- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
14.-én lett volna vége a terápiának, viszont a szervezetem nem akart tovább együttműködni. Gondoltam, hogy ezt a pár napot féllábon is kihúzom, mert nem most kezdődtek a gondok és eddig sikerült a terápiákon részt venni, viszont mégis haza kellett jönnöm, mert 2 nap is használhatatlan voltam és nem lehet hiányozni a terápiákról. Remélhetőleg csak az egymást érő frontok nem tetszenek a szervezetemnek, meg a lehűlés aktiválta a Raynaudot és az ugye piszkálja a szívkoszorúeremet is, ezért (is) vagyok azóta szarul, bár nem folyamatosan, ami legalább jó, meg az is, hogy újra melegedés várható és esélyes, hogy akkor újra jól leszek. A kórházból a Gabihoz mentünk egyrészt mert le kellett pihennem, másrészt akartak apámmal vásárolni, meg dumálni, így ma a kora reggeli busszal jöttünk haza. Nagyon örült nekem a bundás csapat és persze kölcsönös volt a viszontlátás öröme. Amint kimegyek a szobából, ezer decibellel nyávognak utánam.
Mint az eddigi két alkalommal, úgy most is az volt az utolsó ...
fel
le
Jövő hétfőn irány haza.
Tegnap délután meglátogatott egy görcsroham, de nem lep meg, mert hidegfront volt, azelőtt meg melegfront. Remélhetőleg stabilizálódnak már valamelyest a légköri viszonyok. Aludtam a roham után majd' két órát, ami nagyon rámfért. Éberebb mondjuk nem igazán lettem tőle, maximum annyival, hogy utána nem akart minden pillanatban leesni a fejem.
A mai meseterápián egy orvosról szólt a mese, aki a szamuráj sereg orvosa volt és összeomlott, látva a tevékenysége értelmetlenségét és elrohant egy Zen mesterhez. A mester megkérdezte, hogy miért ment, mire mondta neki a doki, hogy úgy érzi felesleges a munkája, ugyanis hiába gyógyítja meg a sereg sérüléseit, azok újra és újra visszamennek a csatába, majd ő kezdheti elölről a gyógyítást és már nem bírja elviselni, hogy potyára dolgozik. Erre a mester azt mondta neki, hogy nem az a kérdés, hogy minek van értelme, hanem hogy ő kicsoda, mondta neki, hogy várja meg erre a választ! Az idő telt, hónapokig meditált a doki a ...
fel
le
és egyéni terápián is megint kiborultak páran (meg később is), némelyek megint 'rohamig' (ami valójában csak sírás, de az intenzitása miatt fizikai tünetekkel is jár és azért emlegetik rohamként, mert heves, nincs felette kontrollja az embernek). Én voltam az egyik, aki nem fogott padlót, de kivételesen nem azért, mert vasszigorral fogtam magam vissza (mondjuk a 'rohamot' képtelenség is), hanem le vagyok blokkolva érzelmileg. Kicsit könnyeztem kb. 2 percig, azt' csókolom. Olyan 'rohamokat' nyomtak egyesek, hogy rossz volt nézni (meg hallgatni). Az egyik szobatársam meggyújtotta a cigit a szobában (ami persze nem engedélyezett) és az őrület közben elnyomkodta a karján a cigit. Egy csaj is úgy sírt valamelyik szobában, hogy kihallatszott a folyosóra. Továbbra sem tudok nyitni a többiek felé, így nem igazán beszélgetek (ha kérdeznek, nyilván válszolok azért), de hallottam, ahogy páran beszélgettek és mondták, hogy kemény volt nekik is az egyéni, mert olyanokat hallottak, amik rendesen ...
fel
le
Elsősorban nyilván magamnak firkálok, azonban ha valami másvalaki(k)nek is a hasznára válhat, akkor duplán éri meg leírni, így talán ezzel a poszttal is segíthetek amellett, hogy dokumentálom magamnak a dolgokat.
Tegnap kaptam meg a tesztek eredményét és azok - meg az egyéni terapeuta véleménye - alapján a 18 sémából szinte az összes aktív nálam, ami komoly, mert tavaly még csak a fele volt aktív, ergo vagy nem volt helyes az az eredmény, vagy ennyire elcsesződtem mostanra.
Nagyvonalakban elmagyarázták nekünk a sématerápia elején, hogy mi a 18 séma és mik az okaik, hogy értsük mi miből fakad, meg hogy idővel felismerjük az aktiválódásukat és majd a tanult módokon reagáljunk rájuk, de mivel harmadszor vagyok itt, ezért van amit már tudtam róluk magamtól is. Magamnak későbbi viszonyítási alapként jegyzem fel, melyek aktívak jelenleg.
- Elhagyatottság/instabilitás séma (aktív)
Az az érzés, hogy az embert nem szereti, nem támogatja a környezete (sokunké valóban rideg és nem támogató), ...
fel
le
felment bennem a pumpa, mert felhúzott a doki. Miután lehiggadtam felfogtam, hogy az érdekemben történt a szembesítés. Ha már itt tartok; a komfortzóna fogalma a terápián felejtős és persze ez elmélyíti az ember szorongását, mivel a biztonságérzetnek lőttek, viszont nyilván ez is az ember érdekét szolgálja, mert a világ sem idomul hozzánk, nekünk kell(ene) megtanulni illeszkedni bele. Akár egyetlen mondattól is oda a bizalmam, szóval eldurrant az agyam és mondtam hogy hazamegyek. Azt mondta a doki, hogy ha nem működöm együtt és nem tartom be a szabályokat (kimegyek az ülésről), akkor tényleg távoznom kell, amit gondoljak át, mert nem véletlenül vagyok itt, pláne harmadszor, nyilván szükségem van a segítségre, amit nem fogok megkapni, ha kirúgatom magam, szóval gondolkodjak! Forrt az agyvizem és nem tudtam gondolkodni, aztán lassan észhez tértem és magamra lettem rohadtul dühös, hogy ennyire elcseszett vagyok! Tombolni tudtam volna az öngyűlölettől, a bűntudattól és attól az iszonyatos ...
fel
le
a tesztek kitöltését, amik csomó kérdésből állnak, van, amelyik hatszázvalamennyiből. Azok alapján látják, hogy mi a helyzet jelenleg, kinél milyen fokú a borderline és hogy van-e egyéb kórképe az embernek (többünknek van, de attól még újra megnézik).
Ma mozgásterápián úgy kellett párosával zenére mozogni, hogy csak arra figyelhettünk, nem beszélhettünk. Ez sem új a számomra.
A mindfullness óra az "itt és most"-ról szólt, meg az érzékszervekről. Előbb nyitott szemmel kellett megfigyelni a környezetünket, azután csukottal kellett figyelni az ingerekre, amik az érzékszerveink segítségével jutottak el hozzánk, majd befelé kellett figyelni, hogy milyen érzelmeket, gondolatokat váltanak ki az ingerek.
Kiscsoporton a magány volt a téma. Mint ahogy egy korábbi jegyzetben említettem, a magunkfajta akkor is rohadtul magányos tud lenni, ha ezren veszik körül, persze ez sem mindig a BPD számlájára írható, mert ugye van a társas magány, amikor hiába vannak az ember körül, olyan mintha ...
fel
le
nagycsoporttal kezdtünk, aminek keretein belül a közösségünk hétköznapi problémáit, vagy a csoportban felmerülő esetleges konfliktusokat beszéljük meg. Egyelőre béke van és remélhetőleg meg is marad.
Művészetterápián zenére festettünk. A téma szabadonválasztott volt, a zene meg gondolom azért szólt, hogy ellazuljunk, de ez is relatív, mert amíg az egyik ember valóban lazul tőle, a másikban elindít dolgokat. Relaxációs zene volt elvileg, mégis sírvafakadt egy nő, mert állítása szerint felhozott belőle negatív gondolatokat, meg érzelmeket és kérte, hogy kapcsolják ki. Másik zenét kaptunk és az már neki is megfelelt. Nem szokták hagyni, hogy kihátráljunk a kellemetlen dolgokból, de gondolom most azért nem kényszerítették rá az adott zenét, mert egyrészt az nem egy lényeges eleme volt a terápiának, másrészt nem az volt a céljuk, hogy bárki rosszul érezze magát és kiakadjon.
A mai nap kemény volt pár embernek a sématerápia után, mert repkedtek a pánikrohamokra kiosztott bogyók. Aki ...
fel
le