- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Napló bejegyzések
Olyan nyugtalan vagyok. A mai nap más volt, mint a többi. Egész télen csak egyszer volt lehetőség valamiféle jelbeszéddel annak az éjszakának az emlékét felidézni. Nem tudott, vagy nem mert közeledni, és engem nem hagyott békén az a gondolat, hogy nem mondhattam el, mennyire jó volt vele… aztán egyszer sikerült egymás mellett elmenni. Akkor én kérdőn néztem rá. Szomorú volt a tekintete, ahogy kicsit eltávolodott, mindketten visszanéztünk. Én megálltam és felé fordultam. Ő is megállt, hátrafelé tett pár lépést közben felemelte mindkét hüvelykujját. Ennyi nekem elég volt. Akkor.
…
Ma beszélgettünk, odaszaladt hozzánk, amikor jöttünk el a kertből. A kerítés elválasztott bennünket, de láttam annyira mondani akar valamit, de nem volt rá lehetőség. Nem voltam egyedül.
Néha szavak nélkül is értjük egymást. Ennyi nekem most elég volt.
http://www.felesegek.hu/cikkek/belbecs-avagy-a-noi-lelek/titkaink-egymas-kozott/reg-volt-szep-volt_4598
fel
le
Nagyon fáradt voltam vezetés közben. Lenyúltam valamiért az anyósüléshez, valószínűleg leránthattam a kormányt. Bementem az árokba. A másik felén domb volt, úgyhogy mire észrevettem, hogy mi van, már kint is voltam. Kirántottam. Megállapítottam, hogy van lélekjelenlétem. De abban a pillanatban azt hittem, hogy fejre állok a kocsival. Még nem raktam össze magamban teljesen. Nem messze egy oszlop, és fél méterre fák, erdő.
Megállapítottam azt is így utólag, hogy marha jól vezetek. Egy karcolás sincs a kocsin, csak sáros lett a lámpa, meg a fél oldala kicsit. Egyedül voltam. Egy pillanatra felmerült, hogy majdnem meghaltam. Gázpalack volt a csomagtartóban. És mi volt az első dolgom, miután kiugrattam az árokból? Hogy megnézzem, látott-e valaki. :))) Reméltem, hogy nem. :) Amúgy a másik oldalon szakadék van, nem domb. Eddig még mindenki azt mondta, hogy jól működik az őrangyalom. Akkor ezek szerint mégsem vagyok olyan nagyon rossz... vagy csak nem az számít náluk, hogy az ember milyen ...
fel
le
Ékes szirom vagy a legszebb virégon
midőn szemed ragyogása
rám tekint bodítón,
imádval.
Az üde tavaszi fuvallat vagy nyílón,
lepopod égről a fénylő
lágy napsugarat,
éj előn.
Te vagy a meleg sohaj, melyet fájdalom
nem hódít forró kebel alatt,
csak álmos hajnalon
ringat .
Ölelsz
aggódó karokkal.,
ha vészes kór hasogat
fájdalmat szítva lankadó lelkembe.
Te vagy
ki sirni tanított,
ha nevetve szemeddel csak
intél,ellopva tőlem ezernyi csókot..
Te leszel,
száp nyílt virágnak
napnál ékesebb szerelem-szírma,
amikor tépett lekemet egy csokorba szeded .
fel
le
Várom már a tavaszt.
Gondolom ezzel nem vagyok egyedül.
Minden sejtem kiált már, legyen végre napsütés, madárcsicsergés, nyíljanak a virágok, illatozzanak a fák, és legyenek az égen gyönyörűbbnél gyönyörűbb bárányfelhők!
Elegem van a hidegből a szélből a hosszú téli estékből.
A kedvem is más, ha kicsit kisüt a nap, ha turbékolnak a galambok az ablakpárkányon, vagy ha gyereknevetéstől lesz hangos a park.
Igen ám, de a melegebb idő jövetele magával hozza a melegfrontot is.
Frontérzékeny vagyok.
Nem kicsit, nagyon. Ha kettős front van, az a legszebb, mert akkor kész. Padló.
Illetve ágy, merthogy ilyenkor max az segít valamelyest.
Ez történt velem most hétvégén is.
Jött egy kis enyhülés, Erika meg kész.
Szombat délutántól kedd reggelig fájt a fejem. Hol az egyik oldalt, hol a másik oldalt. Lüktetett, szorított, mindenféle fájdalommal "elkényeztetett". Bele se merek képzelni, hogy mi lesz, ha ténylegesen megjön a tavasz...
Nem akarom részletezni, aki frontérzékeny ...
fel
le