- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
csak megint sem agysejtem, sem kedvem nem volt az íráshoz.
Egy ideje nem járok a terápiára, de elérkeztem egy újabb mérföldkőhöz, javulás történt, ugyanis megtettem a közelmúltban egy nagy lépést, mégpedig leküzdve a nagymértékű félelmet és szorongást valaminek a következményei kapcsán, meghúztam egy határt (mert kishíján rámentem a helyzetre). A magamfajtánál hibádzanak a határtartási képességek, ami esetemben inkább a sajátjaimat érinti, másokét nem szoktam durván átlépni. A sajátjaim kb. nem léteznek, az derült ki a terápiákon, de történt már némi javulás és ez a legutóbbi határmeghúzás is egy újabb bizonyítéka a fejlődésnek. Részben le tudtam tenni egy nagy súlyt azzal, hogy kiálltam magamért és megmondtam, hogy nem folytatom, ami rám van kényszerítve sokéve, ettől pedig értelemszerűen nagymértékben megkönnyebbültem és annak a reménysugara is látszik, hogy egy nap teljesen megszabadulhatok ettől a tehertől, ezzel együtt legalább azoktól a szorongásoktól, amiket a helyzet okoz, ...
fel
le
Ahhoz képest, hogy június elsején mondta a fater, hogy másnap készen lesz a kutyakennel, végül csak július közepén készült el. A kutyák akkor kikerültek, de a macskák továbbra sem, csupán 5 napja vannak kint, bár még mindig nincs kész a kenneljük és egyelőre nem is lesz, mert most a házzal kell foglalkozni, mivel szeptemberben jön a Tomi csinálni a szobámat, meg az előszoba mennyezetét és elő kell készíteni a terepet. Átmeneti és áthidaló megoldás született a macskák kiköltöztetésére, amíg el nem készül a végleges helyük - ami ki tudja mikor lesz meg, de legalább már tudok éjjel (és ha épp' kell, akkor nappal is) pihenni, meg nekik is jobb a friss levegőn. Hosszú ideje csak 2-3 órákat aludtam, mert éjjelente és hajnalonta tomboltak-romboltak. Amíg a kennel elkészül, addig a jelenlegi helyükön lesznek. Végre kipihenhetem magam éjjelente és nekik is jobb, hogy több inger éri őket. Nem mi lennénk, ha minden simán ment volna, ugyanis ahogy vittük ki őket, mindjárt az első macskánál kinyílt ...
fel
le
de nem igazán történt felénk semmi, meg kedvem sem igazán volt/van írkálni.
A lakásügy leült, mint az iszap, fater megint Pató Pált játszik. Nem izgat már.
Úgy volt, hogy megyünk strandra szerdán, vagy csütörtökön, de szokás szerint abból sem lett semmi. Az Ildi hívott el minket még múlt szombaton, aztán amikor elvitte a fatert a Pennybe kocsival, akkor derült ki apám számára, hogy nem jó a légkondi és mondta az Ildinek, hogy anélkül nem fogunk tudni menni, mert az oxigénhiánytól rámjön a görcsroham, meg fel is hevülök, mivel a hőszabályozásom is be van krepálva. Mondjuk ~ 50 °C-os kocsiban már bárki felhevül. Mondta állítólag az Ildinek, hogy nemcsak nekem nem tenne jót, de neki sem és a gyerekeknek sem tesz jót, hogy a forró és levegőtlen kocsiban hurcolássza őket, mert ugyan le vannak húzva az ablakok, de szart sem ér, mivel a menetszél is forró, fullasztó, az tódul csak be a már amúgy is felforrósodott kocsiba. Slusszpoén, hogy a kocsi a múltkor volt szerelőnél, de a légkondiról ...
fel
le
Reagált a lakástulajdonos 12.-én, nem akar fizetni (ugye nem kötelessége), így viszont ki kell költöznie, ami szerepelt az irományban, amit kapott és többek közt azt írta a válaszlevélben, hogy átadja a kulcsokat, csak jelezze neki fater, hogy mikor tegye meg. Amikor apám az ügyvédnél volt május végén, kérte az ügyvéd, hogy keresse akkor is, ha nem reagál a tulaj és akkor is, ha reagál, szóval 13.-án felhívta apám és ma délutánra kapott időpontot. Megint érdekes az észjárása, ugyanis azt akarja, hogy majd kiadja albérletbe a lakást, egyrészt hogy ne álljon üresen, másrészt hogy legyen némi plusz lóvé, de lehetőleg ismerősnek akarja kiadni, hogy amikor Pestre akarunk/kell menni, akkor meg tudjunk szállni a lakásban, ne a Gabihoz kelljen mennünk, de mondtam az öregnek, hogy biztos marhára örülne egy albérlő - hiába ismerős lenne - ha időnként ott héderelnénk nála akár napokig. Persze ő most is tudta a tutit, mert jött, hogy "aki ismerősünk, azzal nyilván jóban vagyunk és ezért ...
fel
le
27.-én, elindultak a folyamatok, aztán majd kiderül, hogy mi lesz a dolog vége. Állítólag nem köteles fizetni a tulajdonos, viszont akkor ki kell költöznie, illetve állítólag bármekkora összeget kérhetett apám, csak volt egy minimumösszeg, ami 7 és fél milkára jött ki a m² alapján, így annyit kért. Azt mondta, hogy azért nem kért többet, mert félő volt, hogy akkor nem fizet a tulaj, mivel így sem köteles. Állítólag a levél kézhezvételétől számítva 2 hete van, hogy reagáljon. A fejemet vertem gondolatban a falba, amikor fater elmondta, hogy van az a lakás, meg a haszonélvezeti joga és realizáltam, hogy hosszú évek óta feleslegesen szívat az életkörülményeinkkel, ugyanis ha hamarabb lép, sok kínlódást spóroltunk volna meg. Persze magát is megszívatta, de az szíve joga. Állandóan játssza a nagyokost, aki mindenkinél okosabb, mindent jobban tud, mindenkinek osztogatja is a kéretlen tanácsokat, de ha ekkora zseni, akkor miért ott tart mindjárt 62 évesen, ahol? Innen látszik, hogy csak egy ...
fel
le
mert először nem volt miről firkálnom, azután pedig vagy agysejtem nem volt ahhoz, hogy két értelmes mondatot összerakjak, vagy pedig kedvem nem volt írni.
Úgy néz ki, hogy végre tényleg előrébblépünk a lakhatási körülményeket illetően, mert a sors váratlan fordulatot produkált. Na, ezért nem tudom igazán feladni soha a dolgokat, vagy magát az életet, mert mindig bennem van valahol tudatalatt a remény arra vonatkozóan, hogy lehet még jobb is, hogy minden holnap egy új esély arra, hogy történjen valami pozitív változás. Dióhéjban annyit, hogy miután az anyuval közös útjuk különvált, fater összejött egy másik nővel (abból a kapcsolatból született az Öcsém), össze is házasodtak és faterom haszonélvezeti jogot kapott a nő ingatlanára. A nő évekkel később meghalt, fater pedig azután jött vissza hozzánk. A lakásnak új tulajdonosa lett, de a haszonélvező apám maradt. Totál sügér vagyok az ilyen hivatalos dolgokhoz, szóval gőzöm sincs, mi hogyan megy, az alapján írok, amiket faterom mondott. ...
fel
le
Fater az Ildiéktől jött haza és mondta, hogy ők mennek a gyerekekkel és állítólag kérdezte az Ildi, hogy mi kimegyünk-e, szóval fater megkérdezte kimennék-e? (Csoda, mert kb. sosem visz sehová.) Naná, hogy mentem volna, pont az előbbi okból, mivel már begolyózom az állandó itthonrohadástól, szóval kajáltunk és hívta az Ildit, hogy jöjjön majd értünk, mert akkor nem kell toligálnia, ha kocsival megyünk, ott helyben meg lábon is tudok közlekedni, mert annyit nem sétálunk, hogy meghaladja a gyalogos hatótávomat. (Aztán ott kiderült, hogy annyit sem bírok. :-D Nem gáz, leültem a fűbe, ahányszor kellett.) Nem fértünk volna be annyian a kis Yarisba, úgyhogy előbb kivitte a gyerekekkel az unokatesómékat, azután eljött értünk. Elvileg 27 °C volt ma errefelé, de gyakorlatilag volt az 30 is, szóval nyári szerkóban nyomtuk. A végére mondjuk szélvihar lett és jócskán lehűlt, de akkor már jöttünk hazafelé. Elég lapos és szegényes volt a majális, gyerekkoromban nem ilyen volt ez sem, volt egy csomó ...
fel
le