- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Nem azt nézem, hogy 1 évvel idősebb lettem és nyilván egyre csak idősebb leszek, egyrészt mert ezt el kell fogadni, mivel nincs rá befolyása az embernek, másrészt inkább hálát adok Istennek, hogy egy újabb évet megélhettem, akármilyen is az életem és kértem, hogy tartson meg továbbra is - akármilyen is az életem. Egyrészt talán jobbra is fordulhat (vagy balra :-D), másrészt 2 embert semmiképp' sem hagyhatok itt, de persze azokat sem, akikről tudom, hogy kedvelnek. Emellett vannak még vágyaim, terveim, amiket szeretnék elérni/megvalósítani, ezt pedig nyilván csak élve lehet kivitelezni. :-D Múltkor említettem, hogy nyomaszt és elgondolkodtat a szívügyeket illető helyzet, de egész' hamar helyrepakoltam magamban a dolgokat. Próbálok nem gondolni rá és csakis előre tekinteni, mert az értékes időt egyrészt nem rettegéssel, letargiával, vagy ilyesmikkel akarom tölteni, meg ezek csak ártanának és pontosan oda vezetnének, amit próbálok késleltetni. Be-beindulnak a fogaskerekek, de igyekszem ...
fel
le
a felülvizsgálat időpontjával kapcsolatban, 8.-án fognak lecsekkolni, szóval 7.-én utazunk Pestre, hogy a másnap délelőtti vizsgálatra már helyben legyünk. Elkevertek egy papíromat, szóval lehet megint kikérni a Dokitól, de legalább töltögetnie most nem kell majd, csak nyomtatni. A frontok mostanság odatettek, volt minden, mint a búcsúban, de remélhetőleg az oda- és a visszautat megúszom legalább a görcsroham nélkül, mert itthon már jött az a fajta is a napokban, ami teljes testben rángat és bealtat, szóval egy ilyet nyomatni a buszon nem volna buli. Éjjel bámultam a csillagokat alvás helyett, de ez nem valami relax program volt az ablakon át skubizva az égboltot, hanem a neuropátiás fájdalom ébresztett és a magzatpózban anyázós szintet hozta. Néha bele-beleszenderedtem az 'élvezetbe', de hol az, hol a faterom traktor mód' zakatolása, hol pedig a hideg elől behúzódó rágcsálók zajongása zavart fel a kegyelmet adó bóbiskolásból. Valamikor hajnaltájt enyhült végre a fájdalom és el tudtam ...
fel
le
de lesz még két ilyen körünk, egyik a felülvizsgálat miatt, illetve mennem kell kardiológiára is, de erről majd később. Hozzánk híven nem mentek simán a dolgok, ugyanis hétfőn reggel fater szokás szerint elcseszte az időt, mert lenyomta 2× is az ébresztőt, szóval későn is kezdte el az állatai ellátását, stb.-t, úgyhogy hiába keltem korán, láttam el a saját bandámat és öltöztem fel, benyögte, miközben az utolsó macskának töltöttem ki éppen a 3 napra elegendő vizet, hogy nem indulunk el, mert nem érjük el a buszt, meg esik az eső is és szarrá ázunk. Eldurrant az agyam, egyrészt mert egy rohadt esőbe bele akar halni, másrészt megszívatott, hogy feleslegesen keltem korán, meg hogy nem fognak elintéződni az ügyek sem, másnapra vár a Doki is, stb. és mérgemben odavágtam a vizesflakont a földre, emiatt az feldőlt és elkezdett kiömleni belőle a víz. Elkezdett üvöltözni, hogy mit csinálok, ne tomboljak és innentől kezdve rámolvasta, mennyi baj van velem, meg régebben is mennyi volt és undorító ...
fel
le
egyrészt mert a GYOD-dal kapcsolatos felülvizsgálathoz az igazolást meg kell írnia a Dokinak és engem is meg kell vizsgálnia, másrészt ahogy apám nézte az irataimat (mivel ő tud ügyeket intézni, így nála vannak), kiderült, hogy lejárt a személyi igazolványom és újat kell csináltatni amúgy is, de így mindenképp', mivel természetesen az is szükséges az ügyintézéshez. Hétfőn elintézzük a személyit és mivel már csak másnap reggel fog rendelni az orvosom, így akkor fogunk menni hozzá. Fater hívta tegnap, de épp' tanított, aztán mire visszacsörgött, apám nem volt itthon, viszont a mobilját szokás szerint itthonhagyta töltőn (jó, hogy vettem neki Karácsonyra a powerbankot :-D), úgyhogy kivételesen felvettem és beszéltem én a Dokival. Nagymértékben szorongok ilyen helyzetekben is. Úgy megörült nekem, mint valami régen látott barátnak szokás. "Arnold! De jó, hogy hallom magát!" :-D Mondta, hogy időnként eszében voltam, hogy mi lehet velem és aggódott a csend miatt, bár gondolta, hogy ...
fel
le
csak megint sem agysejtem, sem kedvem nem volt az íráshoz.
Egy ideje nem járok a terápiára, de elérkeztem egy újabb mérföldkőhöz, javulás történt, ugyanis megtettem a közelmúltban egy nagy lépést, mégpedig leküzdve a nagymértékű félelmet és szorongást valaminek a következményei kapcsán, meghúztam egy határt (mert kishíján rámentem a helyzetre). A magamfajtánál hibádzanak a határtartási képességek, ami esetemben inkább a sajátjaimat érinti, másokét nem szoktam durván átlépni. A sajátjaim kb. nem léteznek, az derült ki a terápiákon, de történt már némi javulás és ez a legutóbbi határmeghúzás is egy újabb bizonyítéka a fejlődésnek. Részben le tudtam tenni egy nagy súlyt azzal, hogy kiálltam magamért és megmondtam, hogy nem folytatom, ami rám van kényszerítve sokéve, ettől pedig értelemszerűen nagymértékben megkönnyebbültem és annak a reménysugara is látszik, hogy egy nap teljesen megszabadulhatok ettől a tehertől, ezzel együtt legalább azoktól a szorongásoktól, amiket a helyzet okoz, ...
fel
le
Ahhoz képest, hogy június elsején mondta a fater, hogy másnap készen lesz a kutyakennel, végül csak július közepén készült el. A kutyák akkor kikerültek, de a macskák továbbra sem, csupán 5 napja vannak kint, bár még mindig nincs kész a kenneljük és egyelőre nem is lesz, mert most a házzal kell foglalkozni, mivel szeptemberben jön a Tomi csinálni a szobámat, meg az előszoba mennyezetét és elő kell készíteni a terepet. Átmeneti és áthidaló megoldás született a macskák kiköltöztetésére, amíg el nem készül a végleges helyük - ami ki tudja mikor lesz meg, de legalább már tudok éjjel (és ha épp' kell, akkor nappal is) pihenni, meg nekik is jobb a friss levegőn. Hosszú ideje csak 2-3 órákat aludtam, mert éjjelente és hajnalonta tomboltak-romboltak. Amíg a kennel elkészül, addig a jelenlegi helyükön lesznek. Végre kipihenhetem magam éjjelente és nekik is jobb, hogy több inger éri őket. Nem mi lennénk, ha minden simán ment volna, ugyanis ahogy vittük ki őket, mindjárt az első macskánál kinyílt ...
fel
le
de nem igazán történt felénk semmi, meg kedvem sem igazán volt/van írkálni.
A lakásügy leült, mint az iszap, fater megint Pató Pált játszik. Nem izgat már.
Úgy volt, hogy megyünk strandra szerdán, vagy csütörtökön, de szokás szerint abból sem lett semmi. Az Ildi hívott el minket még múlt szombaton, aztán amikor elvitte a fatert a Pennybe kocsival, akkor derült ki apám számára, hogy nem jó a légkondi és mondta az Ildinek, hogy anélkül nem fogunk tudni menni, mert az oxigénhiánytól rámjön a görcsroham, meg fel is hevülök, mivel a hőszabályozásom is be van krepálva. Mondjuk ~ 50 °C-os kocsiban már bárki felhevül. Mondta állítólag az Ildinek, hogy nemcsak nekem nem tenne jót, de neki sem és a gyerekeknek sem tesz jót, hogy a forró és levegőtlen kocsiban hurcolássza őket, mert ugyan le vannak húzva az ablakok, de szart sem ér, mivel a menetszél is forró, fullasztó, az tódul csak be a már amúgy is felforrósodott kocsiba. Slusszpoén, hogy a kocsi a múltkor volt szerelőnél, de a légkondiról ...
fel
le
