- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
mert miután a macskákat szokott mód' elláttam reggel, a házaikat is kezelésbe vettem, mert rájukfért a takarítás, meg amúgy is át kellett költöztetni őket a kennelbe, mert kell a hely az öregnek a teraszon, de a 6 macskarezidencia elfoglalta. A banda jól viselte a költözést és úgy tűnt, jó lesz ott nekik, teljesen árnyékos volt mindegyik blokk. Kinéztem később, hogy minden oké-e, az volt, szóval lepihentem, mert fáradt is voltam, meg nem is voltam jól. Fater valamikor mondta, hogy elmegy boltba, mondom neki, hogy nézzen már rá a bandára, hogy még mindig árnyékos-e nekik a kennel, mert ha esetleg mégis odasüt a nap, akkor árnyékolni kell nekik. (Azt hittem, ennyit azért rá lehet bízni...) Aszondja' "jó" és elindult. Mivel nem szólt vissza, ezért azt gondoltam árnyékban vannak továbbra is és pihentem tovább. 4 körül szoktam kimenni kaját, meg vizet utántölteni, almokat kitakarítani, de valami azt súgta már 3 körül, hogy menjek ki. Arra léptem ki, hogy nagyon nyávog a banda, de ...
fel
le
hogy tegnap megyünk valami programra (amit apám nem akar elárulni, szóval nem tudom mi az), de a hőség miatt is halasztva lett, meg annak a fickónak sem lett volna alkalmas a tegnapi nap mégsem, aki biztosítja majd nekünk a programot. Nem szeretem a meglepetéseket, mert feszélyez a váratlan, meg az idegenektől is feszengek, de fater nem akarja elárulni, hogy mire számíthatok és azt az embert sem ismerem, aki majd lehetővé teszi nekünk a programot. Már nem próbálom megtudni, hogy mi vár rám, mert válasz helyett fater mindannyiszor lehurrogott, nem fogja fel, hogy segítene oldani a szorongást, ha tudnám mire számítsak. Itt megint saját maga a lényeg, mert megmondta, hogy látni akarja a reakciómat, ezért nem fog elárulni semmit. Jó lesz már csinálni valamit, mert mindjárt eltelik a nyár első hónapja és még sehol nem voltunk. Úgy volt, hogy ma reggel kivisz legalább sétálni, de megint nem vitt, elcseszte az időt a szomszédban és mire hazaért, már minden baja volt, hogy hőség van. Dühös ...
fel
le
Jaja, még élek, de nem volt miről írnom, a semmiről meg nem fogok csak azért, hogy írkáljak. A tartalomra megyek, nem a mennyiségre.
Kezdem a szokásos állapotkövetős rizsával:
Továbbra is inaktív az immun finomság és remélem az is marad még jódarabig! Mondjuk a napi imákba bele is foglalom, hogy az Úr tartson meg ebben az állapotban, valamint a gondolataimban is azt engedem csak érvényesülni, hogy jól vagyok és így is maradok. A ketyegőm is meglepően jól bírja magához képest a frontokat és a meleget, persze terhelni nem lehet kb. semennyire, de ez sem új. Görcsroham sincs egy ideje, legutóbb május végén volt, ha jól rémlik. Idegfájdalmak viszont vannak, könnycsorgós, anyázós, katatón állapotban bambulós szintig fokozódva, szóval ez szívás, de még mindig azt mondom, hogy inkább ez, mint a rosszullétek, mert ez legalább nem veszélyes. A lényeg, hogy a ketyegőmet leszámítva működöm még mindig.
Úgy volt, hogy megyünk Szegedre, a Vadasparkba most a hó' elején, de fater begyűjtött egy ...
fel
le
4 tagja ma lett 5 éves. Az Oszkár sajnos még a második évét sem élte meg, de a többiek megvannak és jól vannak. Remélem hosszú életük lesz, lehetőleg egészségesen. 2 hete kiköltöztek a teraszra, kivéve a Danit, de ha elkerül az útból a bazi nagy pad, akkor az ő rezidenciája is elfér majd és mehet ki ő is. Ugye én nem emelhetek nehezet, nem is tudok, fater meg egyedül nyilván nem tudja elvinni azt a marha nagy padot, szóval várja, hogy az unokaöcsém ráérjen és átjöjjön, hogy elvigyék az útból. A szervezetemnek megint egy pacsi, mert ismét együttműködött, pedig ahogy az aznapi reggel indult, nem úgy tűnt, mintha használható lennék. Szokás szerint rendezni akartam az etetés-almozás kört, de a légszomj és a pörgő szív az első 1-2 percben behúzta a féket, majd már a szegycsontomnál, meg a bal karomban is szorítást éreztem és le kellett feküdnöm. Rosszul lettem és jegesre hűlt mindenem, meg a hányinger és az adrenalinfröccsök is megérkeztek. Megijedni ilyenkor sem idő, sem energia nincs, ...
fel
le
tegnapelőtt a rohammentességet, ugyanis tegnap este jött egy görcsroham, de mentségére szóljon, hogy a lightosabb változat volt, nem altatott be és nem rángatta mindenemet, valamint csak 1 adag jött és nem volt erős sem. Halmoztam az élvezeteket, mert migrén is boldogított, illetve a fülfájás is és a ketyegőm izgága volt, fektemben is rohangált, de mindezt betudom a hidegfrontnak, meg a viharnak, mert amint ideért, akkor erősödött fel minden finomság. Csak végső esetben veszek be fájdalomcsillapítót, de éjjel kénytelen voltam, viszont utána tudtam aludni, megszűntek a fájdalmak és el ne kiabáljam, azóta sem tértek vissza.
Tegnap szinte egyáltalán nem tudtam kajálni, de ma már az is ment, igaz, nem a szokásos bélpoklos módjára. :-D Fater meghozta a Nutridrinket is tegnap, napi 3-at kell innom, szóval azt is legurítottam, plusz két joghurt is lement, meg milánói. Ma már egy fokkal jobb volt a közérzetem és kevésbé voltam Darth Vader, amikor fel kellett állnom, de ma is csak fekve volt ...
fel
le
csak az utóbbi időben nem akaródzott írni.
Történt megint egy váratlan dolog, ugyanis még valamikor a hó' elején hozott a postás egy paksamétát, amiben az állt, hogy az anyám ágáról örökösök vagyunk a húgommal, 3 földterületből örököltünk részt. Anyánk örökölte volna, de ugye mivel nem él, ránk szállt át az örökség. Mivel arról az ágról nagy a család és sok az örökös, így nyilván sok részre oszlik az örökség is, vagyis nyilván senki nem kap földterületet, hanem akkora összeget, amennyit ér az adott rész. Fater már húzta az orrát, hogy "gombokat fogsz kapni". Neki nem mindegy? (Naná, hogy nem, mivel gondolatban valószínűleg már el is költötte azt is, mégha köze sincs hozzá.) Fogalmam sincs, hogy ki után maradtak ránk azok a területek, mert a távolabbi rokonsággal nincs kapcsolatunk. Ugye fater intézheti az ügyeimet és a pénzemet is ő kezelheti, így rápörgött a dologra. Előre látom, hogy bármennyi is lesz, nemsokat fogok látni ebből sem. Egyszer már egy örökségemet felélt, én ...
fel
le
Akármennyire próbáltak dolgok térdrekényszeríteni az utóbbi időben, nem tudtak, mert a tartásom mindig megmaradt, de történt valami tegnap este, ami viszont egymaga is tudott akkorát ütni, hogy megreccsenjek. Konkrétumokat nem írok, mert nincs jogom hozzá, de valamennyit ki kell mondanom, mert feszít a tehetetlenség és a keserűség. Hajszál híján tragédia történt egy számomra nagyon fontos személlyel és tehetetlen vagyok, mert van az a helyzet, amire nincs gyógyír, szóval bármit mondok, bármennyire támasz vagyok, ezek most nem segítenek. Rengeteg gondolatom van, de nem fejtem ki őket itt, mert azzal az illető magánügyeit sérteném. Ma reggel még mindig tartott az a gondolati és érzelmi 'hibernáció', ami este ült rám, amikor megtudtam, mi történt. Írtam Neki reggel, elkezdtünk a történtekről beszélni és csak annak a hatására tudtam felocsúdni abból a lefagyottságból. Kiborítottak az olvasottak, meg a gondolat, hogy bármikor újra megtörténhet és a vége mégrosszabb lehet. Isten adja, hogy ...
fel
le