- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Orosz gasztronómia, de szerintem magyarosítom, ha elkészítem. Vodka helyett mondjuk a céklamártás valamilyen aromásított italt is elbír.
A vajas, élesztős tésztához (nevezzük pirognak) szükséges,
kb. 20 deka liszt, 2 deka élesztő, kis só, kis cukor, 2,5 deka vaj, kevés tej, amit összedolgozunk, 15 percig pihentetjük.
A mártáshoz előre megfőzött cékla, amit feldarabolunk, olajon megpároljuk, pirítjuk, sózzuk, borsozzuk, csontlével felengedjük és puhára főzzük. Majd összeturmixoljuk, visszatesszük a tűzre, és egy dcl tejszínnel selymesítjük.
Fél fej, vékony szeletekre vágott hagymát olajon megpároljuk, ha összeesett kissé, vékony szeletekre vágott szálas káposztát teszünk hozzá, kb. negyed kilót. Sózzuk, borsozzuk és, amikor barnára karamellizálódott a káposzta, beletesszük a marha darálthúst és az egészet kb. 8-10 percig pároljuk, míg puha nem lesz. Kis csontlevet, még akár egy kis cékla levet is (amikor még nem mártás) hozzáöntve (kb. fél decit, saccra). Kitesszük hűlni egy ...
fel
le
Segítene nekem valaki krumplit hámozni???
És kiásni???
Az éjjel fagy volt, kiszedem a maradék újkrumplinak vetett krumplit, meg a paradicsomot, meg a karalábét. Most parasztlány leszek.
CsókA családnak!
***
Illés együttes - Az ész a fontos
Dalszöveg
1. Kétszer voltam kopasz életemben:
Először, mikor megszülettem.
Igen, másodszor is kopasz lettem, na de semmi baj,
Az ész a fontos, az ész a fontos, az ész a fontos, nem a haj.
2. Egy rendőr szólt, hogy így nem járhatok,
Hosszú hajjal nem világítok.
Igen, hosszú hajam sötét volt, hát levágták hamar,
Az ész a fontos, az ész a fontos, az ész a fontos, nem a haj.
R. Lehetek én akár krumplihámozó,
A fő, hogy egy lány úgy szeressen, ahogy nekem jó.
Tánc! instr.
3. Az emberek mind bámultak reám,
Gúnyolódtak: fiú ez vagy lány?
Igen, megmutattam, és azóta senki nem zavar:
Az ész a fontos, az ész a fontos, az ész a fontos, nem a haj.
R.
4. Akármilyen ruhát felvehetsz,
De tiszta szívvel piszkos nem lehetsz ...
fel
le
Megint hajnali négyig olvastam. Éjfélkor ugyan álmos voltam, és el is küldtem aludni azt, aki szintén álmos volt, de aztán elkezdtem olvasni egy ponyvát az ágyban és…
Egyszer csak, amikor ránéztem az időre , 01:52 volt.
- Jesszusom! - sikítottam fel magamban.
Persze éppen egy izgalmas résznél tartottam, így csak olvastam tovább…
Az után persze az utolsó pár 50 oldalt már csak befejeztem…
Végül kiolvastam a könyvet és 03:58 után persze már nem kellett álomba ringatni.
Hajnali fél hétkor arra kómázok fel, hogy a macska keservesen nyervákol az ajtó előtt, hogy be akar bújni az ágyamba. Szívtelenül a fülemre húztam a takarót és visszaaludtam.
"Zöld fű közt árva kék ibolyácska…" csörrent meg a mobilom csengőhangja, mire felkaptam, és beleszólt a zuram, a Tibi.
- Felébresztettelek?
- Á, dehogy…
- Otthon hagytam a jegyzetfüzetemet.
- Az éjjeliszekrényeden van.
- Jó csak ennyi.
Hajnali fél nyolc volt. Felkeltem…
Most kicsit visszafekszek, 18:20.
fel
le
Hogy menjek már a dolgomra?
Befolyásol ebben a hangulatom. Nahát!
http://www.youtube.com/watch?v=QnDdDu4TDVQ
"Elmegyek én innen egy messzi útra,
Ahol szerelmet nem érzek már és senki, se tudja,
Hogy mi az a fájdalom és vajon mi is az a bánat,
Mi a csalódás és a sokszor reménytelen vágyak.
Meghalok, de ne sírjatok én utánam,
Őrizzetek meg szívetekben mindig a mában,
Lelkem mindig itt lebeg majd emléketekben,
Megtaláljátok mindig majd a szerelmetekben.”
Refr.
„Nem tudom, hogy miért van, de féltelek,…”
fel
le
Itt bent, belül a fejemben lehet a baj. Tegnap még mosolyogva indultam el, ma pedig szinte végigbőgtem az utat a munkahelyig. Hogy változhat meg bennem minden ennyi idő alatt???? és külsőként szemlélve a dolgokat nem is történt semmi különös....
külsőként igen, így látom, de nem így érzem.... volt egy találkozónk tegnap, én kezdeményeztem....jól is alakult minden, de mikor elvátak útjaink mégis elsírtam magam....
pedig előtte nap még mosolyogtam az elválás után is....
mi történhetett??? elképzeléseim vannak, de nem értem mért éritenek ennyire érzékenyen a dolgok? egyszerűen már útálom magam! Mert hiába áll Ő mellettem, és segít amennyire csak tud, már úgy érzem a "bolhából is elefántot" csinálok.... a mások számára jelentéktelennek tűnő dolgokat képes vagyok felnagyítani...és rögtön azon agyalok, hogy mit rontottam el.
Lehet azért,mert a tegnapi búcsúcsók rövidebb volt, mint előző nap? Lehet azért, mert nem éreztem azt a nyugodtságot mellette, mint előző nap?
Lehet ...
fel
le