- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
A lift nagyot rándult, megérkezett a földszintre. A nő feléje fordult, és mosolygott. Ott állt, tőle egy lépésre.
Az asszony belépett a liftbe, és a bent álló férfire nézett. A férfi rámosolygott, ahogy szokott, amikor találkoznak. Legtöbbször a liftben, ritkán a ház előtt, amikor jön vissza a kutyával, a nő és a lánya akkor lépnek ki a kapun. A lány nyitva tartja a nehéz vasajtót, amíg felér a lépcsőn. Néha dicséri az időjárást, ahogy elmennek egymás mellet. Érzi a nő illatát, kívánja a testét. A találkozások nem túl gyakoriak, de mindig felizgatják, hosszabb időre. Nem tudja megfogalmazni magában, miért találja vonzónak az asszonyt. Talán, az elmaradhatatlan mosoly, ahogy a lányával beszél, mintha barátnők lennének, vagy az enyhén molett test, amely arányiban is izgató, felkelti az ember figyelmét. Hirtelen felriad a révedezésből, a lift egy rántással megáll. Csodálkozva látja, hogy az asszony nyomta meg a gombot, két emelet között. A nő közelebb lépett hozzá, az arcuk összeért. ...
fel
le
Törpilla
Nagyiért mentem ma, hogy hétvégére hazahozzam két hét után a városból.
Ragyogóan sütött a nap. Kedvemet emelendő, kicsit sem feltűnő, hupikék harisnyában, és a sötétkék, fehér pöttyökkel tarkított miniben indultam útnak. Világoskék, mélyen gombolt blúzban, a kabát meg csak lazán nyitva hagyva...
Leparkoltam a kocsival. A kapuban mindjárt a szomszéd bácsi állt, és várt a taxira. Érdeklődött, hogy kigyógyultam-e már a női náthából. Majd rám nézett, és közölte, hogy nem is csoda, ha ilyen nyitottan mászkálok... Nyitott vagyok, ja... Mindenhogyan lassan.
- De, hát ilyen szép látványt nem is szabad eltakarni... - mondja, majd végignéz rajtam fentről le és vissza. - Azt mutogatni kell - fejezi be, én meg rábólintottam és szaladtam tovább a hupikék lábaimmal.
Kezdtem aggódni, hogy most fogja elkapni a második infarktus...
Visszafelé három nagy táskával a hónom alatt, lendülettel jöttem kifelé az épületből, és ezúttal a kapuba egy nagyon mosolygós, gipszelt lábú, ...
fel
le
Barátomnak
Elsőre döbbenet.
Azon gondolkodtam, hogy mit írnál te most nekem? Mert ugye puskapor és torok nem maradhatna utánam szárazon... nyugi Lacó(!), utánad is folyik a tinta a billentyűmből, és gyertya helyett felbontok egy dobozzal a betárazott sörökből is. Egyet talán pont azok közül, amit veled ittam volna meg. Hisz mindig ígérted - így tartogattam erre -, hogy megnézed majd a Tündéreket...
- Egészségetekre! - mondaná a már több, mint tíz éve elment legjobb barátom. Most én maradtam ki, már csak ti tudtok koccintani rám, itt ragadtra, odafönn.
Elmúlás, bassza meg.
Döcögnek a megkopott betűim, de most nem segítene az sem, ha nap mint nap koptatnám visszafelé a friss sorokat. Rég írtam, Tudod. Van is egy kis lyuk a lelkemben emiatt, és most a fenébe is, még nagyobbra szabta az Isten, Veled.
Főhajtás.
Milyen lehet annak, aki nem tud sírni?
Fájdalom.
A könnyek patakot, folyót eresztenek ma Érted. Én csak állok itt értetlenül. Az hogy lehet, hogy egy ilyen szívember szíve ...
fel
le
Késő őszi, hideg este van. Köd szitál, az aszfalt nedvesen csillog, a közvilágítás tompa sárgás fényt szór rá. Egy autó áll meg a lakóparkban, két másik jármű közé betolatva. Karcsú nő száll ki belőle, hosszú kabátban, két kisfiúval. Egyikük hat éves, másik nyolc, komoly beszélgetésbe merülnek, valamilyen számítógépes játékról. Az autó lámpája felvillan, majd elalszik, ahogy a nő megnyomja a riasztó gombját. Szórakozottan zsebre teszi a kulcsot, maga elé tereli a gyerekeket. Kezében szatyor, magas sarkú cipője kopog a járdán, arcán látszik, mélyen a gondolataiba merül. Kis park mellett haladnak el – zsebkendőnyi természet az ember alkotta kőtenger közepén. Bánatosan ülnek benne az örökzöld bokrok, köröttük rengeteg lehullt színes, nedves levél. Az egyik sorháznál megállnak. Sápadt púderszínű, jobbra tőle egy halványkék, balra okkersárga - a színekkel igyekeztek barátságossá tenni az egyhangú házak sorát. Megállnak egy pillanatra, előkerül a kulcs, mindhárman belépnek az üvegbetétes ...
fel
le
Pajkos párnál kertészkedtem ma a ragyogó, tavaszias napsütésben. A néni, aki múltkor azt nyilatkozta, hogy olyan gyönyörű lábaim vannak, hogy le kéne őket rajzolni, épp a konyhában ügyködött. Párja, a nagyothalló bácsi buzgón szöszöl-mojol körülöttem, nagyon akar segíteni, a szomszédok is grilleznek családiasan. Vigyázok, nehogy egy hirtelen lendülettől vezérelve véletlen tarkón ne vágjam a bácsikát az ágvágóval. Aztán egyszer csak kiabálva megszólal:
- Azt ott levágod? - mutat rá valami hosszúra.
- Nem. Ahhoz én szakmailag nem adom a nevem. Más privát kuncsaftomnak sem teljesítem minden kérésért.
- És ezzel mit csináljak, Vénusz?
- Mivel?
- Hát ezzel! - mutat rá valamire.
- Én nem tudom - vonom meg a vállamat. - De én semmit se csinálok vele, ahhoz még nem vagyok elég jól.
- Ha beteszem, az jó neked? - üvölt felém, és a szomszédok akkor hagyták abba az addigi trécselést.
- Hát... én nem tudom, biztos... - akkor már vigyorognom kellett.
- Tegyem be?
...
fel
le
Kicsit elszégyellte magát a tél,
hisz' új év kezdődött, s ő feketén
-hideget jelző varjak károgásával,
néha a felhők mögül kitörő egy-egy
sugárral-küldött jelzést felénk.
De mára fehérbe öltözött,
s te ott állsz a zúzmarás ágak közt,
félénken magadba mélyedve,
mint erdőben a vadász egy fa mögött,
lelked berkeiben keresed a jövőt...
Biztatás ez a fehérség,-tiszta lap,
ne félj, hisz' mindenki azt kap,
amit -a sors kezét fogva- bele ró,
ha a szándék, terv erős, lesz ez jó
s tiszta, mint a fehér hó...
gyere ki az ágak mögül
tavasszal minden kizöldül..
- Bartha Ilona -
<div style="margin: -20px 0px 30px; text-align: center;">
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/oMXznC8laT8" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
</div>
fel
le
Na, végre egy igazi magyar ünnep. Mert, ugye, augusztus 20-a az nem az. Ki volt nekünk Augustus? Senki. A Húszról meg még csak nem is hallottam. Talán valami római keresztnév lehetett.
Fáradhatatlan kutatómunka után magyar történészek kiderítették a Valentin-nap eredetét. Itt közlöm a legfrissebb eredményeiket e témában.
Giorgio Sagredo – akit egyébként Szent Gellért püspökként ismerünk – honosította meg ezt az ünnepet nálunk. Több mint húsz évet töltött el hazánkban addig a bizonyos incidensig, mígnem névadója lett egy Duna-parti hegynek.
Miután a medvék vagy kijöttek a barlangjukból, vagy nem, elindult virágot vásárolni. Bálint gazda volt a helybéli virágdíler. Nála vette meg mindig az első tavaszi virágokat. Akkortájt még más volt az éghajlat, és más volt a virágok neve is. Az első tavaszi virág nem a hóvirág, hanem a máig is lefordítatlan latin nevű februarus tizennégyus volt. Talán mostanában dátumvirág lenne a neve.
Lassan mindenki rákapott erre a virágra. Először csak ...
A lift nagyot rándult, megérkezett a földszintre. A nő feléje fordult, és mosolygott. Ott állt, tőle egy lépésre.
Az asszony belépett a liftbe, és a bent álló férfire nézett. A férfi rámosolygott, ahogy szokott, amikor találkoznak. Legtöbbször a liftben, ritkán a ház előtt, amikor jön vissza a kutyával, a nő és a lánya akkor lépnek ki a kapun. A lány nyitva tartja a nehéz vasajtót, amíg felér a lépcsőn. Néha dicséri az időjárást, ahogy elmennek egymás mellet. Érzi a nő illatát, kívánja a testét. A találkozások nem túl gyakoriak, de mindig felizgatják, hosszabb időre. Nem tudja megfogalmazni magában, miért találja vonzónak az asszonyt. Talán, az elmaradhatatlan mosoly, ahogy a lányával beszél, mintha barátnők lennének, vagy az enyhén molett test, amely arányiban is izgató, felkelti az ember figyelmét. Hirtelen felriad a révedezésből, a lift egy rántással megáll. Csodálkozva látja, hogy az asszony nyomta meg a gombot, két emelet között. A nő közelebb lépett hozzá, az arcuk összeért. ...
Törpilla
Nagyiért mentem ma, hogy hétvégére hazahozzam két hét után a városból.
Ragyogóan sütött a nap. Kedvemet emelendő, kicsit sem feltűnő, hupikék harisnyában, és a sötétkék, fehér pöttyökkel tarkított miniben indultam útnak. Világoskék, mélyen gombolt blúzban, a kabát meg csak lazán nyitva hagyva...
Leparkoltam a kocsival. A kapuban mindjárt a szomszéd bácsi állt, és várt a taxira. Érdeklődött, hogy kigyógyultam-e már a női náthából. Majd rám nézett, és közölte, hogy nem is csoda, ha ilyen nyitottan mászkálok... Nyitott vagyok, ja... Mindenhogyan lassan.
- De, hát ilyen szép látványt nem is szabad eltakarni... - mondja, majd végignéz rajtam fentről le és vissza. - Azt mutogatni kell - fejezi be, én meg rábólintottam és szaladtam tovább a hupikék lábaimmal.
Kezdtem aggódni, hogy most fogja elkapni a második infarktus...
Visszafelé három nagy táskával a hónom alatt, lendülettel jöttem kifelé az épületből, és ezúttal a kapuba egy nagyon mosolygós, gipszelt lábú, ...
Barátomnak
Elsőre döbbenet.
Azon gondolkodtam, hogy mit írnál te most nekem? Mert ugye puskapor és torok nem maradhatna utánam szárazon... nyugi Lacó(!), utánad is folyik a tinta a billentyűmből, és gyertya helyett felbontok egy dobozzal a betárazott sörökből is. Egyet talán pont azok közül, amit veled ittam volna meg. Hisz mindig ígérted - így tartogattam erre -, hogy megnézed majd a Tündéreket...
- Egészségetekre! - mondaná a már több, mint tíz éve elment legjobb barátom. Most én maradtam ki, már csak ti tudtok koccintani rám, itt ragadtra, odafönn.
Elmúlás, bassza meg.
Döcögnek a megkopott betűim, de most nem segítene az sem, ha nap mint nap koptatnám visszafelé a friss sorokat. Rég írtam, Tudod. Van is egy kis lyuk a lelkemben emiatt, és most a fenébe is, még nagyobbra szabta az Isten, Veled.
Főhajtás.
Milyen lehet annak, aki nem tud sírni?
Fájdalom.
A könnyek patakot, folyót eresztenek ma Érted. Én csak állok itt értetlenül. Az hogy lehet, hogy egy ilyen szívember szíve ...
Késő őszi, hideg este van. Köd szitál, az aszfalt nedvesen csillog, a közvilágítás tompa sárgás fényt szór rá. Egy autó áll meg a lakóparkban, két másik jármű közé betolatva. Karcsú nő száll ki belőle, hosszú kabátban, két kisfiúval. Egyikük hat éves, másik nyolc, komoly beszélgetésbe merülnek, valamilyen számítógépes játékról. Az autó lámpája felvillan, majd elalszik, ahogy a nő megnyomja a riasztó gombját. Szórakozottan zsebre teszi a kulcsot, maga elé tereli a gyerekeket. Kezében szatyor, magas sarkú cipője kopog a járdán, arcán látszik, mélyen a gondolataiba merül. Kis park mellett haladnak el – zsebkendőnyi természet az ember alkotta kőtenger közepén. Bánatosan ülnek benne az örökzöld bokrok, köröttük rengeteg lehullt színes, nedves levél. Az egyik sorháznál megállnak. Sápadt púderszínű, jobbra tőle egy halványkék, balra okkersárga - a színekkel igyekeztek barátságossá tenni az egyhangú házak sorát. Megállnak egy pillanatra, előkerül a kulcs, mindhárman belépnek az üvegbetétes ...
Pajkos párnál kertészkedtem ma a ragyogó, tavaszias napsütésben. A néni, aki múltkor azt nyilatkozta, hogy olyan gyönyörű lábaim vannak, hogy le kéne őket rajzolni, épp a konyhában ügyködött. Párja, a nagyothalló bácsi buzgón szöszöl-mojol körülöttem, nagyon akar segíteni, a szomszédok is grilleznek családiasan. Vigyázok, nehogy egy hirtelen lendülettől vezérelve véletlen tarkón ne vágjam a bácsikát az ágvágóval. Aztán egyszer csak kiabálva megszólal:
- Azt ott levágod? - mutat rá valami hosszúra.
- Nem. Ahhoz én szakmailag nem adom a nevem. Más privát kuncsaftomnak sem teljesítem minden kérésért.
- És ezzel mit csináljak, Vénusz?
- Mivel?
- Hát ezzel! - mutat rá valamire.
- Én nem tudom - vonom meg a vállamat. - De én semmit se csinálok vele, ahhoz még nem vagyok elég jól.
- Ha beteszem, az jó neked? - üvölt felém, és a szomszédok akkor hagyták abba az addigi trécselést.
- Hát... én nem tudom, biztos... - akkor már vigyorognom kellett.
- Tegyem be?
...
Kicsit elszégyellte magát a tél,
hisz' új év kezdődött, s ő feketén
-hideget jelző varjak károgásával,
néha a felhők mögül kitörő egy-egy
sugárral-küldött jelzést felénk.
De mára fehérbe öltözött,
s te ott állsz a zúzmarás ágak közt,
félénken magadba mélyedve,
mint erdőben a vadász egy fa mögött,
lelked berkeiben keresed a jövőt...
Biztatás ez a fehérség,-tiszta lap,
ne félj, hisz' mindenki azt kap,
amit -a sors kezét fogva- bele ró,
ha a szándék, terv erős, lesz ez jó
s tiszta, mint a fehér hó...
gyere ki az ágak mögül
tavasszal minden kizöldül..
- Bartha Ilona -
<div style="margin: -20px 0px 30px; text-align: center;">
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/oMXznC8laT8" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>
</div>
