- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
2014. szeptember 25.-i jegyzet:
amit kb. 18 éve nyeldesek kötelezően, pedig nagy hatással van az életemre és már megfojt. A gondolataim ezerrel cikáztak tegnap este, meg az eddigi 22 évem is kisfilmként pergett le előttem. A maradék agyammal azon kattogtam, hogy nem folytatok semmit, főleg úgy, hogy cipelnem kell tovább ezt a súlyt. Azon agyaltam, hogy nem fogok kezelésre járni, nem szedem a gyógyszereket sem, aztán majd történik, aminek kell, tényleg nagyon elszállt az agyam. Utána megszólalt a vészcsengőm, hogy nem szabad befejezni, mert vannak, akikkel kölcsönösen fontosak vagyunk egymásnak és nem lehetek önző. Remélem, hogy máskor is megállít ez a tudat. Kimentem a konyhába inni és pont jött ki az öregem is. Odavetette flegmán, hogy mi a szar bajom van? Mondom semmi. Azt mondja ne kamuzzak, mert vörös a szemem, ok nélkül nem bőg valaki. Mondom neki máskor sem szokta érdekelni, most hirtelen érdekli, főleg miután azt mondta nem tekint a fiának? Nem hat meg a képmutatása, nyilván ...
fel
le
2014. szeptember 22.-i jegyzetem:
11-re vittek oda, de közben jött egy sürgős eset és őt vitték be, így vártam valamennyit. Alaposan megnéztek, kaptam kontrasztanyagot is, kb. 1 órát feküdtem a gépben. Majd szólnak, ha kész' a lelet.
Holnap irány haza! A saját ágyamban alszom, azt nézek a tv-ben, amihez kedvem van - feltéve ha hagyja az öreg -, nem horkol senki a szobában, stb. Az alvásról jut eszembe: éjjel jöttek a szokásos ellenőrzésekre és arra keltem, hogy a nővér kelteget és kérdezi, hogy minden rendben van-e? Állítólag csikorgattam a fogaimat és hablatyoltam. :-D Nesze neked, álarc. Szét vagyok csúszva, azt sem tudom mit csinálok; kidobtam a poharat, meg majdnem a fogkefével fésülködtem, de félúton megállt a kezem, mert észbekaptam, hogy mi a fenét csinálok?! :-D
fel
le
2014. szeptember 14.-i jegyzet:
Visszaestem, de remélem, hogy nem fog sokáig tartani.
3 napja volt az első olyan nap, amikor egésznap nem volt sem hőemelkedésem, sem lázam és jobb a vérképem is. Erőltetem az evést, mert nem szabad több kilót ledobnom. Ma sorozatosan bénáztam; levertem holmikat a szekrényemről, mert a kezem megint meghülyült, vagy ügyetlen voltam és ha nyúlni akartam valamiért túl durván sikerült és levertem/felborítottam, vagy mellényúltam, stb. Máskor álló helyzetben elesem, legutóbb az volt a mákom, hogy az ágyra estem vissza, de a következőnél már a földön landoltam. Még kapok infúziót a vesémre, meg a fogyás miatt erősítenek. Tegnap megint lázas voltam, mert begyulladt a mellhártyám és egy kicsit a tüdőmre is ráment, légzésnél azt érzem, hogy tüzes vassal égetik-szúrkálják a tüdőmet, meg köhögök. A vesém is erősebben fáj és az izmaim, de megint nem hatott a fájdalomcsillapító. Sokáig volt érgörcs a lábaimban, úgyhogy kötöttek be értágító infúziót, mert úgy ...
fel
le
2014. szeptember 8.-i jegyzet:
Megkaphattam tegnap a vért, mert lement végre egy hét után a lázam. 2 cső vért levettek előtte, ami nem sok, de nagyon megszédültem és gyengített. A doki azt mondta, hogy azért, mert a szegény országokban élőknek ilyen a vérképük a végső stádiumban. Átvittek egy másik szobába és ott bekötötték a vért. Ottmaradt velem a doki, amíg az első adag lefolyt és vizsgálgatott időnként. Legutóbb 'csak' 2 zacsi vért adtak, most 3-at kaptam, szóval jól kifogytam belőle. Mikor az utolsó zacskóval is befolyt átvittek a szobámba, de jöttek sűrűn ellenőrizni, hogy nincs-e gond, vérnyomást méregettek, vizeletet vettek, lázat mértek, ilyesmi. Közben jött új szobatárs. Az egyik mérésnél hőemelkedés volt, de mondták, hogy ilyenkor normális. Végül láz lett belőle és azt hitték, hogy valami gond adódott az átömlesztés után, szóval átvittek valahová, ahol jobban meg tudtak figyelni, de aztán nem jött ki más, nem az átömlesztés miatt volt, hanem a 'szokásos' láz. Éjjel megint ...
fel
le
2014. szeptember 6.-i jegyzet:
Szombat van, ma csak infúziót adtak. Lassan szétdurranok ennyi folyadéktól. :-D Ma jobban voltam napközben, az erős fejfájásom is elmúlt, de a hőemelkedés nem tágít és az erőm se' sok, még mindig nem tudok ülni támaszték nélkül. Tegnap vergődtem, vagy aludtam. Ma nem fájt olyan pokolian a vesém, de tegnap éjjel igen. Apám ma megint jófej volt. Fel akartam ülni, de legyengít ez a fos, meg olyan, mintha áthajtott volna rajtam egy úthenger, szóval elég nehezen mozgok, erre elkezdte, hogy "na! igyekezz' már, meddig tartogassam a tányért?" Mondom neki gyenge vagyok és ha figyelt volna eddig, már rájöhetett volna. Az étvágyam visszaesett egy kicsit, de így is ettem 2×. Kíváncsi vagyok, hogy meddig rontom itt a levegőt, de gondolom még egy darabig bent tartanak, tekintve, hogy a hőemelkedés feltart minket a trafóban is és ha az megvan még utána is biztos lesz kezelés, szóval egyhamar nem engednek el. A másik kórházban a wc és a fürdő a kórteremből ...
fel
le
2014. szeptember 5.-i jegyzet:
A vesém fáj már egy ideje, de tegnap este rendesen belehúzott, úgyhogy hívtam nővért, adott gyógyszert, lázmérőt és mondta, hogy majd vesznek le megint vért és megnézik a vesefunkciót. Aztán szóltam, hogy van láz, kaptam arra is gyógyszert. A jobboldalamra nem tudtam feküdni, meg a hátamra sem, mert akkor jobban fájt a vesém, így baloldalon kellett feküdnöm folyton. Alig aludtam, aztán jött a hajnali vérvétel. A reggeli viziten mondta a doki, hogy nagyon kéne a vér, a vesém is gáz és egyébként sem tesz jót, hogy alig van vérem, szóval igyekezzek nem lázasnak lenni. Igyekszem. A vesefunkcióm egy rakás fekália tehát, megint infúzióval tisztítják. Ha rajtam múlt volna, mondtam volna otthon, hogy majd kiheverem, aztán leshetnék. Megjött a szívultrahang eredménye, semmit nem találtak, csak a szokásos ritmuszavart. Ettől függetlenül megsínyli az erőlködést, azért fáj időnként, a doki szerint még nincs kár, viszont nem erőltethetem magam és nem stresszelhetek ...
fel
le
2014. szeptember 4.-i jegyzet:
Fél 10 van, túl vagyok a mosakodáson-reggelin-viziten. Kíváncsi vagyok az öregem mivel jön ma. Csak a gondokkal jön, ráadásul olyanokkal, amiket ki lehetne védeni. Panaszkodik, hogy már megint átcseszték és hiába mondom neki egyes helyzetekben, hogy figyeld meg az lesz, mint a múltkor, nem hallgat rám, aztán ha megtörténik, akkor jön a panaszáradat. Megértő vagyok, de egy idő után elfogy a türelmem, főleg hogy el lehetne kerülni bizonyos helyzeteket. Tegnap megkértem, hogy mossa ki a flakonomat és töltse is fel, mert nem bírok felkelni. Kimosta és visszahozta üresen, hogy ott van, megtölthetem. Nem tudom, hogy szándékosan szelektál-e, vagy menekül. Közvetlenül utána: be akartam venni a gyógyszereket, de az egyik levélnek elég masszív anyaga van, viszont úgy fájnak a gyulladástól az izmaim-ízületeim, mintha kalapáccsal szétverték volna, szóval az erőkifejtés mostanság esélytelen. Próbálkoztam, de nem sikerült többedszerre sem, úgyhogy megkértem, hogy ...
fel
le
