- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Amikor elmúlt, nem is sejtettem, hogy ennyire nagyon hiányzik. Nem találkoztam még ezzel sem. Szabad vagyok és pihenek. A fáradtság ekkor tör rám...inkább lustán halad az órám. S nincs mi karban tartson. Csak akkor vagyok szerelmes inkább, ha van mit nekem is vágynom. De nincs olykor szabadság, ha megküzdünk sem. Nem akartam, féltem látni. Megint tönkre tesz és bezár...az idő pedig ellenem dolgozik. Felülnék neki még egyszer? Sajnos hiányzik, de nagyon. Sűrűn gondolok rá, és érzem a hiányát, de tudom csak kihasznál. Lelkileg meggyötörten, valaki...aki mellett szabad vagyok mégis biztonságban élhetem napjaim. Nem teszem ki magam megrázkódtatásoknak, sőt becstelenségnek sem. Vagyok, aki vagyok! S nem engedem, hogy befolyásoljanak. Vannak, akik éheznek rám, de nem találom a szavakat...mikor szabad vagyok pár percig...pár napig, félelem és határok szabnak meg felesleges korlátokat. Ami pedig segít: egy igazi barát, akkor is, ha a kést belém mártanák...!
fel
le
Múltam már nincsen, jövőm még épül. Napszemüvegem, viszont még mindig nincs rajtam. Van mitől félnem, mert temetkezem. Temetkezik testem, lelkem pedig várja, hogy kitörjön a félelemből. Reszket a szívem, fáj a jelenben élni. De nem kell már várnom, a szárnyalás repíti lelkem, pedig eltemetném, ha lenne kivel. Várom a glóriámat, várom főnix szárnyaim. Eltemetnek egy névvel, amit csak kaphattam. Kaptam mindent, mindent amit kértem, és vártam. El kell temetnem a jelent egy koporsóba, mert a vérem is beteg. Fehér és vörös színekben csobog a vérem, kettős próba, amit kiállok, ha kell meg sem érzem. El kell engednem, eresztenem lelkem, nem tehetem sírba, van még jövőm, időm, hogy szenvedélyt vásároljak rajta. Többet már nem tudok, csak azt hogy tovább szenved és szárnyal, mert nem pihent meg rajtad és rajtad múlt csak minden.
fel
le
Soha nem tudtam helyemet elfoglalni a világegyetemben. Akkor még arra gondoltam, hogy kislány maradok és felállok az asztaltól, amikor vitára került a sor. De nem tehettem, maradéktalanul konzervatív családban nem lehet vita semmiről, csak hangos beszéd. Ilyenkor menekültem, hiszen alapvető dolgok miatt aggódtam. Nem találtam kiutat, ezért választottam a bűnt, tulajdonságnak. Most vagy soha?!
Ha leállok veszekedni veled, veletek, akkor nincs vesztes más, csak én...mert igazuk lehet, de én ettől még teljes vagyok. Jelenben - múltban nem találtam semmi szikrát, nem találtam lehetőséget. Akkor rájöttem, nem szabad a merengés, mert elmennek vele a másodpercek...az életem egy merengés, és csodálkozás rá. A világ egyetlen porszemeként, beállok a többiek mögé a sorba, és várom, hogy rám találjon valaki, aki nem csak káoszt lát bennem, hanem a sorsomat változtatja meg. De ettől még boldog vagyok, ha alakítanak rajtam emberek, és humánusabb is leszek.
fel
le
Csalódtam benned, mert csalóka vagy...kitárulkozol, aztán távozol. Kitárulkoznék, de Te becsuktad az ajtót. Belépnék életedbe, de Te elhatároztad, távolságot tartasz. Nem keresel már, nem vigyázol rám, nem kellettem. Mégis fátyol borította szívem, mert már foglalt voltam én is mint Te. Tetszett a szemed, tetszett a szád, amivel azt mondtad, bárcsak látnál már. Nem gondolkoztam, amikor mellé szegődtem, csak vártam, hogy álmom valósul meg, igaz csak álom. Csalódok, és várok. Írj néhány sort, szerelmes levelet. Vagy szakító levelet, csak tudjam jól vagy. Nem mersz beszélni már velem, mert van valakid mellettem. Talán Ő az első, és én a másod hegedűs. Mellettem viszont senki nem maradt. Elhagytam és nem távozott mégsem életemből...Neki köszönhetem, hogy mégis megmaradtam, önmagam.
fel
le
Hallgasd meg kérésem, ne bánts akaratlanul sem, mert nem vagyok közömbös. Nem vagyok tiszta vagy tisztátalan. Semmi vagyok és semmit nem kívánok jobban, minthogy szeress. Szeress engem, mint felebarátodat. Szeress úgy mintha a testvéred lennék, és soha ne engedj el. Ne engedd, hogy butaságot csináljak és utána megbánjam. A megbánás, mint érzés csak egy állapot, de ha mindig ezt érzem, amikor hálás is lehetnék. Tapasztaltam és tapasztalataim arra vezetnek és figyelmeztetnek legyek elnéző másokkal szemben. Ne találjak kifogásokat, dolgok megtételére, ne legyek önző. Lelkem mélyén én is vágyom olyanokra, mint Te. Nem szeretnék áldozat lenni, és nem szeretnék a végtelenségig a türelmem elvesztésével bántani másokat. Kérlek hallgass rám: és ha kell, hagyj el, hogy ne legyek bánatos, ha szerepemből ki is kell esnem, akkor vagyok igazán önmagam...ha magányos lennék és sírnék fogd meg a kezem, és vezess...vagy csak légy mellettem és hallgass!
fel
le
Amikor megpillantottam, nem gondoltam volna, hogy egyszerűen szerelem lesz belőle. Sőt irtóztam. Hittem, hogy szebb is van a világon mint a politika. De nem szabad ábrándokba kergetnem magam. Ezért mivel mi többen vagyunk nők, nagyobb a választék belőlünk. Nem így van? Na mármost, ha többen vagyunk nekünk kell gyorsabban reagálnunk, és nem kis stílű módon eljátszani, vagy képzelni, hogy minket hódítanak meg férfiak...Nem így van, gondoltam, mert mindenképpen van valami oka annak, hogy kit választunk. A ránk eső férfitársadalom egy ötöde meleg. A többség biszex, vagy más felfogású. Maradtak a nők, és maradtam nő! Egyre többen vagyunk és figyelünk fel, magunkra és nő társainkra. Nem gondolkozunk, csak kritizáljuk vagy irigykedünk. Nem vagyok számító típus, de inkább magamban gondolkodom azon, mennyivel csinosabb a másik lány. Ha akkor, abban a percben, amikor döntöttem, és hűséges akarok lenni, miért van az hogy három ujjamra is találnék partnert?
fel
le
A világ, amelyben élek és fenntartok, arra ha nem lesz lecke már több. Nem lesz kiben csalódni, nem lesz fajom nem lesznek ábrándos képek, nem fogok már róla és vele álmodni, ébredni. Nem sokat morfondírozok, csak sok nemet találok. Valójában, mit akarsz, kérdeztem:
-Nem szeretnék semmit, csak azt lássam be tudod bizonyítani, a világ végén nincs sötétség.
Csak az van, amit én keresek, a végén már nem lesz lábadozás a betegség után nem lesz sok távoli hang, nem lesznek üres szavak, csak üres szavak, mert konganak a harangok és a gyászolók is sírnak, és veled együtt támadnak fel, mert hitedet elveszik avval, hogy sírnak.
-A világ végén nincs sötétség...csak üres szavak, nem lesznek azok sem, lesznek akik szeretnek, és lesznek akik úgy gondolnak rád, mint mikor még megszülettél. Mert az egy is sok, hát még a száz és száz gondolat, amit akkor hagysz itt, mikor fel kell mászni a hegy tetőre, és onnan leugrani!
fel
le