- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
2015. április 29.-i jegyzet:
a közgyógyot és az ápolásival is szórakoznak. Az egyik ismerősünktől már el is vették valami idióta indokkal. A rokkantnyugdíjasoktól is elvették sok helyen a pénzt. Mire fel?! Hirtelen meggyógyultak, vagy mi a frász? Kisemmizik az embereket. Undorító! Ha elveszik az ápolási díjat is, akkor hogyan fizetjük az albérletet? Apám mondta, hogy úgy felhúzták a Kormányhivatalban, hogy majdnem borította az asztallal együtt a bagázst, 6.000 forintot akartak neki adni. Abból hogyan veszünk gyógyszert, amikor 20 ezren felül van a költség? Még a havi tápszeradag sem jön ki 10 alatt sem és még hol vannak a gyógyszerek? 12 féle lett a 2 újjal együtt, ebből a véralvadásgátló, a szívgyógyszer, meg az értágító nagyon fontos volna. Az öregem is tiszta ideg és velem ordítozott - amiért először majdnem felkaptam a vizet, aztán beláttam, hogy ideges, de azért megkértem, hogy ne velem ordítson, mert mindenki minket figyelt a folyosón. :-D Jó lenne már hazamenni, 13.-a óta itt ...
fel
le
2015. április 25.-i jegyzet:
feladta a küzdelmet. A gondolatokat próbálom elhessegetni, amik a fejembe férkőznek. Asszem' nem vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal. Egy közösséget alkotunk, mert visszajárók vagyunk és ismeretségek alakulnak ki, meg mivel egycsónakban evezünk, akaratlanul is arra gondol az ember, hogy "velem is ez fog történni?" és nem szabad hagyni, hogy ez befészkelje magát az agyunkba. Nem lehet ezzel a tudattal élni, nem is szabad. Van Valaki, aki erőt ad, ösztönzően hat rám, aki miatt nem fogok magamba zuhanni, nem lehet megállni keseregni, meg agyalni, de nem is akarok. Ez a valaki olyan hatással van rám, hogy zsigerből jön az, hogy tartani kell az iramot, mert számít rám és vannak még emberek körülöttem, akik szeretnek, a haverok, ismerősök, szóval nem lehet, hogy az ember maga miatt aggódjon, rájuk kell gondolni és az majd erőt ad. A felelősség, meg a szeretet érzése nagy löketet tud adni. Nyilván átfutott az agyamon ez-az, de inkább azon töröm a ...
fel
le
2015. április 21.-i jegyzet:
Kezdem a negatívval, utána jobb a pozitívval foglalkozni.
- Még itt leszek, mert ugyan a vérképem jobb, de a vesém nem jó, adnak rá infúziót
- A mellhártyám még mindig gyulladt
- A vérnyomásom ingadozik
- A sebességem szégyen, hozzám képest egy csigának is lobognak a szemei. A térdeim hagyján, de a bal talpam (melyik bal?) egy része érzékeny érintésre is, ráállva mégrosszabb, sántikálok. Nem kapott vért, meg szétfagyott, ennyit az értágításról. Nem a kezeléssel van baj, hanem az ereimmel. Ma tüsszentettem és egyből elszédültem, de csak a koponyám baloldalában éreztem a szédülést. A másik felem 'tiszta' volt. Fájt a bal szemem is, mint kiderült elpattant néhány ér benne. Gyengék az érfalaim.
- Apám itt sem hagy békén, bár valamelyest most jobb a helyzet
- Haldoklik az egyik szobatársunk, az intenzíven van. Sejtem mi járhat a fejekben. Nem szabad, hogy ez visszavessen bennünket, sőt! Mégnagyobb löketet kell adjon ahhoz, hogy próbáljunk ...
fel
le
2015. április 17.-i jegyzet:
kaptam vért, szóval már nem olvadok bele az ábrázatommal a kórház fehér falaiba. :-D Van erőm is, sétálgattam a folyosón este. Előtte már evés közben is félig aludtam, mert semmihez nem volt erőm és hamar fáradtam, meg a sápadtság lett gyanús az orvosnak, aztán jött a teszt és az eredmény, hogy kellenek azok a vörösvértestek. Volt lázam előző éjjel és tudtam, hogy ha nem múlik el, vagy újra lesz, akkor nem adják a vért. Reggel már csak hőemelkedésem volt és délutánra, mire a vérre készítettek elő már nem volt gond. Utána 2 óra fekvés, szokás szerint, azután pedig lehetett már mozgolódni, de én még pihentem plusz egy órát. Később kimentem sétálgatni a folyosóra és lementem volna sétálni az udvarra, mondták is, hogy milyen virgonc vagyok, de nem mentem le, mert amilyen gyorsan jött a lelkesedés, olyan gyorsan el is múlt. Én már csak ilyen vagyok. Ma kaptam az utolsó értágító infúziót és nem tudom, hogy az használt-e, vagy az enyhébb idő, de tegnap a lábam ...
fel
le
2015. április 14.-i jegyzet:
a kórházban, mert nagyon vérszegény lettem megint és várom a vért, azt mondták, hogy csütörtökön kapok. Az értágítás is folyik - szó szerint - tegnap már kaptam egy adaggal és ma is megkaptam. 25 fok van otthon a szobámban, de térdig fagyott a lábam, itt is jó a hőmérséklet, mégis fagy. Itt van a Gábor megint, szóval el tudunk dumálni. Vissza-visszajárnak az emberek kezelésekre és így ismeretségek alakulnak ki. Ő régóta hadakozik és már nagy károkat tett benne a kórsága, őt látva én kicsattanok az egészségtől. Étvágyam megint nincs, szóval sejtem, hogy újra leugrott az az 1 kg, ami nagynehezen felmászott rám. A vérnyomásom nagyon rossz volt a múltkor, az orrom is vérzett, de azóta jobb a helyzet, nem vérzik az orrom már egy hete és a vérnyomásom sem akarja az agyamat kirepíteni a fejemből. Néha felugrik, de a múltkorihoz képest ez semmi.
'Apám' nyíltan kimondta, hogy semmit sem érek, defektes vagyok. Elvárja, hogy javuljak, de folyton visszalök a ...
fel
le
2015. március 28.-i jegyzet:
Megjött a véreredmény tegnapelőtt, nem vészes. Vérszegény vagyok, de nem annyira, hogy vér kelljen. Majd vissza kell mennem, hogy újra megnézzék hol tart a dolog, mert egy ponton már vért kell adni. A közérzetem rossz kicsit, de ennyi.
'Apám' az idegeimen táncol és napi szinten veszek össze vele. Semmi kedvem nincs semmihez, ide is ezért nem írtam semmit mostanában, sőt, jóideje érlelgetem magamban, hogy abbahagyok mindent, mert kilátásban sem látok semmit, ami azt mutatná, hogy egyszer majd jobb lesz. A nagynéném is önző. Ebben a 'családban' mindenki csak magával foglalkozik, vagyis nem; az Ildi palizik, apám csajozik, a gyerekeiket meg leszarják jó magasról. Az unokahúgom depressziós 15 évesen, mert az anyja leszarja, csesztetni persze tudja, az öccse miatt is ő kap mindig. Én megvédem, de csak akkor tudom, amikor itt vannak és ez egy évben kb. 2 nap, ezzel semmire nem megy. Apám is tojik ránk, a húgom sem érdekli, meg én sem, csak mivel selejtesre ...
fel
le
2015. március 12.-i jegyzet:
Másik dokihoz és másik helyre is kerültem, de normális, meg alapos ez a doki, megérte átjönni. Kikérdezett és megnézte a balkezemet, mert épp' érgörcs volt benne, aztán beküldött egy fülkébe, hogy vetkőzzek gatyára. Nézte a combomat és kiszúrta az eret, ami fájni szokott, meg ki van tágulva. Utána meghallgatta a nyakamban az ereket, majd fel kellett feküdnöm a vizsgálóágyra. Vérnyomást mért, 140/98-as eredménnyel. A lábamban is megmérte, de annak az eredményét nem mondta. Dopplergéppel is megnézett és alig talált pulzust a lábaimban, de számítottam erre, mert mindig ez van. Fogdosta a lábszáramat, majd ment lejjebb és elérte a lábfejemet. Az ujjaimat, meg a talpamat tapogatta-nyomkodta és mondta, hogy nagyon hidegek. Mondom tudom, majd' lefagynak. Legalább 3× megnézett a dopplerrel, meg vérnyomást is kb. ugyanennyiszer mért a végtagjaimban, külön-külön nézte a karokat-lábakat. Jól végignézett, aztán öltözhettem. A helyzet változatlan, a gyógyszerem marad ...
fel
le