- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Karácsony előtt nagy zűrbe keveredtem. Hogy eltereljem a figyelmemet, ádáz küzdelembe kezdtem a szóközökkel és a vesszőkkel való harcban, mint Don Szélmalomharcos.
Fel nem fogtam, hogy valaki miért a vessző vagy egyéb írásjel elé teszi a szóközt, és miért nem utána... Így nem esztétikus, na... bántja a szépérzékemet, arról nem is szólva, hogy nem így kéne... Azóta sokaknál láttam elkövetni ezt az égbekiáltó bűncselekményt. Persze előfordulhat véletlenül is, de ahol módszeresen így található... ott valamit kéne tenni. Az ember néha nem tudja, hogy szóljon-e vagy sem, és ha igen, akkor hogyan?
A helyesírás-ellenőrző hullámos kék vonallal bünteti eme tettet, és figyelmeztet a szabályra: Szóköz nélkül tapadó írásjel!
Azért volt értelme a mérgelődésemnek, mert egy barátom rövid időn belül jelentkezett, hogy:
Vadóckám, ma harapós kedved van? Olvastam itt a hozzászólásaidat. A verseknél nem érdemes az írásjeleket számonkérni, mert ott mások a szabályok. Van prozódiai vessző is, ...
fel
le
Ha meg sem próbálom, honnan tudjam, hogy elérte a célját. Elérte.
Most már tudom mi az, amit nem akarok.
Mindenre jó valami.
Péntek, és 13-a? Tehetek én róla, hogy ez a nap, erre esett? Hát nem.
Minden jó, ha jó a vége. :-)
A Kormi macskám se került elő, nem tudom hol van? Nem mentem ki ugyanis.
De holnap! Holnap együtt lesz megint a család. Bízni kell és én bízok. Hiányoztak. Nem is értem miért? :-)
Vagy mégis? A szeretet nem ismeri a lehetetlent. :-)
Én ebben hiszek! :-)
Ők magukat adják, semmi számítás, semmi hátsó gondolat.
Kifejezőek tudnak lenni. Mindig, minden körülmények mellett. Olyanok mint én. Ezt szeretem bennük. :-)
fel
le
El tudtok képzelni borzasztóbb dolgot, mint megcsókolni egy békát? Ráadásul egy olyat, aki előtte legyeket, hernyókat és meztelencsigákat ebédelt?
Beköltöztünk a tanyánkról a város egy csendes részébe.
Első pár napban úgy nyolc aprócska varangyos békát fogtam meg, és dobtam ki az ajtón vagy az ablakon, amelyik éppen nyitva volt. Közben szörnyülködtem és vagy tízszer mostam meg a kezem utána.
Mindig is irtóztam a nagy békáktól. Ezek a fránya kis dögök meg kb. akkorák voltak kezdetben, mint a kisujjam legkisebb perce, ha összehúzták magukat. Most már a hüvelykujjam felső percével vetekszenek. Ma láttam egyet az udvaron, az már fiatal felnőtt méretű volt. Úgy nőnek mint a gomba, vagyis, mint a békák általában. Az elmúlt egy hónapban és öt napban, a szobából, a konyhából és a fürdőből kilakoltatott varangykirályfik száma megközelíti a harmincat. Néha eltelik egy hét, és egyet sem látok ugrabugrálni a fal mellett, de egyik nap, egyetlen este alatt vagy ötnek tettem ki a szűrét. ...
fel
le
Igen!
Lázasan készülődök.
Csak nejem ül egy sarokban,már ötödször rendezi újra ruháimat,csomagol,kicsomagol, s még mindig valami hiányzik.
-Tíz izoming elég?-kérdi.
-Sok!
-Akkor csak kilencet teszek,de viszel még egy trikót pluszba.
-Persze,s egy hegymászó bakancsot,nem? Hát hová megyek én,a keleti frontra?
-De, fiam,tudod,hogy van! Mindig az hiányzik,ami nincs nálad.
-Most semmi sem fog hiányozni.Csak rakd be a füzeteket,tollakat is.Ezek a fontosak.-Könnyedén homlokon csókolom.Ő ilyen.-Gúnyát majd kapok akárhol.-Könnyezni kezd.
Néhány sóhajtás remegteti meg a magányosodni látszó szoba nyomott hangulatát.
-Szervusz!
Veszem batyumat,s indultam.
Szervusztok,barátaim.Két hónap múlva találkozunk.
Szeretettel,gyuri
fel
le