- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
Reggel felhívtam a palimat. Még félig aludt, de azért kedélyesen elbeszélgettünk.
- Van kedved telefonszexelni? - bökte ki.
- Mi van a kezedben, te masztikirály??? - kiáltottam fel örömmel.
- Hátizéazvanhogy...
- De tudod, hogy úgyis csak elkomolytalankodom és elröhögöm az egész manővert - próbáltam kitérni, ami amúgy igaz is volt.
- És ha csak lihegnél?
- Hát, jóóól van! - sóhajtottam egy színpadiasat, majd azonnal úgy kezdtem szaporábban lihegni, mintha most futottam volna le a maratont. - Így jó? - nyögtem bele a mobilba a kérdést.
- Jó! - nyögött vissza.
Majd ezután kezdetét vette a szapora levegőkapkodást olykor felváltó nyögdécselősorozat, pont mint egy rossz pornóban. Meg úgy az életben, ha elengedjük az illemet.
Sóhajtottam, nyögtem, néha megkérdeztem, hogy jó-e, majd panaszosan nyögtem, hogy túl nagy a farka, majd ugyanezt élvezettel, levegőt kapkodva, és kértem, hogy kicsit az Anuskámba is tegye be, de finoman! Mondom, finoman! Lassan! ...
fel
le
Egész éjszaka egy tömött buszon utaztam.
Akik kívűlről szemlélik azt a hatalmas, kerekes-ablakos monstrumot, talán nem is gondolnák, micsoda élet pezseg a belsejében egy-egy hosszabb út alkalmával.
Egy magyar családi dráma, természetesen telefonon keresztül diszkutálva, mögöttem egy fiatal pár aránylag ritkán, de rendszeres időközönként adott hangot franciául az aggodalmának.
Kilométerről kilométerre és minden percnyi késéssel, egyre biztosabbak voltak ugyanis abban, hogy a csatlakozást Straßbourg felé(írjuk így, a járat ugyanis német volt), bizony már nem fogják elérni – mit mondhatnék, áldom a nyugalmukat.
Kánonban zúgtak a fejemben a különböző nyelveken el-elkapott beszélgetések, míg végül másik, általam nem beszélt nyelvekkel vegyültek el és váltak ezer dialektusban zsongó, egységes zajjá a fejemben.
Kissé túlterhelve tettem le a könyvet, amit addig a kezemben fogtam, mi több, már inkább csak szorongattam, és ezt felismerve hirtelen elszégyelltem magam.
Egy Csehov ...
fel
le
- Hát te? Nem megmondtam, hogy maradj otthon? – ölelte magához a bozontos kutyafejet – Minek jöttél utánam? Menj haza, Foltos! – a kutya nem mozdult – Hallottad, mit mondtam? Futás haza! – csapott a kutya hátára a gyerek.
Abban a pillanatban látta meg az öreget. Állt a fa mellett, levett kalappal és őt nézte. Őt meg a kutyát.
- Látod, mit csináltál? – lökte el magától a fiú a kutyát, miközben le sem vette szemét az öregről – Megmondtam, hogy ne gyere utánam! Mindent elrontasz nekem! Maga is! – fordult az öreghez – Jobb dolga nincsen, mint utánam koslatni? Hagyjon engem békén!
- Gili, fiam! Az egész falu téged keres! Az anyád is rí, az apád meg tör-zúz haragjában. Gyere haza! Hova mennél? Itt van neked az otthonod!
- Én oda többet nem megyek! – szólt indulatosan a fiú – az nem otthon!
- Nem értem én ezt, fiam! – ült a gyerek mellé az öreg - Mi történt ott a konyhában? Te egy jóravaló gyerek vagy. Apád, anyád összetehetné a kezét, hogy ilyen fia van, aztán egyszer csak beleindulsz ...
fel
le
Kertészeti szaktanácsadás párkapcsolati párhuzammal
Hétvégén a birtokon jártunk országos barátnőmmel. A szomszéd fiatalember jöttünkre odaköszönt, épp ágakat égetett. Mi csak a teraszon napozásba fogtunk, henyéltünk, beszélgettünk a kertről, s amikor baratnőm meglátta, hogy mennyi hatalmas bimbót hozott az Amarilliszem, elcsodálkozott.
- Hogy csináltad? Az enyém nem virágzik, pedig gyönyörű zöld levelei vannak.
- Hagytad télen, hogy pihenjen a hagyma? - kérdeztem.
- Hogy mi?
- Hagytad télre visszaszáradni a leveleket, és pihenni a hagymát? - kérdeztem újra.
- Nem.
- Akkor azért. Túlságosan elkényeztetted, ezért nem virágzik - állapítottam meg.
- Akkor most mit csináljak?
- Semmit, tedd be egy sötét garázsba vagy kamrába, és ne locsold legalább három hónapig. Rá se nézz! Hagyd kiszáradni. Addigra visszaszáradnak a levelei. Ha ez megtörtént, leszedheted a lebarnult levekeket, utána elkezdheted öntözni, és akkor majd hoz új levelekez és bimbókat.
- De ...
fel
le
A középkorban a hóhér egy csapással levágta az áldozatok fejét. Ősi szokás volt viszont, hogy aki az első csapást túlélte, azt életben hagyták...
Egy napon mikor Piroska sétált az erdőben, találkozott a csigával. Megszólalt a csiga.
- Szia kedves kislány, hová mész ebben a nagy erdőben?
A kislány tudatlan lévén, mivel nem szeretett olvasni, csak írni, nem olvasta a Jancsi és Juliskát, így hát elővigyázatlanul válaszolt a csigának.
- A nagymamához megyek kedves csiga, csak így egyedül.
- Hát én is pont arra mennék. Nem vinnél el engem is, úgy nem is lennél egyedül, és én meg gyorsabban haladhatnék.
A lány nem gondolkodott. Segített.
- Nyálas vagy, csúnya is vagy - gondolta magában, de olyan szépen kértél, hogy elviszlek.
A csiga beült Piroska elemózsiás kosarába, és vígan élvezte az utat. Nézelődött, nyújtogatta a nyakát, de ahogy így utazgatott, eszébe jutott, hogy megéhezett.
- Kedves kislány, ugye nem lenne baj, ha bekapnék pár falatot a szendvicsedből, amit így a ...
fel
le
Göcseji szülőfalum gesztenyés-rengetegében, a poros út végén áll szeretett nagyszüleim szerény házikója.
Vöröses-téglaszínű és sárga, kalákában építették valamikor.
Kopottas kertkapu, kárminvörös színében őrzi a múlt méltóságát, mely - apró lemezekként leperegve, gyermekkorom legkedvesebb látványa volt.
Rohantam, a poros út porzott, nyikorgott a kapualj és drága Ili mamám állt előttem, hosszú évek után újra.
Kissé zavartan, de mérhetetlenül boldogan cirógatta meg az akkor kilencéves-forma arcomat.
„Csakhogy itt vagy, kislányom! Az unokák hogy vannak?” - kiáltott fel.
Szóval tényleg. Alzheimer-kór, hát igaz, amit beszélnek.
Délután a teraszon ülve, nagymamám betegségének bizonyosságát ugyan még nem feldolgozva, de az új helyzethez kellően alkalmazkodva bámultam, ahogy egy jó adag felforralt víz elkeveredik a lavórban előkészített, frissen merített hideg kútvízzel.
Délután fél kettő felé járhattunk, így készültünk a felhalmozódott mosatlan edények és evőeszközök ...
fel
le
Ma esősen kezdődött a reggel.A "trónom", azaz a sámlim(van, aki sámedlinek nevezi) elázott az éjjel a kertben, így most állva szürcsölgetem a feketém. Ülve kényelmesebb lenne, dehát ez van. Ilyenkor mindig olyan dolgok jutnak az eszembe, amik néha keserítik az életemet.
Itt vannak például a rejtélyeim. Szerintem minden embernek vannak meghatározhatatlan esetei, az lehet a különbség, hogy az enyémek elég kellemetlenek.
De kezdjük előről.
Misztikus számom az 1, azaz egy.
1. Mosogatás.
Nem folyó csapnál mosogatok, hanem vizet eresztek a mosogatóba, majd suvickolás után átöblítem az edényeket.
Mikor mindent elmosogattam, kezdeném leereszteni a vizet és hirtelen belém nyilall, hogy egy valaminek még kell lennie a mosogatóban. És tényleg, egy kiskanál még ott fürdik a mosogató alján.
2. Kutyakaja
A kutyának van egy külön vágódeszkája, amin a reggeli májaskenyerét az elektromos késsel apró kockákra vagdosom, szépen, mondhatnám művészi elrendezésben szétterítem a deszkán a ...
fel
le