- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Nem tudom férjtársaim hogy vannak ezzel de nálam feleségem azért van házam táján,hogy programokat találjon ki..Született programkitaláló.Tervezni ilyent nem lehetett volna. Sokszor már arra gondolok,hogy valamiféle földönkivüli áll tehetsége mögött.És nem akármilyen programokat szervez ám!Nem! Mert én a mosogatást,szőnyegporolást már könyökből veszem,söt kis biztatásra port is törülök. Mondjuk ezeket megszoktam.S amikor végre fotelembe csobbanok munkám végeztével (gondolod elfogy az valaha?),a sportcsatornára váltok.Eddig volt,barátaim.Eddig!
Csípőre tett kezekkel áll meg előttem. Már felkészülök a legrosszabbra.Mert,ha nejem csipőre tett kézzel áll előttem akkor ami következik amellett a Katrina nevű hurrikán langyos koradélutáni szellő.
-Mit csinálsz ? Elment az eszed?
-El drága!-rebegem. Tudom,hogy úgyse hallja,amit mondok.Ez valami rejtett génkészlet következménye.-Igen szívem! Elment az eszem már akkor,amikor elvettelek!(Hahh,ajjjaj,mennyi sok éve annak már!)
-Igyekezz ...
fel
le
Minden tavasz kivonz a szobák téluntatta unalmából. Ilyenkor az első,úgymond „kiruccanás” a tömbház körüli takarítás fedőnevet kapja. Persze,hogy fedőnév,amikor néhány lakó teljes kerti fegyverzetben megjelenik,míg legtöbben éppen még nem értesültek,vagy most vannak rég nem látott vendégeik. Második emeleti szomszédom, Zsiga bácsi,akinek egész arzenálja van szerszámokból meg is jegyzi:
-Nem kell ezen csodálkozni! A Tavaly is így volt!
-Söt a tavaly elött is-vág közbe a nyolcvanvalahány esztendős Amálka néni.Ő a legőszintébb bevallása szerint azért jött ki,mint mondja,hogy lelket öntsön belénk. Különben neki az orvos megtiltotta,hogy seprűt vegyen a kezébe. Vejétől tudom,-akinek csodálatra méltó kitartással eszi az életét-,hogy más konyhai felszerelések használatával sem igen foglalatoskodik. Mivel érzem,hogy a mellettünk elfoglalt poziciója a munka elhúzódását eredményezi rögvest egy rózsafához lépek.Amikor legjavában nyesem tavalyi elhalt ágait,mellém szegődik Zsiga bácsi.Hogy-hogy ...
fel
le
Ékes szirom vagy a legszebb virégon
midőn szemed ragyogása
rám tekint bodítón,
imádval.
Az üde tavaszi fuvallat vagy nyílón,
lepopod égről a fénylő
lágy napsugarat,
éj előn.
Te vagy a meleg sohaj, melyet fájdalom
nem hódít forró kebel alatt,
csak álmos hajnalon
ringat .
Ölelsz
aggódó karokkal.,
ha vészes kór hasogat
fájdalmat szítva lankadó lelkembe.
Te vagy
ki sirni tanított,
ha nevetve szemeddel csak
intél,ellopva tőlem ezernyi csókot..
Te leszel,
száp nyílt virágnak
napnál ékesebb szerelem-szírma,
amikor tépett lekemet egy csokorba szeded .
fel
le
Hölgyeké e nap.
Rendes férjekhez illő módon ma ünnepelni hagyjuk öket.. Enyém a konyha, a mosás,főzés. Takarítást már megejtettem szombaton, hadd ne maradjon oly sok e hétre.
Nálunk ez szokás.
Régebb március nyolcadikán még a gyerekeket is én neveltem, de ebből mára már kinőttek.
Most finom ebédet főztem, amit csak én fogok megenni. Nejem ugyanis munkatársaival ünnepel,ott díszebédel,fiam a csajokkal dísz...akármizik.Én pedig a... szeretőimmel. Na ezt nehogy elhidd. Pedig igazán ma lenne alkalmam, hiszen senki sem figyel rám, de félek, hogy holnap ez már nem így lenne. Maradok inkább a mosogatásnál, délután veszek egy csokor virágot. Mindegy, hogy milyent, hiszen hölgyikém már mindenféle virágot kapott, nem fogja sokká figyelni amivel én állok elő.
Egy verset is írtam neki, amit valahol karácsony körül lesz alkalma elolvasni, addig csak közösségi hállózatot böngész. Nem fenyeget engem veszély, oldalaimra nem néz be, s ezt kihasználva cseverészek én is egy antarktiszi ...
fel
le
Mily rövid a nap, egy ilyen hétvégén. Mert végre egyben a család, de az a szombati ebéd
- vacsora, a rövid kilépések ideje alig teszi lehetővé a rengete adatcserét, mely felygyűlt. A meghitt családi hangulat feltöltő erővel bír, ilyenkor mindig újraterveződnek a jövő egyes szakaszai, melyek sokszor a következő találkozón megváltoznak. Mégis külön varázsuk van, mindig feldobnak.
Szép este.
Nejem lányunkkal teszi - veszi a karácsonytól eltelt időszak eseményeit, melyek bennünket érintenek. S van ám, amit osszanak. Előkerült a telefon is. Imént voltak hölgyeim egyenes vonalban a falusi kuriával. Ilyenkor mindenki beszélni akar tatával, mamával.
Éppen most sopánkodik a bordám, hogy ha lefekszik, máris holnap van, s megy vissza a lányunk. Bizony, csak Húsvétra jön ismét haza. Rövidek ezek a pillanatok. És hosszú időre kell elégnek lenniük. Felszárad majd a tavsaszt áztató latyak, amikor újra itthon lesz.
Majd talán mi még elmegyünk mi hozzá.
Félkézzel billenytyűzöm eme naplót, ...
fel
le
Soha szebb alkalom nem adódhatott volna naplóírásba fogni, mint az éppen nőnap előtt álló tavaszi -túl bátor kifejezás? -napok.
Mert itt állok s rágódok.
Igaz,hogy ülve is tudnék ugyanígy rágódni. Mert nem könnyű ám napjaink hölgyeményeinek kedvébe járni. Mi több, ezt ők is tudják. Ki is használják annak rendje s módja szerint.
Mert ugye én miután szőnyeget poroltam (poroltattam a fiammal, de ez maradjon köztünk),
a mosott gunyát kiteregettem,majd mosogattam. Mindezt ma! (ha hiszitek, ha nem) Mikor jött munkából a feleségem, akkor -ez már évek óta így van –kezdődött a sorozat. A tévében, persze, hát hol,a konyhában?
Ott kezdtem én a tevékenységemet. Gyors ebéd a drágámnak. Na, mit készít egy szerető férj gyors ebédként, nejének? Na mit?
Azt! Szalmakrumplit! Mert csak ezt tudom. Jól! (Bár a fiam szerint még javítani való akad bőven.) No a krumpli mellé egy páros ökörszem (Fogadom nem tudod mi az?)
És kedves nejem jó izzüen megebédelt..
(Éppen most végeztem az teríték ...
fel
le
