- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Meddig él az ember, ha nem meg el a végső alázatos hitével addig, ameddig az emberek elítélik. S a napot nem látja, s az évforduló mely szerint itt marad még egy pár évtizedig?
Porból lettem, s azé lettem, akié akartam. Elvesztem a képekben összerakott valóságban, elvesztem az úton. Elvesztettem, védőangyalom. Eltapostak úton, elhagyott kegy. Nem vagyok százszorszép, csak az ember fia, olyan állapotban, amelyet kettő tévedés elmulasztása, hogy halott embert nem kísértünk. Ezért lettem a fa alatt heverő. Ezért lettem átjáróház. Ezért lettem az, aki voltam. Pontosan mindörökké - Tabufa.
Pont annyi a világ, amennyit beletöltesz. Nem félek, s nem kérdem, hol vagyok. Nem vagyok semmi nélküle, nem találom az őrangyalt. Nem vagyok itthon, elment az eszem, nem fogok kérni, nem fogok kapni.
Nem lesz szebb évszak, nem fog ostromolni hitem kapukat. Tudom, a legrosszabb szó, a tagadás. Mindörökké, letagadom. Betettem a lábam, betettem a kaput.
fel
le
Annyival sokkal többet érzek, és tudok. Minthogy bízva a függőségemben, nem múlik el soha, de az utolsót mindig elfelejtem. Most, kihasználtan, még mindig nem múlt el, hogy az emberekben, akikkel "karrierem" végén fontolgassam a lógást. Mert azt, hogy nekem már mindegy, vagy nem mindegy olyan mindegy!
Tényleg, talán állástalanul is megmaradok, és kész leszek elfogadni az elfogadhatatlant. Nekem vannak is olyan próbálkozásaim, mint egyeseknek, de legalább mindig is az idegeim mondták fel, vagy a lelkem esett darabokra össze, nem baj! Csak olyan vagyok, mint egy robot, de az érzéseimet akarom újra programozni, és a többi embert. Mindenki lebukott a repülőtéren, aki csak használta, de ha egyszer ebben a világban Szent Péter átküld azon a hídon, vagy a kapuban nem akar beengedni, csak annyit mondok: Be fogsz! Vagy elsöpröm, Amerikát és Európát! Hogy miért, csak meg kell gondolni a képmutató célok, amit tökéletesen hiú embereknek, mint Ő szántak...elnyerni a dicsőséget, és a ...
fel
le
Már vagy két hete, hogy stabil vagyok. A gond csak az, hogy szerekkel élek. De igazából elhelyezkedtem, és dolgozom. Tanulok, és szeretnék újságíró lenni, ami itt nem megy nekem. Mert az online sajtó érdekel, és nem csak a szerkesztés, de ha lenne valakinek ötlete, azt nagyon megköszönném. Sokat csalódtam, csakis én tehetek róla, hogy nem vettem komolyan, és cuccoztam. Le kell mondanom ezekről, hiszen függő vagyok. Ezen gondolkozom most, és nem akarom az áldozatot meghozni, hiszen sok pénzem kerül bele abba, ha szert veszek. Nem beszélve az állapotaimról, amit nem tudok bekategorizálni, inkább csak hallucinálok. Tevékenykedésem, arról szól, amit szeretnék elérni. Nem sokára dolgozni megyek, és csak csupa fiatal van, de vannak persze idősebbek is. Nem valami jó munka, de legalább kifizet, és tuti nem csődbe, vagy nem nagyon van esélyem kitárulkozni, hiszen a hülye is meg tudja csinálni. Sokan mennek el tanulni, de vannak akik diplomások. Ezért én szégyellem is magam, hiszen nyolc évet ...
fel
le
Van egy srác, aki mindig énekel. Van egy lány, aki csak hallgatja. Lerakták az emeleten, és nem tudja miért, nem hallja már a dalokat. De akkor azért mint tudjuk, nem lehet csókolni, mert akkor elillan a varázs. De jön a koncert és ott lesz a lány. A fiú nem ismeri meg, mert csak akkor veszi észre hátulról, hogy távozik a koncertről és nem szeretné látni, már csak a lába viszi előre, és nem akar találkozni az Ő rockerével.
Akkor viszont megszólal az ismerős dal, és kimondja a lány nevét, "Baby join me!"
Megtorpanva arra lesz figyelmes, hogy minden lány az Ő nevét, mondja, "Baby, join me!" - és nem találkozik a tekintetük, mert még mindig háttal áll, és nevet.
Megfordulva, a zenész mögötte áll, leugrott a színpadról, kezét a vállára teszi. Ő is mosolyog, és megcsókolják egymást. Szerintem akkor kezdődött valamikor, amikor turnézni mentek, mert itt hagyta a ház második emeletén, a lányt a szobájában.
De amikor visszanézett, és tekintetük már jó ideje fogva ...
fel
le
Akkor lesz igazi meglepetés. Az igaz, hogy nem készülök fel mindenre, de bele élem magam a pillanatokba...és ettől igazán igen feszülten figyelve, minden mondat és szó, mely elhagyja a számat, már nem számít. Fegyverrel a kezemben, amikor a kutyám majd beszélni fog, ott fogok tombolni és táncolni az első sorok közt. Majd felhívsz a színpadra, elkapsz és azt mondod, most már az enyém vagy, megcsókolsz és hevesebben ver a szívem. De ott van édesapám is. Akkor Ő gondolatban csak annyit tesz, hogy leránt a földre, és neked meg azt mondja: - "Majd ha a kutyám beszélni fog".
Nem lesz tiéd a lányom, nem leszek a tiéd, nem lesz több koncert, nem lesz vígjáték, csak koncert koncert hátán. És akkor zömmel rágondolok a csókjainkra, és józan eszemmel nyugtázom, csak egy zenész, egy rockzenész, aki csókol!
fel
le
Kéz a kézben sétálgatva, örömben és bánatban. De elhagyni valakit, kitől többet mint érzést kaptál, soha nem lesz régi közöny. Közelebb kell engedni, hogy a tüze engem is melegítsen. De nem kaptam még tőle lángot, csak adnom kell pár forintot. Egyedül megtanultam, hogy a holnap mindig jövő, de a zene, mit szívemben hallgatok, egyedül tanultam meg, hogy nincs mit adhatok. Veszíteni tudni kell, élni a sok szabadsággal. Rám szakadt a nagy zivatar, jobb ha elmész álruhádban. Kell egy kis szív, kell egy kis ész, hogy meddig maradjon a talpán ember, az ember? Ameddig tombol lelkem, s nem fogja fel, nincs már szerelem. Szabadság és egyenlőség? Ez lenne az idea? Nagyon komolyan fontolgatom, hogy nem leszek többet cédula. Ezért igen régóta szabad vagyok, nem találom páromat, elfognak a könnycseppek pár barátot, s vigasztalnak okosan. Nincs már válasz, nincs telefon, csak a kiszáradt szemem. Tanulom még milyen lehet, nélküled az életem...?
fel
le
És igen! Itt van, köntösében virágokkal és szelekkel, felhőkkel melyeket elfúj. Már sokat váratott magára, de megtalálta a szerelmet, és nem hagyja magától távol tartani. Kicsit idegesen, a sok emlék miatt, nem találja magát meg ebben a csendben, hiszen Ő mindig hangos léptekkel töltötte meg a teret. És azóta sincs olyan szép virág és koporsó amely fedele nem nyílott volna meg előtte, mert elhozza a feltámadást, és viszi tovább hírét a halott virágoknak, melyek most még kókadoznak. De lassan és biztos léptekkel elkezdi felébreszteni az embereket, a hó hullása sem olyan szép, mint amikor minden nyitott és minden éber. Rendben találja ruháját, és nem is venne fel mást, mint vad és keleti szép homokdűnéit. Található közte szelíd szép fátyol, sima kontúr, és egyedi homlokzat. De akkor talán az élőlények szelídüljenek meg egy pillanatra. Mint egy bárány, aki idén nem találja a nyájat, úgy keresem a meglévő életem, mert elhagyott az élet az elmúlt évszakban, és csak most tavasszal lettem ...
fel
le