- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
2022. december 26.-i jegyzet:
Ma volt az utolsó napja, de pont úgy telt az előző kettő is, mint bármelyik hétköznap. Fát ugye ebbe a közegbe nem volt kedvünk állítani, de legalább béke van itthon, jókat ettünk (semmi extrát, csak rizibizit, rántott gombát, mákos bejglit, linzert), ajándékokra is futotta, jól is vagyok (ma és tegnap mondjuk pont nem, meg eléggé erős ízületi fájdalmak boldogítanak, de jön valami front, úgyhogy biztos az a ludas), a fogadott Tesómtól a szeretetet is megkaptam, szóval nincs okom panaszra. Amik miatt lenne, azokkal most nem foglalkozom, bár a fateromnak megint volt pár idegesítő húzása. Rendeltem magamnak hálózsákot, de valamiért nem érkezett meg. Mondtam neki, mire azt mondta, hogy ne rendeljem újra, mert úgyis lesz fűtés (ugye akkor még úgy volt). Kiderült aztán, hogy nem lesz, szóval akkor újra megrendeltem a cuccot, mire mondta, hogy mondjam le, mert van zsák! Kérdezem, hogy hol? Azt mondja az Ildinél, mert a Gabi azt küldött nekem Karácsonyra, csak ...
fel
le
2022. december 10.-i jegyzet:
Az ajándékvásárlás letudva, mivel csak 2 embernek kellett vásárolnom. A többieknek nem vettem semmit, mert egyrészt ők sem szoktak gondolni rám, másrészt nem is érdemlik meg. Nem mintha a fater megérdemelné, de ő az esetek többségében megajándékoz. Mondjuk tegnap közölte, hogy jó drágák voltak az ajándékaim. Mindennel ezt csinálja. Mondtam neki most is, hogy akkor nem kellett volna megvenni, vagy pedig ne dörgölje az orrom alá. Az övéi sem voltak épp' olcsók, de én nem toltam ezt a képébe. Mindig mondom, hogy nem kell drága ajándék (ő is csak azért azt kapja, amit, mert tudom, hogy akart magának venni), sőt, semmilyet sem várok, mert egyrészt utálom, ha áldoznak rám, másrészt nem is az (volna) a lényeg. Őt is leszarja a család, de ő foglalkozik velük és még ajándékot is vett, pedig nagyon mondta, hogy nem fog. Ő sosem kap, de mindig vesz. Na mindegy, megvannak az övéi és tegnap meghozta a futár a Gabiét is. Nem volt egyszerű kigondolni, mert eleve nem ...
fel
le
2022. december 9.-i jegyzet:
ha zökkenőmentesen mehetnének a dolgok. Már csak röhögni tudok ilyenkor, mert hihetetlen, hogy mindig szívunk. Ugye úgy volt, hogy 6.-án jön a kályha, de nem jött. Azt hittük, hogy csúszás van a szállításban, aztán tegnap rákérdezett a fater, hogy mi újság és akkor nyögte ki a pali, hogy majd csak 23.-ra tudja elküldeni. Ha apám nem érdeklődik, a fazon egy mukkot sem szólt volna. A Karácsonyi melegnek tehát lőttek, mert még cső is kéne, meg a falat is ki kéne marni és nem fog megérkezni addig a maró. Már fel sem húztam magam, csak kínomban röhögtem. Nem érdekel, valamikor meglesz. Ha eddig kibírtam így a körülményeket, ki fogom bírni még egy kicsit. A másik 'jó' hír, hogy ugye arról volt szó, hogy a fater, meg a szomszéd srác felhúzzák a kéményt a ház falára. Apám kérdezte a Tomit, hogy mi lesz már, mert meg kéne csinálni, erre állítólag mondta a Tomi, hogy megkérdezte az Önkormányzatnál, hogy mik a feltételek ahhoz, hogy nekiláthasson (ő kőműves) és ...
fel
le
2022. december 1.-i jegyzetem:
A Danival valami nem stimmel. Panaszosan nyávog, mielőtt wc-re megy és hiába kapar az alomban, majd helyezkedik el az ürítéshez, nem látok eredményt, csak néha. Akár kb. fél-háromnegyed óra is eltelik úgy, hogy ki-be mászkál az alomba, panaszkodva, aztán egyszercsak abbahagyja és egy darabig nyugodt. Ha néha sikerül neki produkálni, akkor is egyből megnyugszik. Eszik és iszik rendesen, sőt, többet eszik és iszik, mint máskor. Az orra vizes, nem lázas, aktív, alapesetben nem is nyávog, csakis amikor wc-re akar menni. A hasát és oldalát tapogatva nem érzem feltelve a hólyagját, sem a beleit, szóval elvileg ürül neki mindkettő, tegnap este hallottam is a vizeletcsorgást, akkor nem is nyávogott sem wc-zés előtt, sem közben, székelt is, de ma megint nem volt eredmény, csak nemrég, abba is hagyta akkor a nyávogást, de gyakran panaszkodik, szóval mégsem oké valami, mert a gyakori wc-re járásnak csak néha van eredménye és sírdogál is, akárhányszor próbál ...
fel
le
2022. november 25.-i jegyzet:
de ez nem jelent még meleget, egyrészt a kémény még nincs meg, másrészt lyukas a kályha és előbb be kell hegeszteni. Kérdezem fatert, hogy minek vette meg mégis, miért nem kapásból az újat vette, amiről szó volt? Válasz: "mert nekem EZ kell!" Azt mondja befektetésnek is jó, mert sokat ér, antik cucc lévén. Értem, de most inkább egy használhatót kellett volna venni, mert ugyan nincs még kémény, viszont elvileg hamarosan elkezdődik a megépítése és hiába fűthetnénk majd, mert ha nem hegeszti be senki a lyukat, akkor nézegetjük a szép antik kályhát. :-D Azt mondja ne hőzöngjek, akkor majd veszünk nekem használhatót. Mondom mi van?! Megvettél 75 rongyért egy egyelőre használhatatlan kályhát (ami ki tudja mikor lesz használható), majd veszel egy másikat újabb soktízezerért, hogy legyen mivel fűtenem? :-D Elég fárasztó. Azt mondja amúgy is két kályha kéne. Ja, csak éppen ráért volna az antik kályha, mert ha nálam is lesz egy és ugye a konyhából is ...
fel
le
2022. november 19.-i jegyzet:
legalább a konyhában így november végére. :-D Ideje, mert látszik a leheletünk házon belül, viszont a konyhában felmelegedhetünk, meg a fater arról nyíló szobája langyoskás lesz és talán egy kevéske hozzám is átjön majd belőle. Ma lett csak, mert nem mi lennénk, ha simán mentek volna a dolgok, először a fater húzta az időt - szokása szerint -, aztán Murphy tartotta jó mókának, hogy minden lépésünkbe beletenyerelt, tök egyszerű dolgok sem akartak működni, de a fő, hogy megoldódott. Még vannak apróbb simítások, amiket el kell végezni, de a kezdet ígéretes. Valamikor jön a kályhám is, de 'természetesen' ezen a fronton sem megy simán a dolog. Már nem tudom, hogy a hepe, vagy a hupa a több, de mostanság tényleg nagyon nem zökkenőmentesen alakulnak a dolgaink. Még a peches formánkhoz képest sem. Az van, hogy kiderült, hogy van egy kb. tízforintosnyi lyuk az oldalán, amit be kéne hegeszteni, de nincs aki megcsinálja, így webáruházból kell rendelni. Jobban is ...
fel
le
2022. november 17.-i jegyzetem:
ismertem meg a fogadott Tesómat.
Hiszem, hogy nincsenek véletlenek és ezesetben is bebizonyosodott, ugyanis akkor botlottunk egymásba, amikor mind a ketten ki akartunk szállni. Akkor még nekem is bipoláris depresszióról szólt a papírom, később derült csak ki, hogy valójában a nagyon hasonló tünetekkel járó borderline szindróma áll fenn, de pontosan a hasonlóság, meg az egymás iránti tolerancia miatt ez a különbség semmit nem változtatott a barátságunkon. Naponta chateltünk - órákig (sokszor hajnalig). Nagyon hamar kialakult a kölcsönös szimpátia és a bizalom, erre a tortára a habot pedig az egyformán beteg humorunk tette fel. :-D Tetszett a lazasága és vette a lapot Ő is, bármiből poént gyárthattunk, mert a másik azonnal fogta az adást és nem volt megrökönyödés, sértődés, visszadobáltuk a kapott labdát. Nem lehetett érezni sem a nemi, sem a korkülönbséget, teljesen kompatibilisek voltunk egymással és sok volt a közös vonás is. Mint mondtam, ...
fel
le