- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
- Hát te? Nem megmondtam, hogy maradj otthon? – ölelte magához a bozontos kutyafejet – Minek jöttél utánam? Menj haza, Foltos! – a kutya nem mozdult – Hallottad, mit mondtam? Futás haza! – csapott a kutya hátára a gyerek.
Abban a pillanatban látta meg az öreget. Állt a fa mellett, levett kalappal és őt nézte. Őt meg a kutyát.
- Látod, mit csináltál? – lökte el magától a fiú a kutyát, miközben le sem vette szemét az öregről – Megmondtam, hogy ne gyere utánam! Mindent elrontasz nekem! Maga is! – fordult az öreghez – Jobb dolga nincsen, mint utánam koslatni? Hagyjon engem békén!
- Gili, fiam! Az egész falu téged keres! Az anyád is rí, az apád meg tör-zúz haragjában. Gyere haza! Hova mennél? Itt van neked az otthonod!
- Én oda többet nem megyek! – szólt indulatosan a fiú – az nem otthon!
- Nem értem én ezt, fiam! – ült a gyerek mellé az öreg - Mi történt ott a konyhában? Te egy jóravaló gyerek vagy. Apád, anyád összetehetné a kezét, hogy ilyen fia van, aztán egyszer csak beleindulsz ...
fel
le
Kertészeti szaktanácsadás párkapcsolati párhuzammal
Hétvégén a birtokon jártunk országos barátnőmmel. A szomszéd fiatalember jöttünkre odaköszönt, épp ágakat égetett. Mi csak a teraszon napozásba fogtunk, henyéltünk, beszélgettünk a kertről, s amikor baratnőm meglátta, hogy mennyi hatalmas bimbót hozott az Amarilliszem, elcsodálkozott.
- Hogy csináltad? Az enyém nem virágzik, pedig gyönyörű zöld levelei vannak.
- Hagytad télen, hogy pihenjen a hagyma? - kérdeztem.
- Hogy mi?
- Hagytad télre visszaszáradni a leveleket, és pihenni a hagymát? - kérdeztem újra.
- Nem.
- Akkor azért. Túlságosan elkényeztetted, ezért nem virágzik - állapítottam meg.
- Akkor most mit csináljak?
- Semmit, tedd be egy sötét garázsba vagy kamrába, és ne locsold legalább három hónapig. Rá se nézz! Hagyd kiszáradni. Addigra visszaszáradnak a levelei. Ha ez megtörtént, leszedheted a lebarnult levekeket, utána elkezdheted öntözni, és akkor majd hoz új levelekez és bimbókat.
- De ...
fel
le
A középkorban a hóhér egy csapással levágta az áldozatok fejét. Ősi szokás volt viszont, hogy aki az első csapást túlélte, azt életben hagyták...
Egy napon mikor Piroska sétált az erdőben, találkozott a csigával. Megszólalt a csiga.
- Szia kedves kislány, hová mész ebben a nagy erdőben?
A kislány tudatlan lévén, mivel nem szeretett olvasni, csak írni, nem olvasta a Jancsi és Juliskát, így hát elővigyázatlanul válaszolt a csigának.
- A nagymamához megyek kedves csiga, csak így egyedül.
- Hát én is pont arra mennék. Nem vinnél el engem is, úgy nem is lennél egyedül, és én meg gyorsabban haladhatnék.
A lány nem gondolkodott. Segített.
- Nyálas vagy, csúnya is vagy - gondolta magában, de olyan szépen kértél, hogy elviszlek.
A csiga beült Piroska elemózsiás kosarába, és vígan élvezte az utat. Nézelődött, nyújtogatta a nyakát, de ahogy így utazgatott, eszébe jutott, hogy megéhezett.
- Kedves kislány, ugye nem lenne baj, ha bekapnék pár falatot a szendvicsedből, amit így a ...
fel
le
Göcseji szülőfalum gesztenyés-rengetegében, a poros út végén áll szeretett nagyszüleim szerény házikója.
Vöröses-téglaszínű és sárga, kalákában építették valamikor.
Kopottas kertkapu, kárminvörös színében őrzi a múlt méltóságát, mely - apró lemezekként leperegve, gyermekkorom legkedvesebb látványa volt.
Rohantam, a poros út porzott, nyikorgott a kapualj és drága Ili mamám állt előttem, hosszú évek után újra.
Kissé zavartan, de mérhetetlenül boldogan cirógatta meg az akkor kilencéves-forma arcomat.
„Csakhogy itt vagy, kislányom! Az unokák hogy vannak?” - kiáltott fel.
Szóval tényleg. Alzheimer-kór, hát igaz, amit beszélnek.
Délután a teraszon ülve, nagymamám betegségének bizonyosságát ugyan még nem feldolgozva, de az új helyzethez kellően alkalmazkodva bámultam, ahogy egy jó adag felforralt víz elkeveredik a lavórban előkészített, frissen merített hideg kútvízzel.
Délután fél kettő felé járhattunk, így készültünk a felhalmozódott mosatlan edények és evőeszközök ...
fel
le
Ma esősen kezdődött a reggel.A "trónom", azaz a sámlim(van, aki sámedlinek nevezi) elázott az éjjel a kertben, így most állva szürcsölgetem a feketém. Ülve kényelmesebb lenne, dehát ez van. Ilyenkor mindig olyan dolgok jutnak az eszembe, amik néha keserítik az életemet.
Itt vannak például a rejtélyeim. Szerintem minden embernek vannak meghatározhatatlan esetei, az lehet a különbség, hogy az enyémek elég kellemetlenek.
De kezdjük előről.
Misztikus számom az 1, azaz egy.
1. Mosogatás.
Nem folyó csapnál mosogatok, hanem vizet eresztek a mosogatóba, majd suvickolás után átöblítem az edényeket.
Mikor mindent elmosogattam, kezdeném leereszteni a vizet és hirtelen belém nyilall, hogy egy valaminek még kell lennie a mosogatóban. És tényleg, egy kiskanál még ott fürdik a mosogató alján.
2. Kutyakaja
A kutyának van egy külön vágódeszkája, amin a reggeli májaskenyerét az elektromos késsel apró kockákra vagdosom, szépen, mondhatnám művészi elrendezésben szétterítem a deszkán a ...
fel
le
Egy 24-es körzetszámról hívtak ma. Ismeretlen szám. Törzsőrmesteri, ellentmondást nem tűrő, női hang. Ágit keresték.
- Nem vagyok Ági, rossz számot hívott - jelentem ki.
Nem hívott rossz számot - szerinte. De igen. De nem, ő jó számot hívott, mondja, majd határozottan és harciasan eldarálta a számokat. Oly gyorsan, felismerni se volt időm. Cserébe én is elhadartam az enyémet. Hallom, hogy agyal. De biztos, hogy nem vagyok Ági?
Hát csak tudom, hogy Ági, az hótzicher, hogy nem vagyok, mondtam, de nem tettem le a telefont. Vártam. Végül elfogadta és határozottan elnézést kért.
Ui1.: Azt már megszoktam, hogy Bagi Dénest rendszeresen keresik a mobilomon mindenféle eo-nos, biztosításos, navos ügyben. Egyik első alkalommal, valami haverja rám szólt, hogy ne szórakozzak, adjam a Denit. Pedig én se viccből, se halál komolyan nem ismertem.
Ez számításaim szerint, már több, mint három éve így megy nagyjából. Arra már hamar rájöttem, hogy Dénes alighanem a jelenlegi számom ...
fel
le
A szekszárdi borász vígan
így dudorász
szüret előtt, szüret után.
Minden hordómat ismerem,
mindnek farán a kézjegyem
berótta krétám vastagon,
hogy nem volt rossz évjáratom.
Lopómra lopva néz hamis
erényük: jut is, marad is.
Galiba abból ne legyen,
én minden eggyit kedvelem
- hát, Istenem! … -,
de szívből, igazán azt a
kis akóst szeretem!
Némelyikének az öble,
ha kiapadozna közbe’,
megpatkolom deréktáján,
kínálgatom, ahol kíván,
megforgatom – meg görgetem
bedugaszolva jó helyen,
mind hálálja az abrincsot,
mikor komám uram nincs ott
- hát, Istenem! … -,
szívből, igazán meg, azt a
kis akóst szeretem!
A szekszárdi borász vígan
dudorász –így,
szüret előtt, szüret után.
Előlegben a legjavát,
amint mutatta már magát,
kacsintott rám tüzes szeme,
fokolgattam, hogy édes-e.
Jár a prés kinn a lugoson,
rés ne maradjon likason
slánka dongák hajlatába’
- elfolyik úgy általába’
- hát, Istenem! … -,
szívből, igazán meg, azt a
kis akóst szeretem! ...
fel
le
- Hát te? Nem megmondtam, hogy maradj otthon? – ölelte magához a bozontos kutyafejet – Minek jöttél utánam? Menj haza, Foltos! – a kutya nem mozdult – Hallottad, mit mondtam? Futás haza! – csapott a kutya hátára a gyerek.
Abban a pillanatban látta meg az öreget. Állt a fa mellett, levett kalappal és őt nézte. Őt meg a kutyát.
- Látod, mit csináltál? – lökte el magától a fiú a kutyát, miközben le sem vette szemét az öregről – Megmondtam, hogy ne gyere utánam! Mindent elrontasz nekem! Maga is! – fordult az öreghez – Jobb dolga nincsen, mint utánam koslatni? Hagyjon engem békén!
- Gili, fiam! Az egész falu téged keres! Az anyád is rí, az apád meg tör-zúz haragjában. Gyere haza! Hova mennél? Itt van neked az otthonod!
- Én oda többet nem megyek! – szólt indulatosan a fiú – az nem otthon!
- Nem értem én ezt, fiam! – ült a gyerek mellé az öreg - Mi történt ott a konyhában? Te egy jóravaló gyerek vagy. Apád, anyád összetehetné a kezét, hogy ilyen fia van, aztán egyszer csak beleindulsz ...
Kertészeti szaktanácsadás párkapcsolati párhuzammal
Hétvégén a birtokon jártunk országos barátnőmmel. A szomszéd fiatalember jöttünkre odaköszönt, épp ágakat égetett. Mi csak a teraszon napozásba fogtunk, henyéltünk, beszélgettünk a kertről, s amikor baratnőm meglátta, hogy mennyi hatalmas bimbót hozott az Amarilliszem, elcsodálkozott.
- Hogy csináltad? Az enyém nem virágzik, pedig gyönyörű zöld levelei vannak.
- Hagytad télen, hogy pihenjen a hagyma? - kérdeztem.
- Hogy mi?
- Hagytad télre visszaszáradni a leveleket, és pihenni a hagymát? - kérdeztem újra.
- Nem.
- Akkor azért. Túlságosan elkényeztetted, ezért nem virágzik - állapítottam meg.
- Akkor most mit csináljak?
- Semmit, tedd be egy sötét garázsba vagy kamrába, és ne locsold legalább három hónapig. Rá se nézz! Hagyd kiszáradni. Addigra visszaszáradnak a levelei. Ha ez megtörtént, leszedheted a lebarnult levekeket, utána elkezdheted öntözni, és akkor majd hoz új levelekez és bimbókat.
- De ...
A középkorban a hóhér egy csapással levágta az áldozatok fejét. Ősi szokás volt viszont, hogy aki az első csapást túlélte, azt életben hagyták...
Egy napon mikor Piroska sétált az erdőben, találkozott a csigával. Megszólalt a csiga.
- Szia kedves kislány, hová mész ebben a nagy erdőben?
A kislány tudatlan lévén, mivel nem szeretett olvasni, csak írni, nem olvasta a Jancsi és Juliskát, így hát elővigyázatlanul válaszolt a csigának.
- A nagymamához megyek kedves csiga, csak így egyedül.
- Hát én is pont arra mennék. Nem vinnél el engem is, úgy nem is lennél egyedül, és én meg gyorsabban haladhatnék.
A lány nem gondolkodott. Segített.
- Nyálas vagy, csúnya is vagy - gondolta magában, de olyan szépen kértél, hogy elviszlek.
A csiga beült Piroska elemózsiás kosarába, és vígan élvezte az utat. Nézelődött, nyújtogatta a nyakát, de ahogy így utazgatott, eszébe jutott, hogy megéhezett.
- Kedves kislány, ugye nem lenne baj, ha bekapnék pár falatot a szendvicsedből, amit így a ...
Göcseji szülőfalum gesztenyés-rengetegében, a poros út végén áll szeretett nagyszüleim szerény házikója.
Vöröses-téglaszínű és sárga, kalákában építették valamikor.
Kopottas kertkapu, kárminvörös színében őrzi a múlt méltóságát, mely - apró lemezekként leperegve, gyermekkorom legkedvesebb látványa volt.
Rohantam, a poros út porzott, nyikorgott a kapualj és drága Ili mamám állt előttem, hosszú évek után újra.
Kissé zavartan, de mérhetetlenül boldogan cirógatta meg az akkor kilencéves-forma arcomat.
„Csakhogy itt vagy, kislányom! Az unokák hogy vannak?” - kiáltott fel.
Szóval tényleg. Alzheimer-kór, hát igaz, amit beszélnek.
Délután a teraszon ülve, nagymamám betegségének bizonyosságát ugyan még nem feldolgozva, de az új helyzethez kellően alkalmazkodva bámultam, ahogy egy jó adag felforralt víz elkeveredik a lavórban előkészített, frissen merített hideg kútvízzel.
Délután fél kettő felé járhattunk, így készültünk a felhalmozódott mosatlan edények és evőeszközök ...
Ma esősen kezdődött a reggel.A "trónom", azaz a sámlim(van, aki sámedlinek nevezi) elázott az éjjel a kertben, így most állva szürcsölgetem a feketém. Ülve kényelmesebb lenne, dehát ez van. Ilyenkor mindig olyan dolgok jutnak az eszembe, amik néha keserítik az életemet.
Itt vannak például a rejtélyeim. Szerintem minden embernek vannak meghatározhatatlan esetei, az lehet a különbség, hogy az enyémek elég kellemetlenek.
De kezdjük előről.
Misztikus számom az 1, azaz egy.
1. Mosogatás.
Nem folyó csapnál mosogatok, hanem vizet eresztek a mosogatóba, majd suvickolás után átöblítem az edényeket.
Mikor mindent elmosogattam, kezdeném leereszteni a vizet és hirtelen belém nyilall, hogy egy valaminek még kell lennie a mosogatóban. És tényleg, egy kiskanál még ott fürdik a mosogató alján.
2. Kutyakaja
A kutyának van egy külön vágódeszkája, amin a reggeli májaskenyerét az elektromos késsel apró kockákra vagdosom, szépen, mondhatnám művészi elrendezésben szétterítem a deszkán a ...
Egy 24-es körzetszámról hívtak ma. Ismeretlen szám. Törzsőrmesteri, ellentmondást nem tűrő, női hang. Ágit keresték.
- Nem vagyok Ági, rossz számot hívott - jelentem ki.
Nem hívott rossz számot - szerinte. De igen. De nem, ő jó számot hívott, mondja, majd határozottan és harciasan eldarálta a számokat. Oly gyorsan, felismerni se volt időm. Cserébe én is elhadartam az enyémet. Hallom, hogy agyal. De biztos, hogy nem vagyok Ági?
Hát csak tudom, hogy Ági, az hótzicher, hogy nem vagyok, mondtam, de nem tettem le a telefont. Vártam. Végül elfogadta és határozottan elnézést kért.
Ui1.: Azt már megszoktam, hogy Bagi Dénest rendszeresen keresik a mobilomon mindenféle eo-nos, biztosításos, navos ügyben. Egyik első alkalommal, valami haverja rám szólt, hogy ne szórakozzak, adjam a Denit. Pedig én se viccből, se halál komolyan nem ismertem.
Ez számításaim szerint, már több, mint három éve így megy nagyjából. Arra már hamar rájöttem, hogy Dénes alighanem a jelenlegi számom ...
A szekszárdi borász vígan
így dudorász
szüret előtt, szüret után.
Minden hordómat ismerem,
mindnek farán a kézjegyem
berótta krétám vastagon,
hogy nem volt rossz évjáratom.
Lopómra lopva néz hamis
erényük: jut is, marad is.
Galiba abból ne legyen,
én minden eggyit kedvelem
- hát, Istenem! … -,
de szívből, igazán azt a
kis akóst szeretem!
Némelyikének az öble,
ha kiapadozna közbe’,
megpatkolom deréktáján,
kínálgatom, ahol kíván,
megforgatom – meg görgetem
bedugaszolva jó helyen,
mind hálálja az abrincsot,
mikor komám uram nincs ott
- hát, Istenem! … -,
szívből, igazán meg, azt a
kis akóst szeretem!
A szekszárdi borász vígan
dudorász –így,
szüret előtt, szüret után.
Előlegben a legjavát,
amint mutatta már magát,
kacsintott rám tüzes szeme,
fokolgattam, hogy édes-e.
Jár a prés kinn a lugoson,
rés ne maradjon likason
slánka dongák hajlatába’
- elfolyik úgy általába’
- hát, Istenem! … -,
szívből, igazán meg, azt a
kis akóst szeretem! ...
