- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Ahogy berobbant a nyár, úgy álltál elő a következő ötleteddel.
- Átmehetnék hozzád akár munkaidőben is.
Állapítottad meg, és nem késlekedtél a megvalósítással.
Ahogy megtudtad, hogy üres a ház, azonnal jöttél. Nem kellett messzire menned, hiszen csak pár háznyira voltam az út túloldalán, a síneken túl. Legtöbbször mégis kocsival jöttél. Gondoltam azért, hogy amilyen gyorsan jöttél, olyan gyorsan el is tudj tűnni.
- Mennyi időnk van?
Kérdezted rutinosan.
- Most bármennyi, legfeljebb nem megyek próbára.
- Az nem úgy van. Még a végén feltűnne valakinek. De ha picit késel, az nem gond.
Tervezted meg máris az előttünk álló fél órát, ahogy próbáltad az életemet is irányítani. Pontosan úgy, hogy abból neked a lehető legtöbb hasznod legyen. Hasznot reméltél az élet más területein is. Mindenben csak ezt láttad. Amikor megkérdeztem tőled, mitől lennél boldog, azt felelted, gazdag akarsz lenni és gondtalan. Gyanakodnom kellett volna, mégse tettem.
Két pillanat múlva úgy kentél fel a ...
fel
le
- Átjössz?
- Átmegyek.
- Szólj, ha készen vagy! Az Oláh ház előtt leszek a kocsival, oda gyere!
- Majd figyeld, kint van-e az éjjeli őr az üzemben!
- Elég lombosak a fák, nem lesz gond.
Nyugtattál meg, amíg letusoltam, és miközben felvérteztem magam a kedvenc illatoddal.
A cipőm a bejárati ajtó előtt várt, hogy csak bele kelljen ugranom. A kulcsot olyan óvatosan illesztettem a zárba, hogy még az arra sétáló se vegye észre a neszt. Lábujjhegyen osontam két házzal odébb, ahol a piros terepjáróval vártál rám.
- Na, szia!
- Szia!
- Minden oké?
Érdeklődtél magabiztosan.
- A kicsi mélyen alszik, a nagy meg úgy tudja, a barátnőmhöz jöttem ki, dumálni.
Némán indultál el, és pár másodperc múlva már adtad is a következő utasítást.
- Várd meg, amíg nem jön autó. Akkor szállj ki!
- Mutasd az utat, mert 16 évvel ezelőtt voltam itt utoljára.
- Most nem abba a szobába megyünk, hanem az elsőbe.
A helységben nagyon fülledt levegő fogadott. Egyedül a bekapcsolva hagyott tévé fényerejét ...
fel
le
Kijutottunk a házból. Kattant a zár, ahogy becsuktad mögöttem a kiskaput. Amíg oda nem értem az autómig, minden lépésem a fülemben és a lelkemben visszahangzott. "Hagyd abba, hagyd abba...!" skandálták a gondolatok.
Szinte biztos voltam benne, hogy ezután soha többé nem fogsz keresni. De még aznap késő este jött egy üzenet, meg akartál győződni arról, hogy minden rendben.
Hosszú napok teltek el. Te a költözésre készültél, én a nélküled töltött hátralévő életemre.
- Majd átjössz akkor is, ugye, amikor a patakpartra költözöm?!
- Nincs hozzádvezető járda.
- Nem nagy távolság, csak át kell szaladnod az úton. De olyan közel leszel, hogy én is átugorhatok akármikor.
Tervezted a kiszámíthatatlan jövőt.
- És mégis milyen a ház?
- Nagyon öreg. Olyan régi szaga van mindennek. Furcsa. Idegen.
Panaszkodtál, és közben már azon gondolkodtál, hogyan tudsz majd átvinni. Mindkettőnk otthona főút mellett, szem előtt volt. Nem úgy, mint a régi lakásod, ami biztonságos, eldugott, ...
fel
le
Távolabbi parkolóhelyet választottam a szokásostól eltérően. Másik irányból érkeztem, szinte futottam az alibi kiskosarammal hozzád. A kapud résnyire nyitva újra engem várt. Belépve a bejárati ajtón a hatalmas tükröd fogadott, visszaigazolta a sietséget, amivel érkeztem.
- Zaklatott vagy.
Csodálkoztál, hiszen nem ehhez az arcomhoz voltál hozzászokva.
- Nincs semmi, csak már nagyon itt akartam lenni nálad.
Próbáltam a gyanakvásodat csillapítani.
- Na, gyere! Először szex, utána majd beszélgetünk.
- Micsoda határozott elképzelés.
- Ismersz, én irányítok.
És már indultál is az emeletre. Mire utolértelek, már a vetetlen ágyban feküdtél megszabadulva minden ruhadarabtól. Sérelmezted, hogy szokatlanul kedvetlen vagyok.
- Mi a baj?
Kérdezted, amikor egyszer csak a telefonom kijelzőjét mereven kezdtem bámulni.
- Mi van? Mi történt?
Kezdtél kétségbe esni, hozzám pedig nem jutottak el a szavaid. Sokszor kellett elolvasnom a mobilomon lévő üzenetet, mire felfogtam.
"Üdvözlöm ŐT. ...
fel
le
- Engem még soha nem szeretett ennyire senki, mint te.
Dobtad be a szavakat egy beszélgetés kellős közepén váratlanul. Nem csak a közöttünk lévő falakat éreztem leomlani, kezdtem felismerni, hogy egész egyszerűen átlátsz rajtam. A szívemig, a lelkemig.
- Ezt honnan veszed?
Kérdeztem vissza döbbenten.
- Látom rajtad. Látom a szemeden, a mozdulataidon. Érzem abból, ahogy hozzám érsz. Odaadó vagy.
- Másképpen mi értelme lenne?
- A legtöbb nő csak úgy van. Jó velük, de nem az igazi. Ritka az a szenvedély, ami benned megvan. Bár mindig van olyan csaj, akinek letérdelnék, annyira tetszik...
Csaptál egyik végletből a másikba. Újra ledöbbentem. Sok meglepetést okoztál már. Soha nem tudtam, a következő mondatodnál mire számítsak. Erre aztán végképp nem.
Beállítottál szépen a sorba, aztán raktál elém még néhány versenyzőt. Sohasem értettem, miért nem tudod beleképzelni magad egy másik ember helyébe. Eszedbe sem jutott, milyen hatást, érzést vált ki egy-egy elejtett megjegyzésed.
A ...
fel
le
Mióta beosontál újra az életembe, mint a résnyire hagyott ajtón a besurranó tolvaj, nem hagytál menekülési útvonalat. Minden adódó alkalmat kihasználtál, hogy velem legyél. Nem bántam. Élveztem. Az egyszerű hétköznapokat és a munkával kapcsolatos feladatokat is csodálatos volt átélni úgy, hogy tudtam, vársz rám. Vágysz rám.
Az emeletről mindig előttem siettél le a konyhába hideg italért.
- Gyere, gyere, lent várlak.
Hallottam a távolból a hangodat, miközben próbáltam összegyűjteni a padlón heverő ruhadarabokat.
- Milyen csinos vagy, elképesztően jól nézel ki. Extrán jót tesz neked a szex.
Fordultál vissza a konyha irányából a lépcső felé. Hagytad, hogy úgy érezzem magam, mint az Oscar-díj várományos sokat ünnepelt színésznő, aki a színpadi lépcsőn óvatosan és méltóságteljesen vonul, miután a vörös szőnyegen már bezsebelte az elismerő tekinteteket.
- Nagyon intenzív az utóbbi időben a kapcsolatunk, igazán hűségesen jársz hozzám.
Néztél fel csillogó szemekkel cinkos félmosollyal a ...
fel
le
Az előre eltervezett dolgok nem mindig úgy sikerülnek, ahogyan az ember számít rá. Sokszor jobb nem gondolni arra, hogy mi lenne ha... Hagyni kell az eseményeket maguktól megtörténni. A be nem következésen pedig olyan hamar túllépni, ahogyan a körülmények engedik.
Áprilisban a közös barátunknál találkoztunk. Tudtam, hogy ott leszel. Elsőként érkeztél. Láthatóan kényelmetlenül érezted magad az ismerősök között. Mintha attól félnél, mikor szúrják ki, hogy az utóbbi hetekben minden másnap a vendéged és a szeretőd voltam. Alibi gyanánt hoztál egy barátnőt, aki nem győzött magyarázattal szolgálni, hogy a barátságon kívül nincs semmi közöttetek. Én tudtam, hiszen sokat meséltél róla. Mégis furcsa érzésem támadt, akárhányszor bejelentetted, hogy megint nálad töltötte az estét.
- Nincs közöttünk semmi. Pedig többször felajánlottam neki, hogy aludjon velem. De ő nem olyan lány. Azt mondta, ő nem tud lefeküdni senkivel, ha nincs mögötte érzelem.
Magyaráztad, és közben elképzeltem, hogy ...
fel
le