- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
2020. december 12.-i jegyzet:
csak nem igazán történt semmi mostanság, ami egyfelől jó, mert nincs gond. Velem van egy kevés, de abban nyilván a napokban érkezett ciklon keze van. Még mindig csupa víz mindkét térdem és azóta már a bal könyököm is, érzem is őket, de a krémezés segít egy ideig, szóval éjszakára be szoktam vetni, hogy tudjak aludni. Az angina és a bedobogás is boldogít megint, de nem olyan gyakran, mint az elmúlt hetekben. Összességében nincs okom panaszra és ez maradjon is így. Faterommal is megvagyunk, mostanság nem öljük egymást. Vannak napok, amikor morog egész nap, de meglepően higgadtan sikerül kezelnem. A macskáknak megérkezett a karácsonyi ajándék. :-D Kaptak egy mászókát. Annyira bejött nekik, hogy le sem szállnak róla, Eszti még vacsorázni sem volt hajlandó, mert ahhoz le kellett volna másznia.
A kutyák már tönkre is tették, amit kaptak. :-D Alex állapota stagnál egy ideje, szóval a Karácsonyt is velünk tölti és remélem még Szilveszterkor is velünk lesz, ...
fel
le
2020. november 22.-i jegyzetem:
Jó volt Pesten lenni, nekem az mindig olyan, mintha hazaérnék. Amikor megérkezünk a lakótelepre, ahol laktunk, méginkább otthonérzem magam. Mivel gyakorlatilag ott nőttem fel (mert ugyan sokat költöztünk, de mindig visszavitt minket a sors ugyanoda), így én azt szoktam meg, oda köt rengeteg jó emlék is. Jó lenne újra ott élni, de esélytelen, mivel megfizethetetlenek a panellakások.
Tegnap jöttünk haza, de nem volt energiám firkálni, mert az út is kifárasztott, meg amint hazaértünk, el kellett takarítanom a csatateret a szobámban, amit a macskák csináltak, aztán este a fogadott Tesómmal dumáltam.
Csütörtökön elvileg 5-kor keltem volna, de valamiért már fél 4-kor kipattantak a szemeim és nem tudtam visszaaludni, szóval korán indult a napom. Rendeztem a macskákat (alomtisztítás, 2 napi kaja-víz), aztán már csak öltöznöm kellett, szenyát gyártani az útra, fogmosás és kész voltam, de a fater szokása szerint elhúzta az időt, meg tiszta ideg volt, végül ...
fel
le
2020. november 18.-i jegyzet:
A macskám eljutott tegnap a dokihoz. Egy szelet felvágottal nem volt ügy rávenni, hogy besétáljon a macskahordozóba, de útközben állítólag már igen paprikás hangulata lett, egész végig zsörtölődött. Mondta a fater, hogy a dokinál nem lehetett kivenni a hordozóból, összekuporodott a végében, ezért szét kellett szedni azt, hogy ki lehessen venni. A doki szerint már el is kezdett gyógyulni a sebe, nem kell vele semmit csinálni, majd helyrejön. Persze megnyomkodta, de már nem volt mi ürüljön (az a nagy 'zacskó' teljesen leapadt tegnapra) és ki is tisztította, meg adott a combjába egy antibiotikum injekciót. Mondta a fater, hogy hős volt, mert a sebében matatást, csípős cuccal lefújást egy mukk nélkül tűrte, csak az injekció beszúrásakor kiáltott egyet. Kicsit itthon is panaszkodott, miközben bent gubbasztott a hordozóban még vagy 20 percet, aztán a jutalmul kapott felvágott és az amúgy is esedékes vacsora előcsalta. Bekajált egy szép adagot és ment aludni. ...
fel
le
2020. november 15.-i jegyzet:
Valamelyest jobban vagyok egy ideje és az étvágyam is megint jó, tegnapelőtt 64 kg-ot mutatott a mérleg, majd' kiugrott a szemem, mivel vagy 8 éve voltam utoljára annyi. Még a végén emberi formám lesz. :-D
Alex állapota - el ne kiabáljam - stagnál, ami nagyon jó! Remélem így is marad sokáig. 20.-án tölti be a 3. életévét. Az egyik macskámat holnap dokihoz kell vinni, mert valami történt a pofázmányával, feltehetően megharapta egy patkány. Hatalmas duzzanat volt ott tegnap, eltorzította a pofáját, mára jóval lejjebb lohadt ugyan és majdnem normális lett a külleme, de azon az oldalon a füle is vöröses és egy elfertőződött seb van a pofázmánya oldalán. Csoda, hogy nem panaszkodik. Eszik-iszik rendesen, élénk is, de ez nem jelent semmit, biztos hogy marhára fáj szerencsétlennek, szóval holnap irány a doki.
Csütörtökön utazunk fel Pestre, végre dokihoz kerülök. Jobban vagyok ugyan, de az az új szerzemény továbbra is boldogít, a fulladás is megvan, meg ...
fel
le
2020. november 7.-i jegyzetem:
megérkeztek az Alex laboreredményei, amik megerősítették az immunbetegséget. Már nincs az a reménysugár, ami eddig volt, hogy hátha fals volt az előző eredmény, meg az sem jelent semmi érdemi javulást, hogy visszanőtt a bundája, szóval ugyanott tartunk, ahol eddig, ez pedig lehangoló - enyhénszólva. Amíg nem kezd el jelentősen visszaesni, addig nem altattatjuk el, had éljen, amíg az nem kín a számára. Szenvedtetni nem fogom, de egyelőre még élénk, jókedvű, játékos, boldogan rohangál a kertben, jó az étvágya is (de hiába eszik, ugyanolyan sovány). Kezd visszaesni - egyelőre lassan -, de még tud aludni és nappal is elég nyugodt, nem panaszkodik sokat és hevesen. A mának élünk, élvezzük egymás társaságát, Ő élvezi a szaladgálást is és bízom abban, hogy nem fog megint olyan hirtelen (napok alatt) leromlani az állapota. Még nem gondolok semmi rosszra, csak élvezem, hogy itt van köztünk és viszonylag jól van, egyelőre ennek van itt az ideje.
Ami engem ...
fel
le
2020. október 31.-i jegyzet:
Még mielőtt magamra térek, a kutyámról írom a fejleményeket.
Hatott a gyógyszer, ami egyfelől szuper, másfelől viszont még nem zárja ki a nagy bajt, szóval ésszel kell örülni. 20.-án lett beadva neki, de úgy tűnt nem használ, mert nem javult, majd hirtelen elkezdett és amilyen gyorsan romlott addig, olyan gyorsan javult. Napok alatt lett egyre betegebb is, de napok alatt szedte össze is magát. Élénk, fut elém és ugrál rám, hív játszani, a szemeibe is élet költözött vissza, jóval kevesebbet panaszkodik, az is inkább nyüszögés, nem az a keserves nyüszítés, végre aludni is tud éjjel is, nappal is, nappal is ritkán nyüszög és visszanyerte az elvesztett bundája nagyrészét. Persze ez még csak rövid, pelyhes szőr, de valami legalább már fedi, nem a csupasz bőre látszik az egész hátsórészén. A sebei sem olyan rondák és nem gennyesek. Nem tudom, hogy ez csak átmeneti javulás-e (mert pár napja megint hullott ki egy kevés szőre, meg van egy-két új seb), vagy még ...
fel
le
2020. október 21.-i jegyzet:
A dokit nem lehetett elérni telefonon és nem volt kiírva a kapujára sem (magándoki, otthoni rendelővel), hogy szabadságon van-e és ha igen, meddig? Mivel nonszensznek tűnt, hogy az állatgazdák 0 tájékoztatása mellett menjen szabadságra, elvetettem az ötletet és mivel nem tudtuk, hogy mikor lesz elérhető, az idő viszont sürgetett, naponta próbáltuk elérni telefonon is, meg személyesen is - sikertelenül. Közben ugye a mélykúti doki azt mondta nem jön át, vigyem be a kutyát. Oké és hogyan, a hátamon? Beszéltünk két olyan ismerőssel, akiknek kocsija is van és esélyt is láttunk arra, hogy talán segítenek, de nem vállalták a szállítást a kutya külseje (kifakadó sebek) miatt sem, meg az egyikük azt mondta fél is tőle (pedig értelemszerűen van szájkosara), szóval úgy tűnt zsákutcába kerültünk és várnunk kell a helyi dokira, aki fene tudja mikor fog előkerülni. Így telt el újabb néhány nap, a doki továbbra sem volt sehol, a kutya vergődött és már őrjítő volt a ...
fel
le