- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
2014. október 28.-i jegyzet:
Anyu irkálta az aranyköpéseinket, aztán én is írtam hozzá később.
Én: „Annyira fázom, hogy izzadok.„
Én: „A kedvenc együttesem a Csanktapda!”
Anyu: „Vettem kakaós dobozt!” (Dobozos kakaót)
Húgom: „Most már fejezd abba!”
Én: ”Hol macskog a nyáva?” (Hol nyávog a macska?)
Én: „Én hülye vagyok, de hogy okos nem, az is biztos!”
Én: „Rengeteg hátránya mellett, van még sok rossz tulajdonsága is!„
Húgom: „Hülye vagy?! Nem 15:30, hanem fél négy!”
Húgom: „A bátyám, aki fiú...”
Tanár mondta nekem: „Németh Arnold, mondd a neved!”
Ugyanez a tanár: „Nyissatok oxigént, mert kevés az ablak!„
Én: „Kedd milyen napra esik?” (Kedd hányadikára esik?)
Én: „Kitalálod, hogy mire gondolsz?” (Kitalálod, hogy mire gondolok?)
Húgom: „Kisütött a Napnál a pad!”
Húgom: „Az egyik kormánnyal fogja a kezét.”
Húgom: „Most már beszélj meg tanulni!”
Én: „Ezt nem is lehetett volna jobban kifogalmazni.”
Húgom: „Az összes létező busz jött ...
fel
le
2014. október 19.-i jegyzet:
Óvoda óta barátkoztunk, a sok költözésünk ellenére is tartottuk a kapcsolatot és voltak ugyan kis balhéink, de mindig békülés lett belőle. Annyit röhögtünk, hogy az eszméletlen! Sok hülyeséget csináltunk gyerekként, meg kamaszként, nyaranta minden nap reggeltől-estig az utcán lófráltunk és bringáztunk, fociztunk, gördeszkáztunk, görkoriztunk, fára másztunk, meg tekeregtünk mindenfelé, nagyon királyak voltak azok az idők. Sokszor olyan helyre is mentünk, ahová nem engedtek minket és ha lebuktunk, akkor Anyám megbüntetett, meg bevamzerolta a Gergőt is a mamájának és ő is büntetést kapott. Arra is emlékszem, mikor elmentünk hamburgerezni és végigröhögtük az utat. Kaja közben is mondott valamit, amitől kirobbant belőlem a röhögés, miközben ittam a colát, szóval az az orromon folyt ki, a Gergő meg majd' belefulladt a hamburgerbe a röhögéstől. Az is jó volt, mikor a Balatonon voltunk, a Szabina, a Niki (Gergő akkori barátnője), a Gergő, meg én. Jókat nevettünk ...
fel
le
2014. szeptember 29.-i jegyzet:
Arra számítottam, hogy majd a neuropátiáról írnak, azt' csá. Az is megvan még, attól bizsergek-zsibbadok és egyebek, viszont mást is találtak, így már tudom mitől rángatódzom és mitől 'kapcsolok ki'. Apám lejött velem a háziorvoshoz az MRI-lelettel és okoskodott. Imádom, mikor jobban akar tudni mindent mindenkinél, azt is jobban akarja tudni, hogy mit érez a másik ember. Szerinte elmúlt már a 'kikapcsolásom' és csak elbambulok. Mondom nem múlt el, csak te vagy itthon túl keveset és nem látod, a másik hogy pont ez a lényege, a bambulás. A doki mondta neki, hogy azért bambulok, mert nem vagyok magamnál pár pillanatig. Nem ért semmit, minek okoskodik?! Haza csak aludni jár, meg laptopozni, állandóan szomszédol, vagy a volt barátnőjénél van. Aki így leszar és gőze sincs arról, hogy mi van velem, az mit okoskodik bele abba, amiről gőze sincs?! Mennem kell további vizsgálatokra, hogy meghatározzák milyen természetű a gond. Nekem nem volt sok fogalmam az ...
fel
le
2014. szeptember 25.-i jegyzet:
amit kb. 18 éve nyeldesek kötelezően, pedig nagy hatással van az életemre és már megfojt. A gondolataim ezerrel cikáztak tegnap este, meg az eddigi 22 évem is kisfilmként pergett le előttem. A maradék agyammal azon kattogtam, hogy nem folytatok semmit, főleg úgy, hogy cipelnem kell tovább ezt a súlyt. Azon agyaltam, hogy nem fogok kezelésre járni, nem szedem a gyógyszereket sem, aztán majd történik, aminek kell, tényleg nagyon elszállt az agyam. Utána megszólalt a vészcsengőm, hogy nem szabad befejezni, mert vannak, akikkel kölcsönösen fontosak vagyunk egymásnak és nem lehetek önző. Remélem, hogy máskor is megállít ez a tudat. Kimentem a konyhába inni és pont jött ki az öregem is. Odavetette flegmán, hogy mi a szar bajom van? Mondom semmi. Azt mondja ne kamuzzak, mert vörös a szemem, ok nélkül nem bőg valaki. Mondom neki máskor sem szokta érdekelni, most hirtelen érdekli, főleg miután azt mondta nem tekint a fiának? Nem hat meg a képmutatása, nyilván ...
fel
le
2014. szeptember 22.-i jegyzetem:
11-re vittek oda, de közben jött egy sürgős eset és őt vitték be, így vártam valamennyit. Alaposan megnéztek, kaptam kontrasztanyagot is, kb. 1 órát feküdtem a gépben. Majd szólnak, ha kész' a lelet.
Holnap irány haza! A saját ágyamban alszom, azt nézek a tv-ben, amihez kedvem van - feltéve ha hagyja az öreg -, nem horkol senki a szobában, stb. Az alvásról jut eszembe: éjjel jöttek a szokásos ellenőrzésekre és arra keltem, hogy a nővér kelteget és kérdezi, hogy minden rendben van-e? Állítólag csikorgattam a fogaimat és hablatyoltam. :-D Nesze neked, álarc. Szét vagyok csúszva, azt sem tudom mit csinálok; kidobtam a poharat, meg majdnem a fogkefével fésülködtem, de félúton megállt a kezem, mert észbekaptam, hogy mi a fenét csinálok?! :-D
fel
le
2014. szeptember 14.-i jegyzet:
Visszaestem, de remélem, hogy nem fog sokáig tartani.
3 napja volt az első olyan nap, amikor egésznap nem volt sem hőemelkedésem, sem lázam és jobb a vérképem is. Erőltetem az evést, mert nem szabad több kilót ledobnom. Ma sorozatosan bénáztam; levertem holmikat a szekrényemről, mert a kezem megint meghülyült, vagy ügyetlen voltam és ha nyúlni akartam valamiért túl durván sikerült és levertem/felborítottam, vagy mellényúltam, stb. Máskor álló helyzetben elesem, legutóbb az volt a mákom, hogy az ágyra estem vissza, de a következőnél már a földön landoltam. Még kapok infúziót a vesémre, meg a fogyás miatt erősítenek. Tegnap megint lázas voltam, mert begyulladt a mellhártyám és egy kicsit a tüdőmre is ráment, légzésnél azt érzem, hogy tüzes vassal égetik-szúrkálják a tüdőmet, meg köhögök. A vesém is erősebben fáj és az izmaim, de megint nem hatott a fájdalomcsillapító. Sokáig volt érgörcs a lábaimban, úgyhogy kötöttek be értágító infúziót, mert úgy ...
fel
le
2014. szeptember 8.-i jegyzet:
Megkaphattam tegnap a vért, mert lement végre egy hét után a lázam. 2 cső vért levettek előtte, ami nem sok, de nagyon megszédültem és gyengített. A doki azt mondta, hogy azért, mert a szegény országokban élőknek ilyen a vérképük a végső stádiumban. Átvittek egy másik szobába és ott bekötötték a vért. Ottmaradt velem a doki, amíg az első adag lefolyt és vizsgálgatott időnként. Legutóbb 'csak' 2 zacsi vért adtak, most 3-at kaptam, szóval jól kifogytam belőle. Mikor az utolsó zacskóval is befolyt átvittek a szobámba, de jöttek sűrűn ellenőrizni, hogy nincs-e gond, vérnyomást méregettek, vizeletet vettek, lázat mértek, ilyesmi. Közben jött új szobatárs. Az egyik mérésnél hőemelkedés volt, de mondták, hogy ilyenkor normális. Végül láz lett belőle és azt hitték, hogy valami gond adódott az átömlesztés után, szóval átvittek valahová, ahol jobban meg tudtak figyelni, de aztán nem jött ki más, nem az átömlesztés miatt volt, hanem a 'szokásos' láz. Éjjel megint ...
fel
le