- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Ma Himesházán voltunk a gyerekekkel, mert Öcsi kislánya, Vivien is most volt itt. Kivételesen nem nálam volt, hanem Mamával, vagyis Anyuval az apja házában. Én büntetésben voltam, mert nem azonnal ugrottam az első szavára, úgyhogy először csak a lányokkal állt szóba. De a baj ott kezdődött, hogy azt hitte, hogy az apja itthon lesz, de csak augusztusban jön haza németből, mert neki akkor lesz oviszünet. A játszótéren pingpongoztunk, és közben úgy szúrkapiszkált, ahogy én szoktam, ha fáj valamim. Mégiscsak rám is ütött ez a gyerek. Na, de aztán engedelmességre csiklandoztam a kis zsarnokomat. A végére megbékélt. A zöldséges grízgaluskalevesemből is evett.
fel
le
Ha a világ egyik megfoghatatlannak látszó sarkát szeretnéd az életed részévé tenni, akkor tanulj meg türelmesnek lenni. Tanuld meg –ha eddig még nem birtokoltad volna- a feltétel nélküli szeretet misztériumát. Adj, hogy majd kaphass, lépj egyet előre, ha úgy érzed, hátrálnod kellene, nyújtsd ki a kezed, ahelyett, hogy elfutnál, és légy láthatatlan kicsit, amikor Ő futna el.
Rázd meg magad, rázd le magadról, lökd el magadtól a konvenciókat, magad húzz határokat, és ne emelj falakat magad köré, hanem rombolj, rombolj kíméletlenül, hogy aztán építhess. Építhetsz akár falakat is, csak ne felejts el ablakokat és ajtókat beépíteni a téglák közé, s ha lehet, ezek közül minél többet hagyj nyitva, engedd be a „fényt” , az illatokat, a színeket, az érzéseket, és ne félj az újtól. Soha ne félj a megismeréstől, mert ez a folyamat fog előre vinni. Gondolkodj, láss, hallj, érezz, de mindezt a lelkeddel tedd!
Nyílj meg, igyekezz befogadó lenni!
Ha görcsösen keresel valamit, nem fogsz rálelni. ...
fel
le
Tegnap összejött minden egyszerre, de mivel a családba segítség kellett az ember összeszedte minden erejét Én és mindannyian és egy amatőr focikupán landoltunk, de nagyon jól sikerült, nevettem is azért, drukkoltunk a focistáknak, ott voltak tesóim, sógoraim, Barbi unokatesói is....., végülis a nehézségek ellenére a torna jól sikerült, de aztán.....
Szegény kis apró unokaöcsém lebetegedett, félúton jöttem haza mikor infót kaptam, hogy rohannak a kórházba, na végem is volt, fájós lábbal siettem haza, hogy ha kell pakoljak és menjek segíteni vissza hiszen egyedül volt a tesóm és nagyobbik fia is ott volt, nem tudtam mi lesz velük....
Aztán jött a hír, hogy haza engedték, persze ettől még nem gyógyult meg, s láza végett borogatta az anyukája, a többit ma megtudom, de egész éjjel a telefon mellettem volt ha hívna a tesóm!
Remélem a sok jó és rossz váltakozása után lesz nyugalmunk mindannyiunknak, a jó, hogy a lábam legalább már nem fáj.....
Gyógyulj meg kis ember mielőbb!
...
fel
le
Az Erdő fohásza
"Vándor.
ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok
tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz
a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok
a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok
házad ajtaja, bölcsőd fája...
...koporsód fedele.
Vándor
ki elmégy mellettem,
hallgasd meg kérésem:
Ne bánts!"
/Ismeretlen szerző/
Ma zöld erdőben jártam és ez kattant be közben, hazatérve gyorsan megkerestem a hálón. Olyan szép...
Pux. Üdv. Lacó
Szép délutánt mindenkinek ha szabad, szaladj, ha hív a természet :-)
fel
le
Elkezdtem gondolkodni azon, vajon melyik volt az az első pillanat, amikor Tamás és én egymással szemben kiadtuk a mérgünket. Aztán nem foglalkoztam vele mégsem.
Nagyon megdöbbentett, amikor Nem Tom feltett egy cikket, de előtte még kedélyesen beszólt a csevegőbe, hogy "buli lesz".... még nem tudhatta senki, mire gondol, akkor még én is ártatlanul megkérdeztem, "hol?".
Nem telt bele sok idő, István hívta fel rá a figyelmemet, hogy fent van egy cikk, ami szerinte rólam szól.
Ekkor olvastam el és szembesültem azzal, hogy valóban és nincs vége közöttünk annak a hosszú ideje tartó civakodásnak.
Kb. egy órát volt fent a nyilvánosban az a cikk, de elég volt ahhoz, hogy 16-an elolvasták, mire letiltották, eltüntették. De jó szokásomhoz híven mint mindig az olyan tartalmú cikkeket, ezt is elmentettem.
Erre nekem muszáj volt valamilyen módon reagálnom, ezt ugye megértitek. Hogy ezt cikk formájában, egyelőre két részben tettem fel, természetes. Azt szeretném ...
fel
le