- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
nemcsak nassolnivalókat hozott, hanem haladást is, holott úgy tűnt, hogy ki tudja meddig nem tudunk továbblépni, de tegnap este hívta a Tomi fateromat, hogy ma reggel már tudnak jönni az apósával (már 2 hete is kellett volna jönniük). Jöttek is és kiszedték a szobám, meg a leendő konyha ajtaját, illetve a szobám előtti kis helyiség folyosóra nyíló ajtaját, hogy bekerülhessenek majd az újak. Ami a leendő konyhán volt, az kétszárnyú, de a Tomi befalazta az egyik szárny helyét, mert egyrészt csak szimpla ajtót tudott venni az öreg, másrészt nem is kell duplaszárnyú, elég a szimpla is. Mivel csak két ajtót tudott venni az öreg és azok üveg nélküliek, de a szobámra üveges kell, hogy a kis helyiségbe menjen át tőlem fény, így úgy volt, hogy a szobámon egyelőre nem lesz ajtó, de időközben a Tomi is bontotta maguknál az ajtókat, mert ő is cserélt, így elhozott nekünk egy üvegeset, szóval az lesz a szobámon. Persze hogy ne menjen simán a történet, mert nálunk az nem szokás :-D, kiderült, hogy 5 ...
fel
le
Nincs baj, legalábbis nem vagyok beteg, csak nehezen veszem rá magam az írásra az utóbbi időben.
Október végefelé jöttek megint a Tomiék és felhúzták a kéményt, igaz akkor még nem tudták befejezni, mert hozzánk híven nem mentek simán a dolgok. Hiányzott egy idom és ugye kellett egy kéményajtó is, hogy lehessen tisztítani a kéményt, csak kiderült, hogy a Tüzépen a fazon nem jót adott, cserélni meg nem tudta, mert nem volt olyan nekik, amilyen megfelelt volna, szóval Szerbiából hoztak november első hetében, faterom is ment, mert úgyis kellett menni ajtókért is. 15.-én befejezték a kéményt. A szobám idén nem lesz készen, de talán már lakható lesz. Vakolás és festés egyelőre nem lesz, laminált padló sem, hanem marad a beton és ideiglenesen szőnyeg lesz rajta, meg a villanyszerelés meglesz, hogy legyen ott is áram, valamint megvan az ágyam. Emeletes ágyat vett fater, mondván "ha vendég jön, legyen hol aludnia". A magánszférámnak tehát olyankor is szevasz, bár amilyen " ...
fel
le
Jöttek a Tomiék, szombaton a szobámban és az előtte lévő kis helyiségben szedték fel a pozdorjalapokat, hogy másnap el tudják kezdeni lebetonozni a talajt. Kibontották a falat is a szobámban a valamikori boltívnél, mert már repedezett. Kiderült, miért... Újabb Darwin-díjas megoldásra derült fény, ugyanis nem volt kötésben a fal! Felépítették, bevakolták, oszt' jónapot! :-D Gyakorlatilag csak a vakolat tartotta a falat! Ahogy elkezdték bontani, egyből esett szét, dőlt ki az egész, az első ütés után már kézi erővel is szét lehetett bontani! Slusszpoén, hogy amíg nem tudtam, hogy boltív lesz ott megint, ahhoz a falhoz terveztem elhelyezni az ágyamat, ergo ha már a mennyezetnek úgysem sikerült agyhelyen csapni, megoldotta volna a fal. :-D Esz(mél)etlen megoldásokra derül fény, ahogy halad a felújítás. Na, a lényeg, hogy mindenképp' ki kellett bontani azt a falat. Még szoknom kell, minden változás stresszt vált ki, de majd megszokom. Felment a Tomi a padlásra is, nézte, hogy hová lehet ...
fel
le
vettem oly' sietősre a figurát, hogy 3 hónappal hamarabb csekkoltam le a világot, mint kellett volna. Állítólag azt mondták anyáméknak, hogy "ebből nem lesz gyerek". Már akkor is lázadtam és csakazértis' megmutattam, hogy bizony, lesz. Aki nem tudja a sztorit, az meg sem mondja, hogy durván koraszülött voltam, mert Isten kegyelméből nem szenvedtem olyan súlyos károsodásokat, mint sok sorstársam. A dolog természetéből adódóan persze én sem úsztam meg ilyen-olyan járulékos problémák nélkül, de még azokkal együtt is piszkosul szerencsés vagyok! Na, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy itt vagyok, egy újabb születésnapot éltem meg és lázadok tovább, újra megmutatom, hogy a jóslatokra rá lehet cáfolni, mert ugye elvileg nem fogok megöregedni. De igen! Ahogyan mégis lett belőlem élő és a korai érkezéshez képest jól funkcionáló köl'ök, úgy lesz belőlem ősz öregúr is. Nem szoktam tortát kapni, de most valamiért kaptam egy párszeletes süteményt, amin a 34-es szám állt két gyertyából és ...
fel
le
hogy azt hitte fater, hogy ellopták a tárcáját, mert hiába kereste mindenhol, nem találta és azt hitte, hogy a szomszédban felejtette, ahonnan aztán lába kélt. Le is tiltatta rögtön a bankkártyáját. Másnap reggel boldogan közölte, hogy megvan a tárca, az ágyneműhuzatba (!) volt valahogy belegabalyodva. :-D Nem tudom hogy' a viharba sikerült neki ez a mutatvány, de a fő, hogy végül nem kellett minden okmányunkat újracsináltatni, csak a letiltott bankkártyája helyett kapott egy újat.
Szokásos állapotkövető rész:
A többhetes, gyakran anyázós és néha könnycsorgatós, éjszaka alig alvós szintű élvezet végre lekoccolt, egy hete elmúlt az a folyamatos, erős idegfájdalom. Remélem egy ideig megint békénhagy. Semmire sem tudtam tőle figyelni, úgyhogy felüdülés újra nélküle létezni.
A fülem is be volt gyulladva, abba fülcsepp került és jobb is lett, de megint kezd fájni. Nem tudom mi van, sosem volt gond a fülemmel, de újabban állandóan begyullad az is.
Valahogy sikerült felfáznom is, vagy ...
fel
le
Továbbra is létezem, csak nem volt kedvem írkálni és nem is igazán volt miről, aminek olyan szempontból pozitív oldala is van, hogy nem történt akkora horderejű negatív esemény sem, ami kikívánkozott volna belőlem.
Pár hete a két unokaöcsém felment a tetőre és lebontották a nagy szelekben mozgó kéményt, mert félő volt, hogy egy izmos szélviharban elnyeklik és beszakítja az amúgy is szar tetőt. Simán le tudták bontani, szóval alig volt már egyben, úgyhogy mákunk volt, hogy kitartott.
Lett egy új hobbim, mégpedig a novellaírás. "Kellemeset a hasznossal" ugyebár, ugyanis ilyen formában könnyebb kifejeznem magam, úgyhogy fogok írni a vágyaimról, félelmeimről, megtörtént és elképzelt helyzetekről, vicces történésekről, traumákról, meg a frász tudja mi fog még kipattanni a fejemből, de az írást legalább élvezem és jó terápia is. Pár hete született meg az első novella, 'természetesen' a repülésről ;-), akkor nagyon lelkes voltam, hogy írni fogom őket, azóta viszont nem tudtam ...
fel
le
A Jóisten megint megóvott minket. Jöttem be este az udvarról és nemsokkal azután egy nagy puffanást hallottam a folyosón. Ezúttal a bejárati ajtó feletti részen mondta be az unalmast a mennyezeten egy jókora vakolatdarab. Mákom van, hogy nem csapott agyhelyen (meg fatert sem).
Majdnem teljesen kész' a macskakennel. A banda ugyan használja már, de még nincs befejezve rajta minden, talán holnap - vagyis éjfél elmúlt, szóval ma - meglesz. A hőség miatt napokig nem dolgoztak rajta faterék, engem meg nem is enged az öreg. Többször megjegyezte, hogy milyen sok pénzébe van, persze próbált úgy tenni, mint aki "nem azért mondja", de ismerem is, meg ha "nem azért mondaná", akkor nem mondogatta volna többször, úgyhogy a legutóbbi sóhajtozásnál mondtam neki, hogy visszafizetem az egészet, nekem ez nem kell, hogy folyton az orrom alá dörgöli ezt is, nem leszek az adósa. Azt mondja hogy' akarom visszafizetni, amikor ~ 300 ezerbe került összesen, nekem meg nincs annyi, hogy ...
fel
le
