép, életvidám volt a párom kismamának, és mennyire váratlanul, látszólag minden ok nélkül törtek rá időnként a görcsös fulladások. Teljesen tapasztalatlan voltam, a mesterséges lélegeztetés volt az egyetlen, amivel próbáltam kihúzni az időt a mentők megérkezéséig, és kérleltem hogy ne haljon meg, ne hagyjon itt a gyönyörű kislányunkkal.
Utólag restellem leírni is, de nagyon dühös voltam a mentőorvosokra, amikor a második alkalommal is a vállukat vonogatva távoztak, a kórházba szállítás helyett egyetlen nyugtató injekcióval elintézve a halálos betegséget. Annyi volt a hozzászólásuk, hogy nyugi, ez csak egy kis idegesség. A nyugtató injekció viszont tényleg hatott, mindig elmúltak tőle a szörnyű tünetek. Nekem is kérnem kellett volna egyet.
Harmadszorra minden ...
fel
le
"A férfiak többsége már csak ilyen. Amikor tudják, hogy egy nő halálosan szerelmes beléjük, s bármire képes értük, akkor könnyen veszik. Elfelejtik, hogy egy kapcsolatot ápolni kell, mert ha a sorsára hagyják, akkor a legjobb is elromlik. Amikor pedig a nő belefárad az elhanyagoltságba, abba, hogy nem kap viszonzást semmiért, és keres magának valaki mást, vagy kiszáll a viszonyból, akkor a férfi hirtelen észbe kap, s előveszi minden tudományát, amit hódítás címszó alatt őrizget a tudatában. Csakhogy akkor már többnyire késő.
Ez a baj a férfiakkal! Addig vacakolnak, amíg lekésnek mindent. (...) Ott hagyott, mint egy izzó kandallót, amire nem raknak több fahasábot. S mire visszatért, észrevette, hogy a kandallóban már csak hamu maradt, mert nem volt, ami a lángot éltesse. Bizony így van ez. Akkor kellene megtenni, amire vágyunk, amikor minden együtt van hozzá, mert ha tétovázunk, lassan megcsonkul a dolgok tökéletes egybeesése, s akkor már késő."
B. Kiss Andrea
fel
le
Ezekkel a gondolatokkal maximálisan azonosulni tudok. Mélyen elgondolkodtatott, ezért tollat ragadtam, hogy megörökítsem ne csak a magam számára. El ne felejtsem!
"A szavainkban egy láthatatlan erő dolgozik.
A nyelv egy kis részünk, de ahogyan egy kis szikra, ez is hatalmas erőt képes felszabadítani,...
ha egyszer kimondtuk, szavaink ösvényt égetnek a szíveken és életeken keresztül körülöttünk,...
egy szó felmenthet a vétkesség alól és reményt ébreszthet,...
de ugyanazon szavak támogathatják a gyűlöletet és ártatlanokat sebezhetnek meg.
Ha kimondtuk őket, megégetik az érzéseket és az érzelmeket egy olyan szinten, amelyre csak ők képesek...
a szavaid létrehoznak egy esemény láncot az irányításodon kívül, amelyről sosem fogsz tudni...
egy szó képes elpusztítani elképzeléseket, megkeményíteni szíveket, vagy utálatot kelteni,...
de ugyan úgy képes jelezni a bizalmat, a megbocsátást és táplálni a szeretetet...
élet és halál ereje egyetlen szóban van és nekünk, Isten ...
fel
le
Ráadásul Vele kapcsolatosak voltak.
Az egyik kedden éjjel volt, amikor is azt álmodtam, hogy a "dolgozóba" voltam, és megláttam Őt illetve az egyik kollégánkat, akik háton fekve a napon "süttették" a hasukat csukott szemmel. Én rájuk köszöntem, de egyikük se vett rólam tudomást... így csalódottan tovább indultam.
Nagyon rossz érzés volt mikor felébredtem, és félelem is volt bennem, hogy végül ez lesz velünk, vagyis, hogy eltávolodunk egymástól és teljesen közömbös lesz velem.
A másikat csütörtök éjjel álmodtam. egy erdőben voltam, ahol emberek kerestek egy oroszlánt...aztán meg is találták. Én olyan helyen voltam, hogy ők nem láttak engem, és én is csak a hangjukat hallottam. Aztán valahogy mégis találkoztam Vele ott az erdőben, és mondta, hogy itt és itt találkozzunk... én oda mentem, ahova Ő mondta, de Ő nem volt ott. Kétségbeesve kerestem, de sehol nem találtam.
Hát úgy látszik ez a nyomasztó álmok hete. Mért is lenne más, hisz látni se látom, beszélni se ...
fel
le