- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
2015. február 15.-i jegyzetem:
boldog voltam a Szabinával. Tervezgettünk, mert bíztunk abban, hogy idővel helyrerázódnak bennem a dolgok legalább annyira, hogy működjön az, ami akkor nem működött. Megkértem a kezét is, mert komoly szándékaink voltak a jövőt illetően.
2009 Szilveszterén nagyon jól éreztük magunkat, aminek azért is örülök, mert az volt az utolsó együtt. Nálunk buliztunk, itt volt a Gergő is a barátnőjével és a házból az egyik haverom. Kajáltunk, iszogattunk, szólt a zene, baromkodtunk. Valamikor hajnalban kidőltünk és bejöttünk a szobámba, a Gergőék meg a húgom szobájában aludtak, mert ő máshol bulizott. Akkor sem sikerült leküzdenem a gátlásaimat, de Ő megint biztatott, hogy majd eljön az ideje. Időnként agyaltam azon, hogy mi lesz a jövőben, ha semmi sem változik, Ő meg érthető módon rám un majd és akkor elhagy. Fel tudtam volna robbanni olyankor és kinyírni azt a kretént. Megfogadtam anno, hogy ha felnövök és megtalálom, saslikot csinálok belőle.
Pofánvert az ...
fel
le
2015. február 13.-i jegyzet:
Újra együtt volt a család, csak már addigra sokminden nem volt a régi. Tovább csúsztam a lejtőn, de akkor még nem tudtam. Rengeteget költöztünk, amikor menekültünk a vadbarom elől és elég fos helyekre kényszerültünk, volt hogy csak egy műhelyet tudott kibérelni az anyám és ott laktunk - titokban, nehogy a gyámügy elvegyen minket. Párhavonta - jóesetben egy évig is húztuk itt-ott - költözködnünk kellett és mire elfogadtuk volna (szándékosan nem azt mondom, hogy megszoktuk, mert azt nem lehet) a legújabb lakhelyet, mentünk a következőre. Jó volt, amikor az anyuék kibékültek és Pestre jöttünk ebbe a panellakásba. Az Anyuról közben kiderült, hogy szívbeteg, ekkor 12 éves voltam, a húgom 8. Már látszott, hogy gondok vannak, persze én nem nagyon értettem, csak visszatekintve látom, hogy ordító jelek voltak. (A húgomnál szintén voltak/vannak bajok, hála a 'gyerekkornak'.) Még mindig bevizeltem éjjelente, visszahúzódtam, megvolt a magam világa, nehezen ...
fel
le
2015. február 11.-i jegyzet:
Az a szemétláda mindenbe belekötött, amibe csak lehetett. Emlékszem, hogy anyunak el kellett mennie valahová és megint ő vigyázott rám, persze akkor is genyóskodott. Az óvodában kaptam kifestőkönyvet és mondtam neki, hogy az anyu megengedte, hogy lefekvés előtt is kiszínezzek egy rajzot, de ő nem akarta engedni. Visszaszóltam, mire fogta és összetépte az egészet. Már dolgozott bennem a bosszú és a magam módján bosszút is álltam; összefirkáltam a tapétát, a festékes vizet a szőnyegre öntöttem, stb., amiknek lehet tudni a következményét. Nem tudom milyen jogon vert meg, ugyanis a saját házunk volt, nem neki lett kára, csak azt képzelte, hogy neki mindenhez joga van. Ha nem ivott, akkor normálisabb volt, időnként játszott is velünk. Folyt a fogdosás is, de nem mertem szólni. Egy seggfej volt, aki élvezte, ha aláz és lenyom másokat. Anyu sokszor összeveszett vele és megmondta, hogy takarodjon el, de olyankor megfenyegette és megverte. Egyik esetre jól ...
fel
le
2015. február 10.-i jegyzet:
(Előtte még annyit, hogy egyhete hazaengedtek, teljesen jól vagyok.)
A pszichodoki javaslatára tabuk nélkül leírom egy részét azoknak, amiket cipelnem kell.
A szüleim még nem voltak házasok (és végül nem is lettek), amikor családot alapítottak. Anyám a terhesség 6. hónapjában járt, amikor úgy döntöttem, hogy lecsekkolom a világot. Már akkor is türelmetlen voltam. ;-) Valójában az történt, hogy volt egy daganat a méhében, ami növekedett, de az volt a bibi, hogy közben én is nőttem és már nem fértem el tőle, így elindultam. Biztos már akkor is klausztrofóbiás voltam. :-D '91. október 5.-én születtem meg oxigénhiánnyal, mivel fejletlen volt a tüdőm (is), ezért inkubátorba kerültem, ahol a nagynyomású oxigén miatt gond lett a szememmel, de megműtötték. Egyéb problémák is velem születtek. 4 hónapig fetrengtem a kórházban, mire hazavihettek, de anyu szerint még akkor is olyan voltam kinézetre, mint egy újszülött és annyit is tudtam. Mesélte, hogy a ...
fel
le
2015. január 29.-i jegyzet:
A húgomnak megszületett a kislánya, Dorottya. Apám letett róla, nem is akarta keresni és ez dühítő, mert neki is szerepe volt abban, hogy el akarjon költözni otthonról, valamint hogy már gyereke lett, pedig még korai. Nem igazán érdekli apámat, hogy mi van vele, arra sem szólt semmit, hogy unokája lett. Nem tudom mi van vele, hogy így magunkra hagy minket. Örülök, hogy a tesóm elkezdte az önálló életét, bár nem így kellett volna elindulnia (hogy elmenekül otthonról) és még a gyerek is várhatott volna, de elég talpraesett. Bízom benne, hogy normális élete lesz, főleg hogy már ott van a gyerek is, nem mindegy mit és hogyan tesz.
Végre jól vagyok! Pacsi a dokiknak, jól helyrepofoztak ismét. Nincs panaszom most, csak minimális és az is a frontnak köszönhető valószínűleg. Remélem, hogy hamarosan mehetek már haza. Régen voltam ennyire jól, mintha nem is lennék beteg. Remélem, hogy egy darabig szinten leszek.
fel
le
2015. január 22.-i jegyzet:
Apám beviharzott 19.-én délelőtt, hogy megyünk a postára, kiengedtek arra az időre. Tényleg kiengedik az embert, ha elég jól van hozzá, csak x idő múlva vissza kell érnie a kórházba, de egyrészt utálom a váratlan dolgokat, másrészt miért a kórházból rángat el? Mindezt azért, mert "nem volt ideje" (hetek alatt sem...) a lejárt személyi igazolványát meghosszabbítani, anélkül meg nem akarták kiadni neki a pénzt, csak ha én igazoltam. Kérdeztem miért nem írunk meghatalmazást, akkor nem kell elrángatnia. Szerinte az túl macerás, meg időbe telik, inkább menjek be vele. Jó, végülis nem volt megterhelő, mert a kórházból kilépve beültem a kocsiba, aztán a posta előtt szálltunk ki. Felvettük a pénzt, majd az ügyintéző számlanyitást javasolt a nevemre, hogy a későbbiekben elkerüljük a macerás dolgokat, de nem fogtunk bele, mert vártak vissza a kórházba, meg kezdtem szarul lenni megint. Visszaültem a kocsiba és meg sem várta míg beülök rendesen, a kezem még ...
fel
le
2015. január 11.-i jegyzet:
Tegnapelőtt megkaptam az első adag vért, 2 egységet és tegnap is kaptam ugyanannyit, ezzel le lesz tudva a dolog egy darabig.
Tegnap már nem aludtam annyira sokat és remélem hogy ez a javulás jele.
Leköltöztem a nefrológiára, eléggé fájt a vesém, amikor megkopogtatták a derekamat. Nézegetik a vizeletet, meg folyik belém az infúzió, amitől jobb, mert nem fáj annyira. Ami pozitív az az, hogy nincs hőemelkedésem, sem lázam. Hiába kaptam vért, mert ha az ér összeszűkül, akkor lehet akármennyi vörösvértestem, nem fog keringeni, ráadásul ezek az érelzáródások is buzerálják a vérnyomást. Próbálkoznak az értágítóval, viszont nyilván azt sem lehet ész nélkül adni.
Tegnapelőtt este jött az erős szívdobogás, meg pattogott a fejem, aztán megfájdult a szemgolyóm. Szokás szerint azt gondoltam, hogy nincs gáz, majd elmúlik, de nem lettem jobban, szóval csengettem. Jött az éjszakás és mondtam, hogy mi a helyzet, aztán mondta, hogy be van vérezve a bal szemem. ...
fel
le