- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Múltkor nagymellénnyel magyaráztam, hogy végre behúzta a féket, de aztán jött a lehűlés és azóta ismét nagyon színes egyéniség vagyok, meg szívtájékon is érzek néha szorongatást, ami állítólag a koszorúér görcsét jelzi. Beszéltem múlthéten a Dokival és holnaptól péntekig bejárok a szokásos, ötnapos infúziós körre. Valószínűleg ez lesz az utolsó egy darabig, mert ugye jön már az enyhülés.
Más téren nincs gond, leszámítva a még mindig aktív ízületi gyulladást a bokámban és itt-ott, de rohamok és egyéb durvább dolgok nincsenek, ne is legyenek! A frontot érzem, de nem vészesen, szóval nincs okom panaszra.
Mióta a faterom elismeri a borderline-t, azóta ki van rá hegyezve, mert állandóan előhozza, amikor olyasmit mondok/teszek/máshogy értelmezek dolgokat. Persze ezek nem új dolgok, mert sosem voltam másmilyen, csupán ő még csak most hajlandó összekapcsolni a dolgokat. Eddig tagadta maga előtt is, meg mindenki előtt, mert "neki nem lehet elbaszott kölyke" (ezt még akkoriban ...
fel
le
Ugyan nem szoktam az Öcsémről írni, de attól függetlenül gyakran eszembejut. Ma is, mivel névnapja lenne. Hiába volt viszonylag kevés alkalmunk találkozni, azok a találkozások jók voltak, mert attól függetlenül, hogy nem együtt nőttünk fel, jól megértettük egymást. Amennyire megismerhettem, az alapján jó ember volt. Persze csinált baromságokat, koránál fogva is, de alapvetően egy jószívű és intelligens srác volt, aki mindenkivel barátságosan viselkedett. Ugye a húgom kilépett a családból, meg engem is leírt a borderline miatt, ezért is esett jól, hogy mégis lehetett egy testvérem, a Gábor személyében. Persze itt a fogadott Tesóm, de most a vérszerinti testvérekről beszélek. A Gábor mindig jó volt hozzám és ez nyilván kölcsönös volt. Mikor ideengedte 2019-ben az öreg, nagyon örültem és látszólag az Öcsém is boldog volt. Ami közös emlékem van vele, az mind pozitív. Nagyon könnyen eldurran az agyam, ő mégis ritkán érte el, hogy berágjak rá. Mikor idejött lakni, akkor sem sokszor húzott ...
fel
le
Szinte minden hónapban megtörténik errefelé, vagy ha nem is megy el teljesen, de ingadozik. Tegnap késő este is teljes sötétség borult a környékre. Fater felhívta az Ildit, hogy mi újság feléjük (kb. 600 méterre laknak tőlünk) és állítólag ott is ez volt, szóval nagy területet érintett a kimaradás. Apám elemlámpát fogott és bringára ült, hogy megnézze, távolabb mi a helyzet? Utána is ki-be mászkált, hogy nézelődjön, bár nem tudom minek. Kb. negyed óra után elkezdett haldokolni, hogy nem lehet tv-t nézni és a mobilja is lemerült, unatkozik. Ha nincs tv, meg mobil, már szenved, mint valami kütyün felnőtt kölyök. Mondtam neki, hogy esetleg beszélgethetnénk is, nem gondolja? Választ nem kaptam. Azt üzente a viselkedése, hogy a társaságom nem ér semmit. Mondom neki, hogy sosem beszélgetünk, most itt lenne az alkalom (persze máskor is lenne, ha akarná), de továbbra sem reagált, szóval nem is próbálkoztam tovább. Innen látszik, hogy abszolút nincs arra igénye, hogy kapcsolat legyen köztünk, ...
fel
le
Végre anélkül lehet szellőztetni, hogy nagyon lehűlne a kéró (sőt, mostanság már kint jobb az idő, mint a házban :-D) és miközben szellőztettem, pihentem csukott szemmel, mert a tegnap esti fejfájás makacsul kitartott. Nem hallottam, hogy idejött bárki is az ablak elé, mert itt fut a főút előttünk és a forgalom zaja elnyomta a lépteket. Arra nyitottam ki a szemeimet, hogy megcsörrent az ablakpárkányon tartott vaslap, amivel az ablakot szoktam kitámasztani. A csóka félig be volt már hajolva (igen, fényes nappal és főút mellett...), meg volt vele egy nő. Kipattantam az ágyból, mint a kenyérszelet a pirítóból és jeleztem, hogy ha nem akar ingyen ruhaszabást, meg arcplasztikát, akkor azonnal tolja el a bringát, mielőtt beengedem a szobába a kutyát (aki sajnos ugye nem él már, de neki ezt nem kellett tudni), de először tőlem fog kapni. Akkor szólalt meg és kiderült, hogy nem is magyarok. Gőzöm sincs milyen nyelven magyarázott a nőnek, aki vele volt, talán szerbül, vagy tudomisén, de nem ...
fel
le
Pörögtem mostanság, de ma vége lett, az öregnek hála. Ismét ki mertem mondani, hogy elegem van a szar körülményekből, erre kaptam a sértődött, nehezteléssel teli, bűntudatkeltő szöveget, hogy "menj ahová akarsz, én meg majd vergődöm egyedül..." szöveget. Mikor mondtam, hogy nehogy már én legyek a szar, amiért normális életkörülményekre vágyom, tovább ordított, hogy "mert nekem szerinted olyan kurv@ jó?! nekem még választásom sincs!" Ja, mert nekem volt/van, mi? Mindig is viselnem kellett, ami jutott és nem tudok elszabadulni valami miatt, de arról nem írhatok. Egy csapda az egész és nincs kiút. Mondtam neki, hogy nem az én feladatom lenne fenntartani, erre elkezdi, hogy "2 év múlva oda mész, ahová akarsz, akkor már lesz nyugdíjam és nem döglök éhen!" Egyrészt ez undorító, másrészt nem így van, mert én tartom fenn a dolgokat és minden összeomlik, hogyha elmegyek, de gondolom az le van szarva, hogy mi lesz utána, a lényeg, hogy ő biztosítva legyen, ...
fel
le
Ma mindketten ön- és közveszélyesek voltunk a dekoncentráltság miatt, már nem is emlékszem a sok baromságra, amit egynapon belül elkövettünk, de még így estére az öregem megkoronázta az egészet. :-D Már feküdtem, amikor szólított a természet és ez volt a mák, ugyanis már a konyhába kilépve hallottam, hogy folyik a víz a wc-ben. Mondom az öregnek, ő b@szdmegelt, persze mentem megnézni, meg jött ő is utánam. Azt mondja csőtörés, én meg azt, hogy lehet, hogy csak elfelejtette elzárni a csapot (ugyanis nemsokkal előtte volt ő is kint). Beléptem a budi előtti kis helyiségbe, de villany egyikben sem ég, szóval nem láttam, hogy már ott is áll a víz, így belegyalogoltam a jéghideg vízbe papucsban, mesztéláb'. Na, akkor én káromkodtam. :-D Fater is, közben hozta az elemlámpát (amit én okos fejjel bentfelejtettem) és láttuk, hogy szerencsére valóban csak úgyfelejtette a csapot. Szidta magát, én csak röhögtem, mert tényleg egész nap bénázott ő is, én is. Úszott mindkét helyiség alja, úgyhogy ...
fel
le
Esedékes volt a kályhacsövek kitakarítása, mert már Omega koncert volt begyújtáskor és mivel nem szeleltek rendesen, fűteni sem tudott jól a sparhelt. Kétemberes meló a szétszedés-összerakás, mert nem passzosak a csövek, ezért kicsit erőszakoskodni kell velük az összeillesztéshez-szétszedéshez, meg tartani kell egyikünknek, míg a másik tol/húz. Fater szokás szerint a sparhelt tetejére állt, én meg egy székre. Olyan tériszonyom van, hogy azon is szédülök. :-D (Főleg felfelé nézve, mert ugye a cső jórésze magasan fut, vízszintesen, mert ugye ez most egy tákolmány a használhatatlan kémény miatt.) Fater elkezdte összeilleszteni őket az egyik végén, én meg a felém eső részt fogtam, hogy legyen ellenerő, aztán mondta, hogy elengedhetem. Úgy tettem, de ottmaradtam, hátha korrigálni kell, mert mint mondtam, az összeillesztéssel játszadozni kell. Észrevette, hogy az ő részén még nem jó és elkezdte egymásba ütögetni a csöveket, amire kifordult a cső felém eső vége a könyökből, mert nem volt ...
fel
le