- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Csak egy indián lány...ez az ünnep az enyém volt. Sajnálom, és ez maradt nekem, hogy a kis kutyám vigyáz rám. Felismert és ez jó. Csak sajnálom, hogy sajnálom magam. Ilyenkor nem bírok magammal. Meg van a föld sajnos átkozva s áldva. Ennyi, ettől még nem leszek szent csak angyal valaha, amikor voltam...Na de, hát az én nevem azt jelenti, hogy "földön álló totem oszlop" Ünnep napnak hajnala, és a csillagom is olyan mint régen volt. Való és szent. Mert mellette, a holdamat és a holtak hatalma, illetve védelme alatt álló szűz hercegnő miatt kész voltam, védelmet kérni tőle...!Ezért amikor én vagyok az, aki támad és támadt. Kész...Nem bírom tovább
fel
le
Persze...ez nem egy történet. Ez a bejegyzés, csupán arról szól, amit a napokban szerettem volna átélni. Ez megtörtén már nagyon rég, amikor megszülettem. Nem kaptam gyerekbetegséget, s nem kaptam szárnyra sem. De amikor megszülettem, akkor inkább vártak helyettem mást, mint inkább lányát valakinek. Az örök lány a másvilágról, talán így kéne. Valóságos angyal arc, kinek hódolsz, közben tudod, csak a szende anyukád, ki előtted leborul és kéri...hogy...mit is, már rég elfelejtettem, és enélkül a szarvak nélkül már létezni sem lehetne. Ha nem akkor miért nem foglalkozott azzal, hogy a szeretet egyenlő, nem engem kellett jobban szeretnie, mint magát, vagy csak egész egyszerűen, szeretni. Elfoglalt volt, és most is azt veszem észre, ami nekem hiányzik, az neki is...azzal különbséggel, hogy én soha nem leszek csalódott!
fel
le
Mert nem kell annak lenne aki vagy, és voltál mindenképp. Mert a tökéletesség fája, amit nem elásol, hanem ültetsz...születésnapodon. Kaptál egy csodálatos ajándékot, nem fogsz felejteni, csak ellep az ezüst eső. A tajga, és a sivatag virága, ahol nincs karon ülő, nincs mit szedni. Csak a sóhaj, és a pára, amely tartja lelkedet. Tőlem távol állt büntetlen szerelme, nincs benne kegyelem, nincs benne igazság. Sokáig voltam abban a hitben, hogy személyem megválik és nincs miben hinnem. A jó és a rossz, mely kiegyenlíthetetlen, a verseny és a szekér, melyet elhagy és nem él a szívem...ha a sztárom nem zenél nekem. Van egy hely, melyet mindenki ismer. A szent anyja kinek, egy orgazmus is jellem. Fehér legyen hajam és ott keressen aztán, ahol a végzet egy templomban Isten. A temető virágai még mindig élnek, minden síron nő virág, és ahol az Uram, ott lesz a szemfedőm és íjász, mint a kereszt és én sínylem.
fel
le
Soha nem állom a szavamat, csak akkor, ha már a Duna-Tisza közét is kisírtam, mert én mennyből jöttem, halála...ez az utolsó mondat, ami a miénk, mert megbocsájtó tigris van a világon, de lúdtollal nem tudsz csattogni...és csak egy papucsban járok, amit mindig ellop az anyámért sírok, mert a nyámnyila elhagyott...megcsalt és elhagy...vagy akkor azért vagyok olyan véleményen, hogy húzzon a gyilkos tóba, mert itt a halálos, és eszed tokja, mert tokaji bor nincs az nagypapámnak, és el fog a balalajka is szállni...mert ilyen idézet, mint amilyen vízzel öntöznek, azzal locsoljanak, és elgurultál...mert itt volt a nagy főnix velem és felkeltem a naphalál anyjának a torkos kiscsibéjét, lássam utoljára...és akkora nem jársz bölcsibe, mert az én kínai legendám legyőzhetetlen, és még a fülem botját sem mozdítja értem, mert ezt az iszákos táska, reménytelen a színpadon...párducom legyen a fényképem utolsó legyen a sós kaporcsók...áldalak, átokkal - vonóval!
fel
le
Juhéé, és én ma moziba megyek...pontosan egy művész filmre. Mert művész kedvelő vagyok véletlenül. Este lesz, 16-os nagyon kíváncsian várom, mert a legjobb idegennyelvű film Oscar-díjasa. Igen, ma szerencsém van, mert itthon várom, hogy meglegyen az új, kis cuccom. Talán a jövő héten már a kezemben tartom, legkedvesebb kis kütyümet, és azután fekve-ülve-állva...metrón illetve buszon, az iskolában használhatom. Ez eddig nem nagy kudarc, hogy nem jött össze, de legalább, ma ünnepnapon, amikor Petőfi: vagy bort, vagy sört ivott-e lényegtelen. Mert én még mindig koccintok, és szemében nézek az illetőnek, ha kell a szeme közé, s ha kell át is látok rajta. Mert az a féltékeny szerető, akire mindig számíthatsz, a zöld szemű skorpió, aki történetesen, irigy...mint egy kutya, a kutya...
fel
le
Ma mióta nem fogtam fel, hogy itt is tudok érvényesülni a facebook temető előtt, vagyis a lap-top körül forgó életem abba maradt. Hogy miért? Talán csak azért, mert talán az anyám olyan színvonalra rakta nekem a mércét, amit Ő is idősebb korára ért el...avagy a tanulás az élet bölcselete...amit nekem adott, az a lelke szépsége, és a külső megnyilvánulása, belső eleganciája, vagyis inkább néha úgy érzem: hiúsága! Hogy miért? Azért, azért mert mióta már itthon vagyok, és nem kell négy kéz láb keresnem a kocsikulcsot, a becsúszott kesztyű tartóban a rúzst, inkább arra összpontosítok és ösztökélem magam, hogy sikeres legyek, és elérjem azt amit akarok...megtanultam például géppel kávét főzni, nem tudok tanulni folyamatosan, ezért leültem ide, és írok néhány sorttt...hátha valakit még érdekel mi van velem, de úgy érzem nem nagyon...nem akarok szívni sem, és megszívni, hiszen ez már sikerült úgyis. De az nagyon sokat számít, hogy legyenek és körülvegyenek barátok, és legyen egy társam az ...
fel
le
Mitől olyan más ez a nap? Nem tudom, válaszolom...és reggel megint arra ébredek, vajon mit csináljak? Lenne mit! Tudom, most ami közben még eszembe jutott, az a kapkodás, ha menni szeretnék, vagy kell valahova. Ettől pedig az egész napom olyan elszúrtnak és fáradtságosnak érzem. Nem szoktam sietni, mert a készülődés órákba telnek! Ugye tudjuk, mi lányok. A férfiakat felöltöztetjük, Ők levetkőztetnek minket és soha de soha nem fogjuk tudni, mitől áll fel a gereblye. Félig panel házban, aminek akkora kertje, mint egy hágó...vagyis a Vénusz domb! Lenne időm, akkor egyet tennék...két fa közé kifeszíteném a kötelet és azon járnék...Hű, de mi újság is van cicuskámmal? Hát annyi baj legyen, hogy nem tudok róla, mert nem lehet elcsenni valakinek a macskáját avval az értelemmel, hogy ki nem derülne kinél van! Szóval, angyalok, tündérek, démonok...Boszorkányok! Azt mondom, mindennap más nap..."Ne mondjuk másnak el"
fel
le