- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
2013. április 17.-i jegyzet:
Ma voltam az első Vargha-kezelésen. Ez annyit tesz, hogy talpmasszázzsal igyekszik a doki rendbetenni a dolgokat. Nem hiszek benne, de annyira mondta a házidoki, mondom jó, tegyünk egy próbát. Amiatt kell járni, hogy felpezsdítse a keringésemet, meg a doki szerint nem árt stimulálni a szerveimet sem, amik rosszalkodnak. Egyelőre semmit sem érzek, de nem varázsütésre javul a helyzet nyilván, ha javul egyáltalán. Be kellett jelentkezni és várni, csak a nevemet kérdezték, mást nem, aztán behívtak. A doki elkezdte a talpamat különböző helyeken nyomogatni. Meghökkent, mikor hozzáért, hogy milyen hideg. Mondtam neki az okát és mondta, hogy nem is hallott még erről a betegségről, szóval kicsit meséltetett, közben tette a dolgát. Megdöbbentem, mikor elkezdte mondani, hogy milyen betegségeim vannak. Nem mondtam senkinek sem, tehát tovább sem adhatták neki. Ekkor kezdtem elhinni, hogy tényleg nem kamu ez a dolog, hiszen kitalálta csupán a lábam taperolásából, hogy ...
fel
le
2013. április 15.-i jegyzetem:
Rohangálós napom volt, mert a programjaim nagyon egymáshoz közeli időpontra sűrűsödtek össze, igyekeznem kellett, hogy mindenhová időben odaérjek. Reggel épp'hogy jutott időm tusolni, mert már indulnom kellett a pszichiáterhez. Hosszú idő után először azt mondta, hogy lát egy kis javulást. Ennek nagyon örülök! Én is úgy érzem, hogy most jobban vagyok. Apuval nem gyilkoljuk mostanság egymást, ez is sokat számít. Utána elmentem befizetni a DIGI-t, majd mentem a Gergőhöz. Nem fogok tudni spórolni, a kezelés húzós összeg, az állapotfelmérés 15 rongyot kiszed a zsebemből, aztán a további heti 2-3 alkalom is benne lesz legalább 9 ezer forintban. Honnan vakarom össze, az jó kérdés. Délután rendelt a dokim, beugrottam receptet íratni, de a gyógyszerekért már csak holnap jutok el. Onnan még elmentem a Lidl-be. Még a kutyával kell majd lemennem és mára ennyi.
Múltkor beszéltem a húgommal, akkor elég távolságtartó volt, de azt mondta, majd átgondolja a dolgokat. ...
fel
le
2013. március 25.-i jegyzet:
Még egy hete sem kezdtem, de már nincs munkám. Mindig bementem, tettem a dolgomat, de hiába az akarat, ha valami fizikai korlát megakadályoz. Tegnap is alig tudtam járni, éjjel fél egyig fent voltam, mert a fájdalomtól nem tudtam aludni. Reméltem, hogy mára jobb lesz, mire megyek dolgozni. Nem lett jobb, de gondoltam majd megint elvergődöm délutánig, amíg tart a műszakom. Megint próbáltam nem mutatni, hogy kínlódom, de tiszta lilás volt az összes ujjam, le volt fagyva a kezem és olyan merev volt, hogy alig tudtam fogni, finom mozgásokat szinte egyáltalán nem tudtam végezni, ennek eredményeképp' véletlen' lelöktem egy tányért. Égett a képem, mint az állat és rohadtul mérges voltam. A lábam se' volt engedelmes. Mondta a Robi (a főnök), hogy látja, hogy nem megy ez így nekem, szóval megoldja, hogy a helyemre jöjjön valaki. Fasza. El kellett jönnöm, de legalább normálisan közölte, hogy nem vagyok alkalmas a munkára. Várható volt ez, de akkor sem jó érzés. ...
fel
le
2013. március 21.-i jegyzetem:
Mindjárt a melóm másnapján sikerült kigyilkolódni a futóműveimnek. Örülök, hogy nem tegnap jártam így, mert első napon lebőgni elég ciki lett volna. Tudja ugyan a főnököm - aki amúgy apám régi barátja -, hogy nem vagyok topon, de biztos nem gondolta, hogy a 2. napon ez lesz. Én sem hittem.
Még mindig a lábfájás a téma, de már kb. ez az 5. nap, hogy hol alig tudok járni, hol jobban. Csinálom a dolgomat, de ha fizikai korlát van, az szívás. A fagyás az oka, lábujjaktól combig jéghideg a lábam és ezzel együtt baromira fáj. Néha melegszik csak fel, aztán hűl is ki. Ez megy kb. 5. napja, ma reggel is fájt, jobban mint tegnap, de bementem dolgozni. Látták, hogy lassan megyek, meg sántikálok és szóvá is tették, de mondtam, hogy megcsinálom a dolgomat. Apuval is össze szoktam futni, aztán mondta, hogy rossz nézni az arckifejezésemet - pedig próbáltam palástolni a kínt. Végigvittem a napot, de nehezen. Nagyon remélem, hogy nem fog a lábam rendszert csinálni ...
fel
le
2013. március 20.-i jegyzetem:
Ma volt az első napom a melóhelyen. Gondoltam, hogy hajtós lesz, de erre nem számítottam. Talán csak én érzem soknak, mert jó ideje nem voltam aktív. Sok volt a vendég, járkáltam eleget és nagyon kellett figyelnem, hogy ne felejtsem el, ki mit kér és melyik asztalhoz. Voltak kis szünetek, mikor nem voltak olyan sokan, azt meg is hálálta a lábam, meg az agyam és kajálnom is kellett. A légkör jó, jól eldumáltam a többiekkel. Ha rendezvény lesz megszívom, mert akkor tök mindegy meddig tartana a műszakom, addig nem jöhetek el, amíg nincs vége. Jó, akkor több lesz a pénz is. A fizetés itt nem napi lesz, hanem havi, 240.000. Az jó! Lehetőleg kihozom magamból a legjobbat.
Jól ment az első nap ahhoz képest, hogy fáj a lábam és hogy szar a memóriám. Apu azt mondta, hogy csak be kell járatódnom. Szabadnappal nem nagyon leszek eleresztve, de számítottam rá. Heti 2 nap lesz kb. A munkaidőbe bele fog esni hétvége is, ünnepnap is akár, szóval ez van. Igyekszem majd ...
fel
le
2013. március 16.-i jegyzet:
levettem ma az álarcot, ami sokéve rajtam van és amit eddig csak a pszichológus előtt mertem levenni - az is időbe telt. Mostanra feszít a dolog, ki kellett mondanom, legalább részben. Egyelőre még csak a tesóm előtt, de apunak is meg kell mondanom az igazságot. Ő keményebb dió, mert előítéletes. Mondott már egyet s mást, amit normális körülmények között szülő nem mond a gyerekének. Tudom, hogy milyen és ezért nagyon nehéz rávennem magam, hogy beszéljek a dologról. Nem rohanok előre, maradjunk a húgomnál.
Megegyeztünk tegnap abban, hogy holnap találkozunk, de ma reggel szólt, hogy közbejött neki valami és ma jobb lenne. Ez annyiból rossz volt, hogy kevesebb időm volt összeszedni a gondolataimat. Ma délután telefonáltam neki, mert apu ment horgászni - csak holnap jön és ez most jól is jött - és meg akartam várni, amíg elindul. Egyelőre neki nem akarom megmondani. Jött a húgom, aztán a tárgyra térve hiába akartam megszólalni, mintha szájzárat kaptam volna. ...
fel
le
