- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Húsvét Hétfőjén, nyíló tavaszi virágra,
S e virágoskertet dajkáló gazdára
boldog szép ünnepet adjon a jó Isten,
mint messziről jövőt házába tisztelne,
hogy röviden meséljem jöttömnek célját,
míg pihenni leteszem tarisznyám,
e helyre kérek bőséget,dús áldást,
ezernyi friss növény üde virágát
jókat,sok örömet,mert hozok szép hírt
lelketekben örökkön éljen égi itt
mondom néktek,halljátok szavam,
Jézus harmad nap holtából feltámadt
hogy örvendjen vígan,mind ki hiszi
az igét,s a világnak tanulságul viszi,
s hogy fáradtságom enyhítést nyerjen
egy kis alamizsna,s jó szőlő leve
hímes tojások, s felszeletelt kalács
legyen bérem,mert végzek locsolást
olybá áztatok minden szép virágot,
hogy megérje virulva a jövő húsvétot
távozóban még csak annyit mondok:
Kontyom alá pálinkát adjatok,
dolgom végeztével,ha tovább indulok
vidámak legyenek szapora lépteim,
másra is locsoljam illatos vizeim.
S,ha mindezt már el lett mondva:
engedtessék meg,hogy locsolkodjak.
fel
le
Köszönöm neked Sors
Azért vannak a nagy ünnepeke,hogy egybe gyűljön a család.
Ez nyújt időkön átívelő örömöt.Ilyenkor hazajönnek a gyerekek.Baráttal,barátnővel,leendő családtagok.Nem baj,csak sokan legyünk,akik szeressük egymást.Közös öröm most is a tojásfestés,borlehúzás a pincében,még a templomi szertartás is.
Külön,s annál nagyobb öröm nekem!
Úgy töltők ötvenhármat,hogy az enyémek mind mellettem vannak!
Köszönöm neked,Sors! Jó vagy hozzám!
fel
le
Megbolydúlytunk!
Esmént,ahogy odahaza mondják a Székelységben.
Közeledik Húsvét.Ez családunkban a Karácsony mellett a legnagyobb ünnep. Bár a gyerekek már nagyok,unokák még nincsenek,mégis a Nyuszika várt vendég.Nem is az ajándékok,hiszen már régen rájöttünk,hogy legszebb ajándék,ha együtt lehetünk.Ilyenkor hazajönnek a gyerekek,együtt keressük fel szüleinket,s ünnepel a nagy család. Hétfőn aztán a locsolkodás.
Mikor kisebbek voltak a nebulók a kislányom nehezen értette meg,hogy neki otthon a helye,hisz sokan jönnek őt meglocsolni,hogy nehogy hervadozzék.
Első osztályos koráig-amikor is ezt kikérte magának-fiunkat én vittem,hogy meglocsolja keresztmamát,a nénikéket,meg más hölgyikéket,óvódás társakat.Megegyeztünk,hogy ez most az ő locsolkodása,ő mondja a verset,begyűjti a tojásokat,én pedig megiszom az üzemanyagot.
Már nagycsoportos volt,amikor egy ilyen húsvét másodnapi kiruccanás alkalmával már eléggé bepumpáltnak éreztem magam,amikor észrevettem,hogy fiunk tarisznyája még üres ...
fel
le
No nem korban!
Házasságban.
Tessék kérem elképzelni ennyi időt kibírt embereket láttam a minap, akiket a város megünnepelt. Látva az ősz hajakat, legtöbbjüknél csak a mozgás lassúsága látszik, enyhén görnyedtek, de szemükben ott az a szikra, amit megszoktunk náluk, amellyel megismertük őket.A szikra, az elfújhatatlan láng csirája, napi mosolyuk forrása, mit nem tesznek le soha. Csak néznek oly ártatlanul, mint kisgyerek, mintha hibásak lennének azért, hogy még itt vannak.
Nem elég nagy az a csokor virág! Szeretetükre virágoskertek illata száll, hogy előlük rosszaságunkat, mellyel mi, fiatalok olykor elmegyünk mellettük, nem vesszük észre még csak köszönés erejéig sem. Ők, beolvadnak életünk hátterébe, hogy ne zavarjanak, nem akarnak mást csak az örömöt, hogy segíthessenek, s hogy az esti lefekvés előtt elvegyük értünk gyúlt mosolyukat.
Kis családom két tagja éli már ötven éve napjait egymás mellet. Kapunyikorgásra még most is felkapják fejüket, várva gyerekeiket, unokákat. A ...
fel
le
Boldog az, kinek vannak szüleik.Én apámat nem ismertem egyáltalán, anyám nem bírt nevelni, gyermekotthonba nőttem fel. Azóta már én is felneveltem egy generációt, ma-holnap jönnek az unokák, mégis, csodálom azokat, akiknek ott vannak a szüleik. És kölönösen jól esik számomra szülőnek lenni,s már nem is olyan nehéz.Már csak teszem magam,hogy nevelem őket, ők pedig megjátszák, hogy ...hagyják magukat nevelni.
Legjobban még is az esik,amikor látom,hogy ők akarnak nevelni engem. Persze ez is egyoldalú, mert csak ők hiszik, hogy nevelnek, én éppúgy megjátszom. Jól esik aggódásuk, próbálnak leszoktatni a cigarettáról,magyarázzák napkaink életét.Ilyenkor elfordulok, ne lássák, hogy én már tudom, amit ők belém akarnak beszélni, hagyom, hogy higgyék:rajtuk a sor, hogy neveljenek engem. Még jól is esik.
Így neveltek rá a számítógépre, mindenféle mai zenére, új trendekre. Én, aki nemrég még a forgófejes írógépemet kattogtattam, hogy esténként a feleségem sokszor ki akarta dobni az ablakon, ...
fel
le
Megjött végre a tavasz. Ha hiszitek,ha nem! Ezt nem is a kedves napsugár fényéből,vagy az apró madárkák csicsergéséből tudom.Nem. Onnan tudom,hogy ilyenkor minden évben méregtelenítünk.
Ténylegesen azt sem tudom ez mit jelent,csak azt vettem észre,hogy az asztalról eltűnt a füstölt sonka. Pedig én titkon belestem a kamrába.s láttam,hogy van ott még egy jó nagy darab. Én közben brokkoli levest eszek ereszték nélkül.
A tegnap elmentünk családostól erdei salátát szedni. Ezt más években is megcselekszük, tehát már előre tudtam,,hogy nem lesz töltött káposzta vacsorára,sőt holnap ebédre sem. Amikor salátát szedünk,akkor méregtelenítünk. Mert,családom egyes hölgytagjai szerint ez jó a vesetisztításhoz, vértisztító,meg ilyesmi.
No de mi van akkor,ha én nem akarom a vértisztítást? Nekem igenis jól van úgy mocskoson a vérem.A vesém is jól érzi magát. Mondtam is,hogy én ezt a tisztítást inkább sörrel végezném el.
Persze,hogy nem lehet. Hogy is gondolod?
Így én is odaülök az asztalhoz ...
fel
le
Megtisztulok ezekben a napokban.
Templomba járok délutánonként, imahét keretében ülök be Isten házába, megbocsájtásért, feloldozásért esedezek.Tesszük ezt egyházi szokásunk szerint csendben, ki-ki magába zárva. A lelkészi ige tiszta üzenete befelé fordulásra késztet, önvizsgálatot sugall.Mindenütt bűn van, ahol ember van. Gyakori a félrelépés, olykor keresztül gázol az ember társain, gyakran bizony közelije kárára, csakhogy elörébb jusson.Ugyanakkor lemaradva.
Emberről szól at ige. Nem is szólt soha másról. A kajánság, hamisság lett lüktető, előretóló rugója mindennapjainknak. Egyénenként. A nyáj tagokra szakadt, egyenként rohangál, összetartó hitét vesztve, porladásra itélve. Az ige arrol szól, hogy a bennünk, lelkünkben szétfolyó mocsok a vég, a rothadás első jele. Az ige, e mocsok eltávolítását szólja a mellettünk lévőre tekintve segítségét kérve, segítségünket adva, hogy együtt legyünk jobbak. Mert egyedül nem lehetünk. Egyedül Istenben is csak rosszak lehetünk.
Ezért szid meg ...
fel
le