- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
nem tudtunk beszélni a fogadott Tesómmal és ma - vagyis mivel jócskán elmúlt éjfél, így tegnap - írt, viszont megint pont vacsoráztam. -.- Mire végeztem, már nem volt online, mert mennie kellett. Minden este (van, hogy napközben is) fent vagyok az oldalon, ahol elér, erre most elszalasztom, holott a hóhér tudja, hogy mikor tud legközelebb írni. Baromira dühös lettem magamra. Marhára hiányzik és láttam, hogy ez kölcsönös, szóval egyrészt egyből jött az eufória, másrészt nagyon le is törtem. Próbálok arra koncentrálni, hogy írt és ebből töltekezni! Remélem lesz még alkalmunk beszélni!
Még nem érkezett meg a medence, de jó szolgálatot fog tenni, ha olyan forró lesz a nyár, mint amilyet jósolnak. A házban egyelőre élhető a hőmérséklet és egyelőre én sem vagyok nagyon rosszul, sőt, meglepően lightos a helyzet és ez maradjon is így! Hiszem, hogy számít az is, hogy azt 'sugallom' a szervezetemnek, hogy jól kell lennie. Ez önmagában nyilván kevés, de biztos, hogy számít valamennyit.
Ma, ...
fel
le
arra, hogy most sem lesz semmi a Vadasparklátogatásból. Pontosan emiatt legalább nem csalódtam, de azért dühös vagyok. Pénteken délelőtt kiment apám a buszpályaudvarra egy adott időpontban (amit a neten nézett), hogy az - elvileg - akkor Szegedre induló járat sofőrjét megkérdezze, be lehet-e majd rakni a széket a csomagtartóba (mert volt már, hogy megtagadta a sofőr és nem akkor akartunk ezzel szembesülni, amikor már szállnánk fel). Mikor hazajött, kérdeztem, hogy mit mondott a sofőr, erre mondta, hogy a busz meg sem állt. Nem tudom milyen buszt látott elhúzni, vagy mit nézett a neten, de valamit benézett valószínűleg. Mondta, hogy mindegy, mert úgyis másik járattal megyünk, ugyanis kánikulát ígértek aznapra, így a hajnalival megyünk, mert akkor fél 8-kor már Szegeden leszünk, elsétálgatunk mondjuk 2 órát a parkban és még a nagy hőség előtt hazaindulunk. Mondom ja, ha lesz egyáltalán busz délelőtt visszafelé, előbb arról kéne biztosat tudni. Azt mondja megnézi a neten. Mondom ne ott ...
fel
le
Hihetetlen módon tegnap végre megérkezett a faanyag a kutyakennelhez. Jó sokat csúsztunk a várakozás miatt, de mostmár majdnem minden megvan hozzá, majd még a tetőhöz kell anyag, de már el lehet kezdeni építeni. Még jó, hogy áprilisban akartuk elkezdeni... Egy ideig a szar idő is akadály volt, aztán az, hogy a Tüzépen nem volt olyan fajta faanyag, ami nekünk kellett és ugyan megrendelték, de sokára kapták meg. Amint megvan a kutyáké, elkezdjük a macskákét. Ezzel tehát léptünk egyet előre. Pihenek mostanság, de jobb óráimban majd besegítek apámnak az építésben.
Nemsokára érkezik a medence is, de mondtam apámnak, hogy ha így folytatja az időjárás az esőzést, inkább cserélje egy csónakra. Tényleg abbamaradhatna ez az esős idő, mert haladnunk kell a kennellel, meg a jóból is megárt a sok és a termés sem örül már a sok víznek.
Hétfőn mennénk a Vadasparkba, mert jó idő lesz (ha minden igaz), viszont itt jön a hátrafelé tett lépés, ugyanis vacakol a szervezetem. Addigra használható ...
fel
le
Megmakkant a hűtő. Mikor máskor, ha nem nyáron... Most megint lehet elvenni a házfelújításra szánt zsozsóból, mert hűtő mindenképp' szükséges. A folyosóval is kezdeni kell valamit, hogy be tudják hozni a hűtőt, mert pont útban van a támaszték, ami a mennyezetről leszakadni készülő bazinagy vakolatdarabot tartja a helyén. Addig szégyenszemre a szomszéd hűti a kajánkat. Jóban van vele apám, de akkor is gáz.
A befekvős terápiát bebuktam most is, de számítottam rá.
3 hete nem beszéltem a fogadott Tesómmal. Nagyon hiányzik, de biztos, hogy írna, ha tudna.
Ha minden igaz, a most következő héten végre megyünk a Vadasparkba. Fater felébredt, hogy magunkra is kell időt és energiát szánni. Persze csak azért, mert már ő is begolyózik itthon, de mindegy, a fő, hogy kimozdulunk. Remélem az időjárás is kegyes lesz és én sem leszek szarul. El ne kiabáljam egy ideje nincs különösebb gond, szóval jó volna ígymaradni, hogy eljussunk, meg hogy ne vonja el a figyelmünket a rosszullétem, valamint ...
fel
le
tegnap, így már nem maradt sem energiám, sem agysejtem, sem pedig hangulatom a firkáláshoz.
Nem megyünk az esküvőre és nem rajtunk múlt, de nem rohanok előre. Fater a múltkor (kb. egy hónapja) mesélte, hogy találkozott az Ildivel a hivatal előtt. A Zoliékat várta, mert valami időpontért mentek. Fater állítólag megkérdezte, hogy "csak nem esküvő lesz?", de az Ildi azt mondta, hogy nem. Ez is mutatja, hogy nem akartak minket meghívni. A múltkor ott volt apám az Ildinél, ahol szintén ott volt az unokahúgom a palijával és állítólag a fater hallotta, ahogy a Péter kérdezi a Zolit, hogy "és mikor lesz a nagy nap?" Nekik szóltak ezek szerint, fater előtt meg letagadta az Ildi, hogy esküvő lesz. A Zoli motyogta állítólag az időpontot, hogy apám ne hallja. Mondtam neki, hogy szarja le, hiszen tudja milyen a család. Mint mondtam, ez kb. egyhónappal ezelőtt zajlott, erre mit ad Isten, kedden este hívta a Zoli apámat, hogy hétfőn esküvőjük lesz és menjünk. Hogy miért hívtak ...
fel
le
mégpedig az egyik unokaöcsémére. A gond az, hogy hétfőn lesz, de nekünk csak tegnap koraeste szólt a Zoli és ebben a hétvége előtt fennmaradó 3 napban lehet rohangálni valami göncért, ami arra az alkalomra megfelel. Hihetetlen, hogy nálunk soha, semmi nem megy egyszerűen. :-D Az Ildi szerint "nem lesz nagyszabású, nem kell kiöltözni", de a következő mondatával már azt mondta, hogy "a Niki családját tuti ki fogja nézni a társaság, mert csövesek". Telefonon beszélt apámmal, de kihallatszott, amiket mond. Egyrészt mi a tökömért kell klikkesedni (még családon belül is) és kinézni bárkit, bármi miatt (pláne annak a rokonait, akinek az esküvőjén egyáltalán részt vehetnek ezek a jóindulatú egyedek), másrészt nem fogunk alapot szolgáltatni arra, hogy az öltözékünk legyen a téma, így is ki vagyunk nézve a család részéről más dolgok miatt, harmadrészt nyilván nem fogjuk túlöltözni a vőlegényt, de azért egy egyszínű ing + elegáns nadrág + alkalmi csuka akkor is illő, viszont ...
fel
le
csak nem nagyon történt mostanság olyasmi, amiről érdemes lett volna firkálni. Ha minden igaz, jövőhéten megyünk a Szegedi Vadasparkba. Ideje már kimozdulni. Hiába mondtam jóideje, hogy menjünk már valahová, mert becsavarodunk a sok fal között, nem kaptam érdemi reakciót, vagy azzal jött apám, hogy sok a dolga. Most is valószínűleg csak azért szánta rá magát a programra, mert neki is mehetnéke támadt. Csak akkor mozdul meg, ha ő maga akar valamit, a környezete igényei nem izgatják. Mindegy, már ez is csoda, hogy most elhúzzuk a csíkot itthonról, legalábbis remélem, hogy semmi nem jön közbe - szokás szerint. Kérdeztem, hogy a születésnapomra felmegyünk-e majd az Aeroparkba, de persze jött a szokásos "fogalmam sincs", meg a "ne adj feladatokat, mert ígyis zizeg az agyam a sok munkától", stb. Oké, valóban sok a teendő, de nem lehet úgy élni, hogy nem élünk! Ilyenkor rohadtul dühítenek a korlátok! Kell időt és energiát fordítani a kimozdulásra is, ráadásul úgy a ...
fel
le