- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
hogy egy sorstárs lett öngyilkos a tegnap (vagyis mivel jócskán elmúlt éjfél, így tegnapelőtt) koraesti vonatgázolásnál Nagykőrösön. Hátborzongató, mert olvastam a bejegyzését tegnapelőtt, amiben arról írt, hogy mostanság naponta gondol arra, hogy vonat elé fekszik és fél magától, mert a napokban többször is elindult az állomásra. A posztját azzal zárta, hogy nem igaz az, hogy aki beszél róla, az nem teszi meg. Írtunk neki páran, de nem reagált. Ez tegnapelőtt délutáni poszt volt, koraeste pedig ezúttal tényleg kiment a vonat elé! Ugyan szembejött velem aznap este a baleset híre, de nem tudtam, hogy róla van szó, mivel a cikk nem említett sem nemet, sem kort, nevet meg nyilván pláne, csak egy ismerősétől tudtam meg, hogy őt ütötte el a vonat. Volt ő is a terápián és ismételt volna, de így már sajnos nem tud. Én újra nekifutok, már csak azért is, hogy ne jussak ugyanerre a sorsra. Talán harmadszor már fog majd rajtam a terápia, addig meg péntekenként dumálgatok az itteni dokival.
Más ...
fel
le
az 'első' beszélgetés a pszichodokival. Jóideje nem jártam nála, de úgy vagyok ezzel a (ki)beszélgetősdivel, mint a fájdalomcsillapítóval; csak akkor folyamodom hozzá, ha már nagyon muszáj. Eléggé hullámzó a helyzet az utóbbi időben, nagy a kilengés a fent és a lent között és a váltások közti idő is meredek, mert egyik pillanatról a másikra kattan át valami a toronyban. A Lángoló agy című filmben produkált ilyeneket a főszereplő, persze nála más volt az ok, de aki látta a filmet, annak megvannak fejben azok a jelenetek. Na, kb. úgy néz ki a dolog nálam is. :-D Ellentmondásosak is dolgok, pl. semmi kedvem semmihez, mégis valami hajt, hogy alkossak, tegyek-vegyek, beszéljek (szóban, vagy írásban), baromkodjak (ez egyfajta kompenzációnak tűnik, mert mindig sokat poénkodom és röhögök szar időszakban, de legalább valami pozitív megnyilvánulás). Nincs életkedvem, sem célok, mégis vannak, akár nagyratörőek és akkor el is hiszem, hogy bejönnek, aztán amikor a realitás kap szerepet, akkor látom ...
fel
le
fogad a pszichológus és innentől kezdve minden pénteken jelenésem lesz nála. A négyhetes, befekvős, intenzív csoportterápiát egyelőre jegelem, mert két nekifutás sem fogott rajtam, szóval vagy alkalmatlan vagyok rá, vagy csak túl vastagra sikerült építeni a védőfalakat. Ez a heti 50 perc nyilván nem lesz olyan, mint a kórházban a napi többórás foglalkozások, beszélgetések, de mégis szakavatott személytől érkeznek majd visszajelzések, iránymutatások. Nem szokásom megnyílni (a fogadott Tesómnak igen, de nem fogom traktálni, mert van elég baja és amúgy is az én dolgom vállat tartani), viszont már 'megtelt a tárhely' és mivel a fatert nem érdekli, hogy mi van bennem, meg sok dolgot nem is lehet vele megbeszélni, mert egyből ordítva hárít, támad, érvényteleníti a mondandómat, vagy az adott reakciómat (ezek miatt ugrottam össze vele a napokban), másokat meg szintén nem fogok traktálni, ezért marad a szaki, akinél 'legálisan' lehet kimondani, ami nem fér már el bent. Olyan vagyok, mint egy ...
fel
le
A tegnapi napom lehetett volna nagyon gáz, mert a fater megint megvillantotta a nárcisztikus vonásait, jól össze is balhéztunk, meg ismét a képembe tolódott a valóság bizonyos dolgokkal kapcsolatban és volt is emiatt pár nehéz órám, de aztán jöttek az áldások és mindez erőt adott, egyelőre még hat az a jó érzés.
- Csupán 1.500 forintunk maradt, mert egyrészt ebben a hónapban ugye jóval kevesebb pénzt küldtek, 1/3-át a szokásos összegnek, másrészt apám kölcsön is adott a szomszédnak és 2.-án jönnek csak a pénzek, úgyhogy ment a sakkozás, hogy hogyan is legyen addig. A kajával nem lett volna gond, azzal sikerült úgy zsonglőrködni, hogy elég legyen, viszont az állatoknak is kell étel, elfogyott a budipapír is, mosogatószer is pont most fogyott el, stb., erre talált apám pénzt az egyik felsőjében és 4.500 forintunk lett. Már ennek is örültünk, vett is, ami fontos volt és belefért a keretbe (szinte semmi, ilyen árak mellett -.-), de aztán hívta a Gabi, hogy van-e pénzünk (ez aztán a ...
fel
le
Tegnap kaptam az utolsó infúziót és délután már jöhettem is haza. Nem hat egyből, mindig idő kell neki. Az Ildivel jött a fater, már megvan az 'új' kocsija, azzal jöttek értem. Egy Toyota Yaris, szóval nemsokkal nagyobb, mint a Seicento volt. Ebbe sem rakhatjuk majd be a székemet, mert kicsi a csomagtér és sok lesz a cucc, amit Pestről hozunk. Mindegy, fel kell majd jutnom dokihoz, úgyhogy felmegyek velük tavasszal, csak maximum azokból a programokból kimaradok, amik ~ 50 méternél hosszabb távú járást kívánnak. Már annak is örülni fogok, hogy Pesten lehetek és hogy érni fognak ingerek. A macskák megint síri csendben voltak, amikor beléptünk az előszobába, de amint meghallották a hangomat, fejhangon kezdtek ordítozni. :-D Ezért az őszinte ragaszkodásért megérte hazajönni, akármilyenek is a körülmények és a fater is hiába cseszeget. Ma össze is ugrottunk. Frontok jönnek-mennek mostanság, ugye hó is esett, de még így sincs okom panaszra, el ne kiabáljam. Kisebb kellemetlenségek vannak ...
fel
le
2023. január 14.-i jegyzetem:
megyek be a kórházba, 5 napra az infúzióra. Annyira amúgy nem durva a helyzet, mert most nem fájnak az ereim és a szívemet sem buzerálja a szindróma, az agyamban sem vészes a keringés, viszont a futóművemnek és a kezemnek nem használ a gyakori vértelenség. Nem gáz, nem túl sokára megérkezik a tavasz, kicsit az is enyhíteni szokta a tüneteket.
Valami kattant az agyamban. Nem mondom, hogy minden oké, de elmúlt az önkéntelen sírhatnék, újra van étvágyam és az inaktivitás is megszűnt. Olyannyira, hogy most meg állandóan csinálok valamit, mindenbe beletemetkezem. Lehet, hogy csak menekülés, de legalább hasznos. Tény, hogy időnként szánalmas módon pofáraesem, meg akarok murdelni, de az is tény, hogy valami nem enged sem magam ellen cselekedni, sem pedig hosszantartóan feküdni a padlón. Úgy tűnik, hogy ha akarnám sem tudnám feladni, de nem is tehetem és józan fejjel nem is akarom. Egyrészt akkor megfutamodnék, ami gáz, másrészt nem azért jutottam el idáig a ...
fel
le
2023. január 11.-i jegyzet:
Beszéltem a Dokival, hogy rosszul vagyok a Pentoxyltól, viszont erőteljes a színeződés, az ujjak felpuffadása, meg a többi tünet. Másikat fogok kapni, 5 napos kör következik hétfőtől a kórházban, csak a szokásos. Más téren nincs gáz, kimásztam (már fater is) abból a vírusból és úgy tűnik, hogy egyelőre a remisszió is tart még.
Mindenfélével próbálom lekötni a figyelmemet napközben. A rajzoláshoz nem igazán van türelmem, de majd lehet, hogy nekilátok valaminek, aztán meglehet, hogy megjön a kedvem az alkotáshoz. Tegnap éjjel zenét ordíttattam max. hangerőn, fejhallgatón. Egyéb technikákat is alkalmazok, amiket a terápián javasoltak.
fel
le
