- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
mégpedig az egyik unokaöcsémére. A gond az, hogy hétfőn lesz, de nekünk csak tegnap koraeste szólt a Zoli és ebben a hétvége előtt fennmaradó 3 napban lehet rohangálni valami göncért, ami arra az alkalomra megfelel. Hihetetlen, hogy nálunk soha, semmi nem megy egyszerűen. :-D Az Ildi szerint "nem lesz nagyszabású, nem kell kiöltözni", de a következő mondatával már azt mondta, hogy "a Niki családját tuti ki fogja nézni a társaság, mert csövesek". Telefonon beszélt apámmal, de kihallatszott, amiket mond. Egyrészt mi a tökömért kell klikkesedni (még családon belül is) és kinézni bárkit, bármi miatt (pláne annak a rokonait, akinek az esküvőjén egyáltalán részt vehetnek ezek a jóindulatú egyedek), másrészt nem fogunk alapot szolgáltatni arra, hogy az öltözékünk legyen a téma, így is ki vagyunk nézve a család részéről más dolgok miatt, harmadrészt nyilván nem fogjuk túlöltözni a vőlegényt, de azért egy egyszínű ing + elegáns nadrág + alkalmi csuka akkor is illő, viszont ...
fel
le
csak nem nagyon történt mostanság olyasmi, amiről érdemes lett volna firkálni. Ha minden igaz, jövőhéten megyünk a Szegedi Vadasparkba. Ideje már kimozdulni. Hiába mondtam jóideje, hogy menjünk már valahová, mert becsavarodunk a sok fal között, nem kaptam érdemi reakciót, vagy azzal jött apám, hogy sok a dolga. Most is valószínűleg csak azért szánta rá magát a programra, mert neki is mehetnéke támadt. Csak akkor mozdul meg, ha ő maga akar valamit, a környezete igényei nem izgatják. Mindegy, már ez is csoda, hogy most elhúzzuk a csíkot itthonról, legalábbis remélem, hogy semmi nem jön közbe - szokás szerint. Kérdeztem, hogy a születésnapomra felmegyünk-e majd az Aeroparkba, de persze jött a szokásos "fogalmam sincs", meg a "ne adj feladatokat, mert ígyis zizeg az agyam a sok munkától", stb. Oké, valóban sok a teendő, de nem lehet úgy élni, hogy nem élünk! Ilyenkor rohadtul dühítenek a korlátok! Kell időt és energiát fordítani a kimozdulásra is, ráadásul úgy a ...
fel
le
5 lenne, de ugye szegény Oszkár már nem él. Ettől függetlenül ő is a fotóra került, nyilván. Remélem ez a 4 miniterrorista (amúgy nem, zömmel jól viselkednek) hosszú életet fog élni, a szüleikkel együtt.
Lina - Kezdetben úgy tűnt, hogy nem fog életbenmaradni, de sikerült némi cumisüveges, tápszeres rásegítéssel kikupálni. Neki volt a legélesebb, legerősebb a hangja és ez azóta is így van. Ő az egyetlen, aki nyugton képes aludni mellettem (vagy épp' rajtam). :-D Már ha jut nekem is hely, mert természetesen a matrac közepére fekszik és nem is hajlandó odébbmenni, nekem kell odébbpakolni. Követeli, hogy felvegyem és ha valami miatt nem alkalmas, rámugrik és lóg a ruhámon. :-D Ha nagyon élvezi a simogatást, ciripelő hangot ad dorombolás közben. Keservesen nyávog, ha épp' nem tudok vele foglalkozni, amikor szeretné. Viccesen iszik.
Lulu - Ő a legkisebb. A Lina volt az, de már túlnőtt rajta ő is. Állandóan dorombol, meg hízeleg és szintén zokon veszi, ha épp' nincs időm vele ...
fel
le
Nem fogom hagyni, hogy felemésszenek a dolgok! Menni kell tovább, csak ez az egy út van, legalábbis ez az, ami helyes. Tegnap félig (inkább háromnegyedig) el volt borulva az agyam, de mára lement róla a lila köd. Az a durva, hogy valószínűleg ezzel így lenne az életösztön miatt az is, aki kiszáll, csak a beszűkült tudatállapotukban impulzívan cselekszenek ilyenkor, holott lehet, hogy másnap, vagy nemsokára már bánnák a visszafordíthatatlan lépésüket. Szomorú! Ez is visszatartott eddig (kivéve 1 alkalmat 13 évvel ezelőtt, de azóta nem cselekedtem), de legfőképpen a fogadott Tesóm a fék és az Isten-hitem. Eléggé ellentmondásosnak hangozhat (és az is), hogy hívő lévén akár csak gondoljak a kiszállásra, de olyankor nem látok ki a fostengerből, olyankor nincsenek észérvek sem. Nem mondom, hogy mára elszállt minden gondom, mert nyilván nem, csupán próbálok a helyes úton maradni, mégha ez hosszúnak és keservesnek is tűnik. Hitem szerint ennél a földi pokolnál is rosszabb várna, ha elkövetném ...
fel
le
Kezdem a negatívval, mert jobb a pozitívval zárni.
Már korán reggel dühöngtem, de az okok egy részét nem írhatom le. Hogy miért korán reggel? Mert már korán reggel szembesülnöm kellett valamivel, amivel ugyan minden nap kell, de már nagyon unom, meg nagyon méltatlan. Hiába pofázok a fateromnak, hogy nagyon gáz és senki nem él így, úgyhogy kezdjen valamit a helyzettel, jönnek a kifogások. Egy csöves szintjén van és ezt a környezetünkre is kiterjeszti! -.- Mint már írtam korábban, nem mozdulhatok több okból kifolyólag sem, de ezekről sem írhatok, viszont kezdek végleg besokallni és el fog durranni az agyam, aztán megyek a híd, vagy a vonat alá és az sem érdekel, ha minden összeomlik, mert ugye jelenleg az tart fent mindent, hogy én maradásra kényszerülök. Minden összeomlana nélkülem, de én is össze fogok már. Nem, nem mehetek el és lehetőségem sincs az anyagiak miatt sem, de ezekről nem írhatok, csupán azért tisztázom, mert párszor már megkaptam, hogy húzzak el. Ennyi eszem nekem is ...
fel
le
Az imák, a gondolatok és az akarat ereje megint megmutatkozik. Köszönöm az imákat, a pozitív gondolatokat, az ösztönzést Tesóm neked is, mert jobban vagyok! Nem az számít, hogy ez meddig fog tartani, hanem hogy így lehet és ez a fő! Minden olyan nap, amikor működőképes, vagy netán kifejezetten jól vagyok sokat számít, mert egyrészt addig nincs nagy gond, másrészt erőt ad és nyugalmat is persze. Egy ilyen örökmozgó figurának büntetés is az ágyban tobzódás, szóval már csak azért is örülök a jobb erőnlétnek, mert tudok tenni-venni. Ma pl. semmi bajom nem volt, leszámítva a fájdalmakat, de azok annyira nem izgatnak, a lényeg, hogy nagyon rosszul ne legyek és az teljesült. A fájdalmak sem vészesek, a ~ 3 hónapja gázos bal bokám is lappadt kicsit. Ma le tudtam vágni a füvet, igaz pihenőkkel, de legalább meglett. Nem vagyok gyenge, nem kerülget ájulás sem, elmúlt a hányinger, nincsenek rohamok azóta sem, nemsokat, de tudok enni is, nem remeg a kezem, szóval folytathatom a rajzolást is. A ...
fel
le
Erőre kaptam annyira és a közérzetem is viselhető volt annyira, hogy el tudtam menni a szokásos pénteki terápiás beszélgetésre is. Jól is jött, mert írt a fogadott Tesóm és padlót fogtam. Olvasás közben az egyik szemem sírt, a másik nevetett, mert nagyon kedves üzenetet hagyott és biztatott a kórsággal kapcsolatban is, viszont úgy tűnik, hogy nem fogunk tudni beszélni sokáig, sőt, meglehet, hogy már sosem. Az egyik felem kiakadt, a másik azonban megy tovább, Miatta. Azt mondta ha bajom esik, megemlegetem. :-D
Visszatérve a közérzetemre; mint mondtam, ma volt erőm és egész' elfogadhatóan éreztem magam, sikerült enni is valamennyit, nem erőltetve. Most kezd csak elromlani a közérzetem, de ha mákom van, ma sem lesz nagyon gázos. Megkíséreltem lekaszálni az udvarban a füvet, de nemsokáig bírta a ketyegőm. Ilyenkor rohadtul dühös vagyok, mert haszontalannak érzem magam. Kellene pedig a szufla, mert majdnem minden megérkezett a kutyakennelhez, lassan el lehet kezdeni megépíteni. Nagyon ...
fel
le
5 lenne, de ugye szegény Oszkár már nem él. Ettől függetlenül ő is a fotóra került, nyilván. Remélem ez a 4 miniterrorista (amúgy nem, zömmel jól viselkednek) hosszú életet fog élni, a szüleikkel együtt.
Lina - Kezdetben úgy tűnt, hogy nem fog életbenmaradni, de sikerült némi cumisüveges, tápszeres rásegítéssel kikupálni. Neki volt a legélesebb, legerősebb a hangja és ez azóta is így van. Ő az egyetlen, aki nyugton képes aludni mellettem (vagy épp' rajtam). :-D Már ha jut nekem is hely, mert természetesen a matrac közepére fekszik és nem is hajlandó odébbmenni, nekem kell odébbpakolni. Követeli, hogy felvegyem és ha valami miatt nem alkalmas, rámugrik és lóg a ruhámon. :-D Ha nagyon élvezi a simogatást, ciripelő hangot ad dorombolás közben. Keservesen nyávog, ha épp' nem tudok vele foglalkozni, amikor szeretné. Viccesen iszik.
Lulu - Ő a legkisebb. A Lina volt az, de már túlnőtt rajta ő is. Állandóan dorombol, meg hízeleg és szintén zokon veszi, ha épp' nincs időm vele ...
