- Írásaim
- Naplóm
- Kedvenceim
- Üzeneteim
- Csevegő
- Klubok
naplója
Nem nehéz engem boldoggá tenni, ma jöttem erre rá. Tudjátok hogyan?
Amikor ma délután bekapcsoltam a FB-ot, ott virított hogy egy üzenetem van. Na, mi? Egy szív!
♥
Hát, igen... a lábam elgyengült, a lelkem kivirult, a szemem könnybe lábadt szinte és lágy, romantikus, rózsaszín felhő telepedett rám. Így három év után ez nem semmi, úgy érzem.
Utána elgondolkodtam rajta, hogy milyen könnyű engem boldoggá tenni.
Elég egy szív és más semmi.
Csak azt nem értem, hogy másnak miért megy ez ilyen nehezen? Biztos kevésbé lennék zsémbes, ha a ♥ tulajdonosa többször lenne a közelemben.
fel
le
Úgy érzem, hogy ha vele vagyok, olyan, mintha hazaérnék, mintha mindig is mellette lett volna a helyem és hogy a köztünk lévő számtalan különbözőség ellenére tudom, hogy szüksége van rám, bár tudom, hogy ezt utóbbit be nem vallaná. :)
Vele soha nem kell szégyellnem magam semmiért.
És minden olyan természetes.
Egy időben voltak kétségeim, hogy megfelelek-e neki, mert ő zseniális én meg egy szimpla "szőke" vagyok, meg mindig "agyoniskolázott" csajai voltak előttem - persze egyik se végződött jól. De akkor is, értitek. Aztán amikor elmondtam, hogy félek az elvárásaitól, azt mondta, hogy úgy vagyok jó, ahogy vagyok és kész. Talán velem azért jön ki jól, mert az érzelmi intelligenciám magasabb, mint az IQ-m, nála fordítva van. :)
Múltkor a lánya kérdezte, hogy hogyan jöhettem én össze az apjával, mert ő egy (csúnya szó), én meg annyira normális és rendes vagyok.
Rávágtam,hogy tudja, hogy van az a mondás az ellentétekről és a vonzásokról és hát... lehet benne ...
fel
le