- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Lombok közül előjön az esti fény
Olyan szelíden csap le ablakaidban
Az üveglapon megjön a színek világa
Mely fényt áraszt az egész határra.
Megvilágítja a nyíló virágaid
Te ott vagy, nézed figyelmesen,
Ugyan mikor győzi le az éj sötétségét
Na de nyár van, a virágok nyílnak.
Bepillant minden ablakon
Mikor mélyálomban vergődöm
Megyek ajtót nyitni, majd kinézek,
Álom mind ez, talán legyőzöm érzéseimet.
Igen álmodom én oly nagy szent hitben,
Megtart engem a boldogság a szeretet
Ott érzem minden este létedet
A gyönyörű est, mindig ott terem.
Álmaimban hallom lassú lépteid,
Majd elcsendesül valahol a távolban
Álomban merülök, csodákat nem ismerek,
Felébredve minden csodálatos érzelem.
Nyár van, gyönyörűek a virágok szirmai
Ránk zúdulnak a virágok illatai.
Ők igazán reggelente mutatják magukat
Így szeretjük őket, ha pompáznak, illatosak.
Langyos szellő sodorja a virágok illatát,
Én csak megyek felébredve, csodálkozva,
Bódultan gyönyörködöm a színek ...
fel
le
Szeretve tisztelt Adánk, ezen a napon itt hagyta az örök vadászmezejét, a feleségek.hu-t.
Ő itt imádott nyomokat olvasni, mint Winnetou. Nyomkeresésben, elemzésben nem volt párja! Én mindig tőle kértem tanácsot, ha elakadtam. Tiszteltem, mint kollégát és szerettem, mint barátot! Amennyiben egy stílus új volt nekem, ő azonnal megmondta, hogy eredeti-e, vagy csak egy koppintás. Felismerte a jót!
De ha kellett kaméleon módjára írta "Leona"-cikkeit. Olyan volt ő nekünk -ezen belül is nekem-, mint a fül, aki ismeri a zene összes kottáját. Ha valaki falsul trombitált, ő volt az első a tündérek közül, aki ezt észrevette.
Mai napon egy csúnya incidens miatt sajnos itt hagyott bennünket!
Mondanám, hogy emlékét örökre őrizni fogjuk, de a cikkeit is kitörölte:-( Így az emlékének porait nem hagyta ránk, de annak illata mindig köztünk lebeg. Rózsaillata(!) szálljon füstjelként felé...
Én visszavárom!
fel
le
Találkozásunk égető lángja,
melled bimbózása,
feneked domborulása,
derekad karolása,
csípőd hullámzása,
ringása,
tested vonzása
Szerelmünk folytonos csatározása
szemed sugárzása,
arcod simogatása,
karod szorítása,
ajkad csacsogása,
csókja,
szíved dobbanása
Éveink közös számlálása,
egymás vállalása.
másikónk támogatása,
bajaink megosztása,
kezünk nyújtása,
szorítása,
végtelen-szerető pillantása.
fel
le
Eget rázó szörny lépet a szívembe,
Ha rágondolok a sötét fellegekre.
Úgy száll tova e bárány felhő
Múlóba van már az őszi eső.
Könnyen jön a hajnali fény,
A dermedt hideg tájból
De feledni ezt nagyon nehéz
Oly gyönyörű téli tájat.
Levelem olyan lesz, mint még soha
Lesz e valaki, aki elvinné a messzibe,
A dermedő szívemnek
Megnyugtatására.
Levelem itt hagy, de nem örökre
A századik versem befejezésére.
Utolsó versem küldöm neked Én
Többet nem írok, marad a költemény.
- édesapámtól; 2007. szeptember -
Lombok közül előjön az esti fény
Olyan szelíden csap le ablakaidban
Az üveglapon megjön a színek világa
Mely fényt áraszt az egész határra.
Megvilágítja a nyíló virágaid
Te ott vagy, nézed figyelmesen,
Ugyan mikor győzi le az éj sötétségét
Na de nyár van, a virágok nyílnak.
Bepillant minden ablakon
Mikor mélyálomban vergődöm
Megyek ajtót nyitni, majd kinézek,
Álom mind ez, talán legyőzöm érzéseimet.
Igen álmodom én oly nagy szent hitben,
Megtart engem a boldogság a szeretet
Ott érzem minden este létedet
A gyönyörű est, mindig ott terem.
Álmaimban hallom lassú lépteid,
Majd elcsendesül valahol a távolban
Álomban merülök, csodákat nem ismerek,
Felébredve minden csodálatos érzelem.
Nyár van, gyönyörűek a virágok szirmai
Ránk zúdulnak a virágok illatai.
Ők igazán reggelente mutatják magukat
Így szeretjük őket, ha pompáznak, illatosak.
Langyos szellő sodorja a virágok illatát,
Én csak megyek felébredve, csodálkozva,
Bódultan gyönyörködöm a színek ...
Egy régi írásomat részletekből Zséva összeollózta...
Köszönöm neki!
Ádám és Éva már régről ismerték egymást...
Ádám már kisgyerek kora óta csüngedező szerelemmel figyelte Évát.
A történetük az óvodában kezdődött. A picurka lányka egyszer otthonról almát vitt reggelire és nem bírta egymaga megenni. Ezt látva Éva álnok, kígyó barátnője, odébb lökdöste szegény ártatlant, az egyik jóképű fiú mellé.
- Adj csak neki abból az almából - sziszegte az álnok barátnő.
Ő meg megkínálta a fiút.
Ismeretségük innen gyökeredzett.
Ádám nem bírt ellenállni a kísértésnek, beleharapott Éva almájába. Szerelem volt első látásra, de csak az ő részéről. A fiú érzelmei sajnos viszonzatlanok maradtak. Ádámot ez nagyon bántotta. Hiába rajzolt a színes ceruzáival nyíló virágokat a lánynak az óvónénitől kapott lapokra, és hiába adta oda a kislapátját az óvoda homokozójában.
Teltek az évek, Éva és Ádám életútja szétvált egymástól. Éva megházasodott. Ádám pedig magányosan élte mindennapjait. Évának ...
Szeretve tisztelt Adánk, ezen a napon itt hagyta az örök vadászmezejét, a feleségek.hu-t.
Ő itt imádott nyomokat olvasni, mint Winnetou. Nyomkeresésben, elemzésben nem volt párja! Én mindig tőle kértem tanácsot, ha elakadtam. Tiszteltem, mint kollégát és szerettem, mint barátot! Amennyiben egy stílus új volt nekem, ő azonnal megmondta, hogy eredeti-e, vagy csak egy koppintás. Felismerte a jót!
De ha kellett kaméleon módjára írta "Leona"-cikkeit. Olyan volt ő nekünk -ezen belül is nekem-, mint a fül, aki ismeri a zene összes kottáját. Ha valaki falsul trombitált, ő volt az első a tündérek közül, aki ezt észrevette.
Mai napon egy csúnya incidens miatt sajnos itt hagyott bennünket!
Mondanám, hogy emlékét örökre őrizni fogjuk, de a cikkeit is kitörölte:-( Így az emlékének porait nem hagyta ránk, de annak illata mindig köztünk lebeg. Rózsaillata(!) szálljon füstjelként felé...
Én visszavárom!
Találkozásunk égető lángja,
melled bimbózása,
feneked domborulása,
derekad karolása,
csípőd hullámzása,
ringása,
tested vonzása
Szerelmünk folytonos csatározása
szemed sugárzása,
arcod simogatása,
karod szorítása,
ajkad csacsogása,
csókja,
szíved dobbanása
Éveink közös számlálása,
egymás vállalása.
másikónk támogatása,
bajaink megosztása,
kezünk nyújtása,
szorítása,
végtelen-szerető pillantása.
Irtózatos nagy vitákat kavart. Hány golyó, ki lő, ki nem lő; miért lő; miért azok előtt; miért úgy viselkedik; szerencsés az egyik vagy erősebb jellem; ki az erős, az öngyilkos vagy aki nem teszi meg; miért adja fel olyan könnyen???
Bennem is mennyi kérdés merül fel még. Én is bizonytalan vagyok. A saját magam által leírtak is elgondolkodtatnak.
Kinek is írtam? Miért is írtam? Mi a tanulsága?
Vagy, miért vitázunk róla?
Továbbra sem hagy nyugodni... Ritkán vagyok így egy cikkel. Érdekes, az utolsó pont egy előző volt, ami így felkavart. Akkor 3 hétig nem írtam utána... Most mennyi lesz? Vagy ez máshogy lesz felkavaró?
Készülődünk az üdülésre. Gondolatban már nem itt vagyok. Jó lenne már ismét meggysört inni a híd lábánál, és esti zenét hallgatni a sétáló utcán...
